25 mondat, amit taníts meg gyermekednek, hogy sikeresebb és magabiztosabb
Ezeket a kérdéseket tedd fel magatoknak, mielőtt a gyereked elkezd egy különórát
Milyen különórára járjon idén a gyerek? Folytassa, amit elkezdett tavaly? Mi a fontosabb: a tehetséggonozás, vagy az, hogy örömmel végezze, akkor is, ha nem kimagasló benne? Mit tegyünk, ha nem jut a szakkörök miatt ideje a leckeírásra?
Különóra tekintetében a tudatos szülők is hajlamosak szélsőséges nézeteket képviselni. Az egyik véglet, amikor a gyerek minden nap – esetleg naponta több – különórára jár, kosarazik, néptáncol, angolórákat vesz, oszlopos tagja a színjátszókörnek, a szülők pedig roppant büszkék, hogy gyermekük nem csak sokoldalú, hanem az idejét sem haszontalanságokra fecsérli. A másik szülőtípus pedig azt hirdeti úton-útfélen, hogy ő ugyan sehova nem engedi a gyereket, mert jobban hisz a szabad játék fejlesztő hatásában, mint az irányított foglalkozásokban, és az iskolában eltöltött nap után semmi szükség nincs még külön szakkörökre.
Valószínűleg mindkét oldalnak megvan a maga igaza. A gyerek jelleme és a család dinamikája dönti el, milyen szintű és hány különórára járjon a gyerek. Egy szabályt azonban mindig tarts észben: belepusztulni senkinek sem érdemes.
A választáshoz a következő szempontokat érdemes megvizsgálni:
Mihez van a gyereknek kedve?
Magától értetődőnek tűnik, pedig ha jobban belegondolunk, nem minden esetben az. Mit tegyünk, ha a gyereknek semmi sport nem tetszik, pedig nagy szüksége lenne a mozgásra? Vagy épp ellenkezőleg, ha mindene a foci, a tanulás már alig megy, de napi három órát tölt edzésen? Vagy ha bármibe belefog, néhány alkalom után alábbhagy a lelkesedés, és semmi mellett sem képes kitartani?
Ilyenkor jó, ha képesek vagytok kompromisszumot kötni. Ne kelljen olyasmit végeznie, amit utál, de ha tudod, hogy olyan típus, akinek hamar lelohad a lelkesedése, kérd meg, hogy legalább egy-két hónapig járjon el, és ha még akkor sem szereti, abbahagyhatja. A mozgás nagyon fontos, büntetésből semmiképp nem szabad a gyerekkel abbahagyatni, de azt talán mondhatod, hogy nem járhat minden nap edzésre, ha rosszak a jegyei.
Hol van a foglalkozás?
Legjobb, ha az iskolában. Ideális esetben napközi után, és
akkor a leckeírás miatt sem kell aggódni. Ha nem az iskolában, akkor is lehetőleg a közelben. El tud jutni a gyerek a szakkörre? Kicsik esetében meg tudjátok oldani a szállítását, akár több családdal összefogva, ha pedig már nagyobb, el tud menni tömegközlekedéssel? A túl sok utazás, és az azzal járó stressz kioltja azt az örömöt, amit a foglalkozás nyújtana.
Milyen szinten szeretnétek végezni a tevékenységet?
Míg az teljesen természetes mindenkinek, hogy rajzszakkörre vagy fuvolára el lehet járni anélkül is, hogy a gyerekből kötelezően festő vagy zenész válna, sajnos ma Magyarországon alig létező jelenség a tömegsport. Tehát nehéz olyan helyet találni, ahol lehetőség van örömből focizgatásra, kosarazásra anélkül, hogy, abból nagyon hamar egyesület, leigazolás, versenyek lennének. Őszintén tegyétek fel magatoknak a kérdést, érdemes-e. A versenysport nagyon sok sikerrel és rengeteg áldozattal is jár, ami valamelyik gyereknek és családnak belefér, valamelyiknek pedig nem.
Akkor sincs veszve semmi, ha nektek nem jön be a versenysport: talán a ti közeletekben is van tánc, úszás, falmászó szakkör – ezek a mozgásformák végezhetők komolyabb elköteleződés vagy versenyeztetés nélkül is.
Mi a benyomásod a foglalkozás vezetőjéről?
Rá mered bízni a gyerekedet? Egy jó edző kincset ér, de egy alkalmatlan egy életre elveszi a kedvét a gyereknek a sporttól – sajnos a mi kisvárosunkban is dolgozik olyan úszóedző, akik gyerekek százainál alapozta meg a víztől való félelmet. Ha bizalmad van benne, és a gyerek is szereti, értékes mester-tanítvány kapcsolat alakulhat ki közöttük, legyen szó akár sportról, akár művészetekről, ha azonban nem szimpatikus, annak valószínűleg oka van, ilyenkor nem kell erőltetni.
Milyen a társaság?
Előfordulhat, hogy a gyereked valójában nem is azért mondja, hogy nem szeret eljárni egy-egy szakkörre, mert a tevékenység nem tetszik neki, hanem azért, mert a társaságban nem találja a helyét. Ha mindenki nagyobb vagy kisebb nála, vagy ha mindenki az iskolai barátnőjével érkezett, csak ő nem, akkor könnyen a peremre kerülhet akkor is, ha egyébként nem félénk. Érdemes ezért az osztálytársakkal, barátokkal összebeszélni, és ugyanoda járatni a gyerekeket, így még a szállításban is besegíthettek egymásnak.
Megoldható a logisztika?
Aki látta az Egy nap című zseniális filmet, az láthatta, milyen az, amikor egy család túlvállalja magát különóra-ügyben. Senkinek sem jó, ha a szülők egész délután sofőrt játszanak, és alig képesek kisakkozni, hogy mindegyik gyerekük a megfelelő helyen legyen a megfelelő időpontban. Inkább kevesebb szakkör, mint hogy kikészüljön a család.
Képek: pixabay.com
