Hogyan válasszunk szakkört, különórát a gyereknek? – Szakértőink segítenek

A szeptemberi iskolakezdéssel  egy időben a szülőknek számos kérdéssel kell foglalkozniuk, a többi között gyermekük szakköreinek a kiválasztásával. A tanulás mellett nem kis fejtörést okoz, hogy sportoljon-e csemeténk, esetleg nyelvet tanuljon, vagy inkább a kézügyességét fejlesszük? A döntés megkönnyítése érdekében felkerestük Koszorú Csabát, a Gyermekliget Alternatív Iskola és Óvoda intézményvezetőjét, hogy segítsen összegyűjteni a legfontosabb szempontokat.

Foglalkozások, különórák az iskolában

A szakkörök szinte minden iskolában elérhetőek, a NAT ajánlást is tesz, hogy működjenek sportkörök, énekkar és legyenek egyéb iskola utáni tevékenységek – vázolja fel Koszorú Csaba.
A gyermekek számára az egész napos iskola lehetősége nagyszerű, ebbe illeszkednek bele a szakkörök, melyek általában a tanulószoba és napközi ideje alatt valósulnak meg. Ahogyan a gyerekek érdeklődése, úgy a szakkörök is sokfélék. Igazából csak a foglalkozást tervezők kreativitása, a pedagógusok kompetenciái szabnak határt annak, mi valósítható meg szakkör keretében.

A diákok részéről általában nagyon kedveltek a mozgással, sporttal kapcsolatos elfoglaltságok, sportkörök, tömegsportok, illetve az alkotói tevékenységek, kézműves foglalkozások, dráma és színjátszás, hangszeres órák. Ahol lehetőség van rá, ott a természettudományokat is beemelik a szakkörök közé, léteznek zoopedagógiai foglalkozások, kémia kísérletek és csillagászati szakkör.

A különórák az idő hasznos eltöltése mellett nagyszerű lehetőséget kínálnak a tehetség felkutatására és kibontakoztatására, a versenyekre való felkészülésre vagy épp a jövőkép formálására. Az ilyen tevékenységek rávezethetik a diákokat arra, hogy mivel szeretnek igazán foglalkozni, miben van kitartásuk és fáradhatatlan motivációjuk.

Ne engedjük rögtön feladni!

A kisiskolásoknak érdemes minél többféle elfoglaltságot megismerniük. Jó, ha a szülő felkínál lehetőségeket a sportban, az alkotásban vagy épp a természettudományokban.

– Fontos, hogy beszéljük meg a gyerekkel, mire nyitott, mihez van kedve, és alkossunk közös szabályokat a szakkörre nézve is, amit a gyerek elfogad – hangsúlyozza Koszorú Csaba. – Például egyezzünk meg abban, hogy a kipróbálandó területeket minimum 3 hónapig csinálja akkor is, ha épp alábbhagy a lelkesedése. Idő kell a kibontakozásra és a sikerélmény megtapasztalására. Tanítsuk meg, hogy egy kudarc még nem ok arra, hogy valamit feladjunk.
Szülőként figyelembe vehetjük a gyerek kompetenciáit a szakkör megválasztásakor. Nem biztos, hogy azért, mert valamihez korábban nem volt elég érett – például nem volt jó a kézügyessége -, akkor abban nem is tehetséges. Ne vegyük el a lelkesedését, akkor sem, ha mi azt gondoljuk, hogy nem pont arra az adott dologra alkalmas. A történelemben számos példa igazolja, hogy nagy tehetségek nem feltétlenül voltak már gyerekként is kiemelkedőek.

A nagyobbaknál, a tinédzsereknél már jobban lehet hagyatkozni az elért sikerekre, iskolai és sporteredményekre. Ebben a korban összeérnek a kompetenciák, az érdeklődési területek és az eredmények. A szakkörök segíthetik a pályaorientációt is. Utat mutatnak és akár rávilágíthatnak olyan, eddig ismeretlen tehetségre vagy területekre, amik a szaktárgyak tanulása során fel sem merültek.

Maradjon idő pihenésre, játékra is

– A szülők hajlamosak túzásokba esni, és akár napi több különórát is beiktatni a gyermek napirendjébe – erről már Horváth Gabriella iskolapszichológus mesél. – Tartsuk szem előtt, hogy a diák legfontosabb feladata az iskola. Ha este 8-kor ér haza, és akkor áll neki tanulni, másnap nagyobb valószínűséggel lesz fáradt, nyúzott, rosszkedvű. Ráadásul szerencsétlen iskolásnak pont a szabad játékra, a barátokra és a pihenésre nem marad ideje. Csak annyi különórára járassunk gyerekünket, amennyit különösebb erőfeszítés nélkül tud teljesíteni. Arról nem beszélve, hogy a plusz órákért sok esetben fizetni is kell, így két-három különóra a szülők pénztárját is megterheli. Az iskolán kívüli foglalkozásoknál érdemes azt is figyelmbe venni, hogy milyen messze van a különóra, hisz a hosszú utazás is fárasztó. Ha biztosra akarunk menni, kérjük ki olyanok véleményt, akik ismerik a szakkört, foglalkozást vezető pedagógust. Ne feledjük, nem biztos, hogy az a gyerek lesz sikeresebb felnőtt, aki négy-öt különórára jár, mint az, aki csak egyre.

Ha teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy milyen délutáni foglalkozásra járassuk gyermekünket, kikérhetjük a tanító, osztályfőnök véleményét is. Ők általában más oldalról ismerik utódunkat, mint mi magunk. A lényeg, hogy csemeténk örömét lelje a tevékenységben, mert akkor fejlődni fog és sikereket ér el, amik erősítik az önértékelését is.

Olvass még több hasznos cikket az iskolakezdésről!