Kedves Anyuka!
Igen, Te, aki épp nyaralni készülsz. Aki azt gondolod, egyedül te érzed úgy, hogy ez szívás. Persze, megvan a kötelező jókedv és lelkesedés, az izgalom, ami még őszinte is, hisz életre szóló élményt nyújtasz hamarosan. A csomagokkal telehalmozott nappali, a listák és a tervek tengere azonban többet rejt, mint felhőtlen szórakozást – ha nem te vagy az a kisgyerek, akit a szülei nyaralni visznek. Nem, Barátom, te most a felnőtt vagy, aki mindent jól akar csinálni, és nagy igyekezetében néha képtelen örülni az egésznek. És ez rendben van, hidd el.

Amikor gyerek voltál, minden egyszerűbbnek tűnt. A felpakolt trabant elindult a Balatonra, és Neked nem volt más gondod, mint kiszállni, és mindent hátrahagyva rohanni le a tóra. Este lemosni magadról a piszkot, befalni a vacsorát, és jóízű álomra hajtani fejedet a szúnyogirtószagú nyaralóban. Aztán felnőttél. Jöttek a gondtalan wellness-hétvégék szerelmeddel, a koktélszürcsölés, órákig húzódó napozgatás a medence partján egy jó könyv és kedvesed társaságában. Legnagyobb gondod az volt, hogy figyelted az időképet, kitart-e a meleg még pár napot, hogy szépen lebarnulhass, vagy hogy ciki-e a felszedett három kiló az álombikinidben. Vagy hogy hol fagyizzatok aznap este. És még sorolhatnám.

Aztán gyerekeid lettek. Először egy. Akkor érezted először, hogy lehet, hogy egy fél délutánt töltök pakolással, és még mindig nem végeztem? Mert hova tesszük a kiskádat, az etetőszéket, elég tiszta lesz-e a babaágy, amit kapunk a szálláson. És átvillan az agyadon, hogy nem is akarsz menni. Aztán elhessegeted a szentségtörő gondolatot, hogy ez nem igaz, hisz kell az élmény, kell a töltődés, majd lesztek valahogy. Aztán megérkeztek, és rádzuhan a fáradtság, hogy legszívesebben csak aludnál és olvasnál. És hogy a baba miért kel éjjel háromszor, amikor otthon csak egyszer, és hogy hiányzik a kedvenc foteled, ahol ringatni szoktad. A megszokás nagy úr, inkább nem gondolsz rá, ez úgy hangzik, mintha öregednél.

Nem és nem. Nem leszel az a szülő, aki teljesen befordul, amiért gyereke van. Te ugyanúgy űzöd a hobbidat, ugyanúgy sportolsz, és igen, nyaralni és szeretsz. A férjeddel megosztjátok a gyereket, így mindketten napozhattok és olvashattok. Megy ez. Mint a régi szép időkben. Aztán megszületik a második gyerek. Már egy egész napot töltesz pakolással a nyaralás előtt. Fáradt vagy és nyűgös, szörnyű lelkifurdalás gyötör. Elveszel a kisruhák és pelenkák között. A partra alig jutsz le, ha mégis, az egyik gyerek tuti fejhangon visít, hogy nem akar bemenni a vízbe. Legszívesebben őrjöngenél. Vagy anyáznál. De egy jó anya ilyet nem csinál, ugye? Miért is? De, szerintem csinál, csak otthon, a fürdőszobában. A két gyerek teljesen máshogy alszik, így a pároddal megosztva őrzitek őket, egymást alig látjátok nap közben. Eleged van a szálláson kuksolásból. A magányból, és a tejfehér bőrödből. És nem érted, miért vagy a nyaralás után fáradtabb, mint előtte. Pedig boldognak kéne lenned: a gyerekek boldogok, teljesen feltöltődtek, élményekkel, érzésekkel, nevetéssel. Barnára sültek és vidámak. Te viszont facsart citrom vagy. És szörnyen érzed magad, amiért nem tudsz úgy örülni, mint a szomszéd csaj, pedig neki három van, mindenhova együtt járnak, és folyton kipihentek. A gyerekek három hónapos koruk óta átalusszák az éjszakát. És a sor végtelen, ha összehasonlításokról van szó.

Ezért arra kérlek, tedd most le a mércézést. Jól csinálod. Jól csináltad. De most rajtad a sor, oké? Merj fáradt lenni kicsit, és leülni. A gyerekek menjenek át a nagymamához, vagy hívd el a szitterüket két órára ezalatt. Bőghetsz is egy nagyot, ha ezzel leadod a felgyűlt stresszt. Ülj ki az erkélyre a koktéloddal, és napoztasd a lábad fél órán át. Ez a te külön nyaralásod. Ha teheted, szánj erre egy hétvégét. Ha anyagilag belefér, utazz is el. Igen, TE. Igen, egyedül, vagy a pároddal. Nem ciki, nem gáz. Tényleg. Max fél órát szánj a pakolásra, de annál többet az alvásra és a napozásra. Ússz nagyokat, ha szállodázol, csináltasd meg a körmöd és a hajad. És ha már kellőképp kipihented magad, ígérd meg magadnak, hogy kevesebbet stresszelsz ezentúl minden nyaraláskor. És hogy rendszer lesz az elvonulásból.

Mert kell, mert jó. Normális elfáradni és kibukni néha. Normális egyedül nyaralni. Mert ahhoz, hogy adni tudjunk, magunknak is adni kell. Nem néha vagy alkalmanként, hanem
mindig, rendszeresen. Így hozhatod vissza a gyerekkori lelkesedést és boldogságot a családi nyaralásba is. Szerintem megéri.

Az otthoni nyaralás is lehet élvezetes!

Új őrület a staycation: így a gyerek is élvezi az otthonnyaralást