Az iskolai bántalmazás gyakran nehezen kibogozható szerepek szerint zajlik. És ha a gyermekét védő szülő szeretne tisztán látni az ügyben, előfordulhat, hogy megüti a bokáját.

A rendszer buktatóit Szilvia a saját bőrén tapasztalta meg, amikor egy szép napon elege lett abból, hogy ötödikes lányát, Virágot folyamatosan szekálják az osztálytársai.

“Eleinte csak gonosz kis vicceket eresztettek meg a rovására, később gúnyrajzokat készítettek róla, lökdösték, eldugták a cuccait. A pohár akkor telt be, amikor sokadik alkalommal jött haza sírva, most éppen azért, mert az udvari szünetben kergették és elgáncsolták.  Persze tudom, hogy ő se szent, és nem véletlenül pécézték ki: a bántásokra gyakran reagál agresszíven, így aztán sajnos az osztálytársaknak rendkívül jó mulatság őt heccelni.”

Sajnos a kislányt az indulatos reakciói miatt a pedagógusok sem vették soha védelmükbe. Szilvia korábban az alsós osztályfőnöknek hiába jelezte a problémát, aki elintézte annyival, hogy a gyereknek “nem kellene hisztizni, akkor leszállnának róla.” Az anya ezért most taktikát váltott, és úgy gondolta, inkább a gyerekekkel beszélné meg az ügyet.

“Iskola után a lányom elé mentem. Akkor jöttek ki a többiek is. Jól ismerem őket, mindannyian többször voltak nálunk, a legutóbbi időkig valamilyen szinten még barátnők is voltak Virággal. Megkérdeztem tőlük, miért kell bántani a másikat, és mi abban az olyan rettentően vicces, ha egy osztálytársukat megalázzák. Nagyon vigyáztam, hogy egyáltalán ne legyek támadó, de persze így is elég kellemetlenül érezték magukat. Az eset nagyon hamar az osztályfőnök fülébe jutott, aki még aznap este felhívott, és közölte, ne csodálkozzam, ha valamelyik szülő feljelent, mert nem lett volna jogom a törvényes képviselőjük jelenléte nélkül ‘kihallgatni’ a gyerekeket.”

“A konfliktusnak nem ez az elintézési módja”

“Az osztályfőnöknek jog szerint igaza volt: 14 éven aluli kiskorút a törvényes képviselője nélkül meghallgatni, tőle információt szerezni valóban hivatalosan nincs joga egy másik szülőnek” – mondta el kérdésünkre Bárdossy-Sánta Nóra a Hintalovon Alapítvány Gyermekjogi Központjának vezetője. “Egy ilyen problémának egyébként sem ez a rendezési módja, hiszen amellett, hogy nem feltétlenül jogszerű, nem is hatékony. Ebben a helyzetben a szülő lehet bármilyen kedves, ez akkor is egy alá-fölérendeltségi viszony, egy gyerek áll szemben egy felnőttel.” A szakember ezért semmiképpen nem javasolja, hogy a szülő a gyerekeket közvetlenül kérdezze ki konfliktusos helyzet esetén.

Ide fordulhatsz, ha bántják a gyereked

Léteznek teljesen legális és hatékony módjai annak, ha egy szülő meg szeretné védeni a gyermekét az iskolai bántalmazásoktól. Bárdossy-Sánta Nóra azt javasolja, hogy első körben mindenképpen az osztályfőnököt keressük meg a problémával, mégpedig írásban, hogy nyoma maradjon.

Egy jó pedagógusnak ennyi elég, hogy megpróbáljon kezdeni valamit a helyzettel. Legjobb, ha egy külsős szakembert – mediátort vagy iskolapszichológust – von be a folyamatba, aki nem csak a bántalmazóval és a bántalmazottal, hanem az egész közösséggel foglalkozik. Egy ilyen konfliktus ugyanis nem kétszereplős: rengeteget számítanak a külső szemlélők is, akiket szintén be kell vonni a megoldás megtalálásába.

Ha az osztályfőnök nem akar foglalkozni a bántalmazással, a szülő továbbmehet az igazgatóhoz, aki a köznevelési törvény alapján felelős azért, hogy az általa vezetett intézmény garantálja a tanulók biztonságát. Hogy erre milyen módszereket alkalmaz, le kell hogy legyen fektetve az intézmény pedagógiai programjában és a szervezeti és működési szabályzatban. Ha a vezetőnél sem jár sikerrel, a szülő a fenntartóhoz fordulhat: állami iskolák esetében ez a KLIK és a tankerületi központ, egyháziaknál maga az egyház, alapítványiaknál pedig az alapítvány. Ritkán, de előfordul, hogy a tankerület sem válaszol a panaszra, ilyenkor az Emberi Erőforrások Minisztériumához vagy az oktatásért felelős ombudsmanhoz lehet fordulni.

Bántalmazás esetén az egész közösséget kell kezelni

Bár iskolai bántalmazás esetén sokakban emberileg teljesen érthető módon felforrnak az indulatok, és követelik az agresszorok azonnali megbüntetését, egy kis józan ésszel belátható, hogy ez soha nem vezet eredményre. Egyetlen gyerek sem fogja a társa szekálását abbahagyni pusztán azért, ha intőt kap, vagy otthon elveszik egy hétre a telefonját.

A bántalmazás ugyanis bonyolult társas folyamat eredménye, amelynek csak akkor lehet véget vetni, ha a gyökerénél ragadja meg a problémát egy olyan szakember, aki ért is hozzá. A helyzet kulcsai ugyanis nagyon gyakran a szemlélők – akik közül lehet, hogy néhányan jópofának tartják a társuk piszkálását, de az is biztos, hogy sokan sajnálják, csak nem tudnak vagy nem mernek kiállni mellette. Rajtuk is múlik, hogy egy csoporton belül ne lehessen menő a kiközösítés és a megalázás, erre pedig egy valóban jó szakember, terapeuta képes a leghatékonyabban rávezetni őket.

Korábban már írtunk a gyerekek jogairól. Feltétlenül olvasd el!

Borítókép: freepik.com