Ugye voltál már olyan helyzetben, amikor akaratodon kívül erősebb hangot ütöttél meg a csemetéddel? Azonnal megbántad és visszaszívtad volna, nem igaz? Hisz még az ötévesek is tudják, hogy ordibálással nem érnek el semmit. Íme tíz hasznos tipp, hogyan ne üvölts, amikor igazán ordibálnál.

Azt mondják, azért kiabálunk a szeretteinkkel, mert úgy érezzük, nem figyelnek ránk. Ez jogos. Azonban nem a hangszálak kikészítése az egyetlen út ahhoz, hogy komolyan vegyenek bennünket. Néhány megelőzési technikával kiküszöbölhetjük a kiabálást, és a gyerekeinknek is jobbat tehetünk.

1. Minden az időzítésen múlik
És a jó szervezésen! Ne spóroljunk az idővel, ha hiszti és idegeskedés-elkerülési stratégiákról van szó! Hagyjunk minden cselekvésre elegendő időt, főleg ami a reggeli fejvesztett rohanást illeti. Inkább keljünk egy órával korábban, és intézzük el saját dolgainkat a gyerekek ébredése előtt, minthogy párhuzamosan sminkeljük magunkat a gyerekek öltöztetésével, és káoszba fulladjon a reggeli sietség.

2. Teljesíthető elvárások
Néha az is elegendő, ha alacsonyabbra állítjuk a lécet a gyerekeknek, és koruknak megfelelő apró feladatokkal látjuk el őket, még ha tudjuk, ennél többre is képesek lennének. Néha “bébiléptekkel” előbbre jutunk, mintha örökösen frusztráltak vagyunk attól, hogy nem végzik el a rájuk bízott nagyobb feladatot. Például ha ovis csemeténk sose rakja vissza előrángatott könyveit a könyvespolcra, elégedjünk meg azzal is, ha felszedegeti játékait a földről, hogy ne essen mindenki hanyatt rajtuk.

3. Azt kapod, amit adsz
Ez a mondat örök bölcsesség. Elvégre is Te vagy gyermeked számára az elsőszámú példakép, és később valószínűleg ugyanolyan hangon fog beszélni veled, ahogy egykor Te tetted vele. Ezért érdemes magunkkal is folyamatosan egy belső dialógust folytatni, és eldönteni, az adott hangnem és tartalom megfelel-e a saját magunknak támasztott elvárásoknak.

4. Mutass érzéseket!
A belső dialógus mellett fontos, hogy a gyereked felé is kommunikáld, hogy érzel. Ha például kezdesz kifogyni a türelmedből, bátran mondd neki, hogy Anya kezd nagyon dühös és szomorú lenni, mert…. Így a gyerkőcök is érzik, hogy az édesanyjuk is emberből van, vannak érzései, ő is tud bánatos, csalódott vagy épp nagyon boldog lenni. Főleg ha azt látja, hogy segítenek neki abban, amit kér. Ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy az érzéseink kimutatása ellenére sem történik semmi változás, inkább küldjük ki a gyereket a szobájába, jelezve, hogy nem kívánjuk folytatni vele az értelmetlen társalgást, mint ordítani kezdjünk vele.

5. Összpontosíts saját lelki békédre!
Ha elefántok is csörtetnek át a konyhán, ahol egyetlened a tornacipőjét szanaszét hagyta, akkor se hagyd, hogy bármi kihozzon a sodrodból! Legyenek aprócska horgonyaid, melyekkel a leghektikusabb szituációban is boldogulsz! Például nyomogass stresszlabdát vagy nézz rá kedvenc képedre, amikor érzed, hogy tűréshatárodat feszegetik! Könnyebb nyugodtnak maradni, mint síkideg, fejvesztett állapotból visszatérni a normál állapotodba.

6. Őrizd meg a tekintélyed!
Ezt legkönnyebben úgy teheted meg, ha nem süllyedsz le a gyerekek szintjére, márpedig a kiabálás az ő mércéjük szerint épp ennek a szintnek felel meg. Ha látják, hogy kézben tartod a helyzeted- és saját magadat is- ők is sokkal kiegyensúlyozottabbak lesznek.

7. Nyugodt hang a mindennapokban is
Hajlamosak vagyunk akkor is megemelni a hangunkat, ha épp nem vagyunk idegesek. A „kész a vacsora!”, „merre jársz?”- jellegű kurjantások ugyanazt a célt szolgálják, mint a dühös lelkiállapotban történt megszólalások: azonnali figyelmet szeretnénk az adott szituációban. Gyakoroljunk türelmet a mindennapokban is, így könnyebben elkerülhetjük a haragos kitöréseket is! Ha például bevezetjük azt a szabályt, hogy csak akkor beszélünk a családtagjainkhoz, ha egy szobában tartózkodnak velünk, akkor nincs is szükség kiabálásra. Ha túl nagy a ház ahhoz, hogy minden családtagnak tudtára adjunk valamit, találjunk ki egyezményes jelet. Anyósom például mindig elfüttyenti magát, ha kész az ebéd.

8. Gondolkodj, mint egy tanár!
A pedagógia lényege, hogy sosem vesszük személyes sértésnek gyerekeink hiányosságait, hanem elgondolkodunk rajta, miképp taníthatnánk meg neki, hogyan csinálhatná másképp. Ha például az üres jégkrémes dobozt a fagyasztóban hagyja, elég lehet egy post-it a hűtőajtóra. Ha mindig elmondjuk nekik, mi milyen következménnyel jár, könnyebben engedelmeskednek.

9. Csak akkor beszélj, ha odafigyel
Ha a lépcsőn üvöltesz utána, miközben ő már a szobája felé trappol fáradtan, lehet, hogy nem jut el hozzá az üzenet. Ilyenkor menj utána, és egy légtérben vele bizonyosodj meg róla- legalább arra a tíz másodpercre, míg beszélsz hozzá- hogy csak rád figyel! Közben nézz a szemébe, és várj visszajelzést! Így elkerülheted, hogy a levegőbe beszélj anélkül, hogy bármit is elérnél.

10. És végül: mintha figyelnének
Nagyanyáink bölcsessége új köntösbe csomagolva. Nem feltétlenül jelent örökös önvizsgálatot és kínos önelemzést, de egy nagyon egyszerű trükk arra, hogy emberségesen kezeljük konfliktusainkat gyermekeinkkel. Azokkal, akik nagyon közel állnak hozzánk, hajlamosak vagyunk ugyanis kellemetlenebb vagy undokabb hangot megütni, mint például a főnökünkkel vagy a legjobb barátunkkal. Képzeljük el, hogy ezek az emberek is a szobában vannak, miközben a gyerkőccel vitázunk! Ugye, hogy máshogy viselkednénk? Nem is olyan nehéz megőrizni a hidegvérünket ordibálás helyett, nem igaz?

Jász Veronika