Négy évvel ezelőtt rendelték el Magyarországon az első kijárási korlátozást:
Itt a farsang farka: bolondlakodalommal, alakoskodással temetjük a telet
A farsang a tavaszvárás örömünnepe, amit évszázadok óta lakodalmak, disznótorok, jelmezes felvonulások jellemeznek. A magyar farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, a legizgalmasabb események pedig az utolsó napokra, farsang farkára estek. Varga Máté, a Hagyományok Háza Folklór Osztályának vezetője segített a régi szokások felelevenítésében.
Farsang farka
Faluhelyen farsang utolsó három napján rendezték a legnagyobb mulatságokat, a maskarás felvonulásokat, az alakoskodásokat. A résztvevők ilyenkor zsáneralakoknak öltöztek, tehát borbélynak, kereskedőnek, köszörűsnek, huszárnak vagy katonának. Netán állatok – kecske, medve, ló, gólya – bőrébe bújtak. Végigvonultak az utcán, betértek a fonóházakba, és az ott lévőket megtréfálták, az est legvégén pedig eltemették a telet. Ezek a szokások néhány helyen részben még máig fellelhetőek, de áttevődtek inkább farsang utolsó hétvégéjére.
Bolondlakodalom
A lakodalmak tréfás paródiája, ami a mai napig népszerű. A szereplői között a menyasszonyon és a vőlegényen kívül fellelhető a kántor, a vőfély és a pap. A farsangi menetben résztvevők tréfálkoznak, kifigurázzák a valódi lakodalmakat, vicces esküszöveget mondanak. Az imakönyvből pedig legtöbbször pálinkás üveg is előkerül.
Maszkajárás BajánElőnézet (megnyitás új fülön)
Míg a mohácsi busójárás hagyománya közismert, a bajai farsangi alakoskodó népszokásról sajnos csak kevesen tudnak, pedig a 20. század elején még népszerű felvonulásokat rendeztek, „hangos volt Baja városa a maszkáktól”. A hagyománynak megfelelően lovaskocsin hozzák a bajai főtérre a zenészeket. A lovaskocsik két irányból érkeznek és vezetik a térre a beöltözött maszkák és bunyevác népviseletes fiatalok menetét. Régen, a mohácsi busójáráshoz hasonlóan, Baján is családi együttesek léptek fel, most a bajai és környékbeli bunyevácok lakta települések néptánccsoportjainak lelkes fiatal tagjai öltöznek be a hagyományos jelmezekbe. A négy legjellegzetesebb figura a medve (medo) és a medvetáncoltató (a bosnyák), a didák és a botos. A medve hosszú subát viselt bunda gyanánt, fülét a fejére húzott zsák vagy zabos tarisznya két csücskének elkötésével alakították ki. A medvéket láncon vezette egy-egy turbános, arcát kipirosító, öv gyanánt fehér törölközőt (peskir), szoknyaszerű piros kötényt (pregaca) és csizmát viselő férfi, aki az egykori Osztrák-Magyar Monarchiába járó bosnyák medvetáncoltatókat idézte fel keleties külsejével. A két-két páros – vagy akár több is – körbejárta a közönséget, és a medve a bosnyák „Igraj malo, medo!” felszólítására esetlenül, igazi medve módjára táncolni kezdett, majd a nála lévő szitával jutalmat koldult. A didák öreg, kicsit ördögszerű, púpos figura kötélből font ostort fog a kezébe, folyamatosan zaklatja a közönséget, a menyecskéket megölelgeti. A didák ruhája alá, a hátára szakajtót vagy párnát kötött, ezzel fogta fel a botos által csínyjei miatt reá mért ütéseket.
Farsang farka Kőszegen
Húshagyókedden mindig minden a feje tetejére áll a határ menti vasi városban, hagyományosan megrendezik farsang farkán a bohókás télbúcsúztatót. A kőszegiek Ausztriatöbb településén láttak vidám népünnepélyt, amit aztán átvettek és meghonosítottak. Ilyenkor a város apraja-nagyja jelmezt ölt. Senki ne lepődjön meg, ha egy étteremben Don Juan
szolgálja fel a napi menüt!
Farsangi fánk
Húshagyókedd a nagyböjt előtti utolsó nap, amikor még lehet bőségesen enni-inni, jót mulatni. Nagyanyáink, dédanyáink idejében nem múlhatott el a nap saját készítésű fánk nélkül. Évtizedekkel ezelőtt mindenféle kelt tészta ünnepi ételnek számított. Olajban sült fánk minden nagyobb ünnepen került az asztalra, és legtöbbször lekvárral kínálták. A szalagos fánk időigényes, és némi tapasztalatot is kíván. Egyszerűbb, gyorsabb a csöröge vagy forgácsfánk, amit nem kell dagasztani, keleszteni.
Fotó forrása: MTI