Interjú: Visszatérés anyaként a munka világába: nem lehetetlen küldetés

A nők helyzete soha nem volt könnyű a munkaerőpiacon, pláne gyermekvállalás után. Ám nem kell teljesen kétségbeesni, mert az édesanyáknak minden nehézség ellenére vannak lehetőségeik. Ezeket Fazekas Évával, a Jobangel alapítójával, álláskeresési szakértőével gyűjtöttük össze.

 – Hogyan tudnak a nők tudatosan karriert építeni?

– A tudatos karrierépítés mindig tervezést kíván: mikor mit szeretne egy nő, és ahhoz hogyan tudja megszerezni a szükséges tudást, bizonyítványt. Persze az sem mindegy, hogy mik a személyes vonzódásai egy szakterülethez, tevékenységhez, és az a munkakör passzol-e az életviteléhez. A gyerek nélküli és a gyerekes, esetleg a többgyermekes életvitelhez egészen másképp kell igazítani egy karriert. Sokkal inkább lehet vezetői pozíciót illeszteni egy gyerekes életmódhoz, mint specialista munkakört. A vezetőtől leginkább támogatást, döntést, irányítást várnak, és inkább rugalmas a munkaideje, kevés a sürgős feladata, a határidői mentén a munkáját szabadon tudja beosztani. A specialista pozíciókban sok esetben a rendelkezésre állás is része a feladatnak. A végrehajtói, támogató, adminisztrációs munkakörökben még kevesebb a szabadság, ezekre karriert sem lehet építeni.

– Gyerekvállalás után mennyire számít, hogy az anyukának milyen szakmai sikerei voltak korábban?

– A gyerekvállalás előtt elért szakmai sikerek számítanak ugyan, de mindenki tegye fel magának azt a kérdést, hogy ez gyerek mellett is sikerült volna? Meg tudná tenni mindazt ugyanazért a sikerért, mint amit egyszer, korábban már megtett? Ha igen, most, gyerekesként is meg akarja tenni? És vissza is jutottunk a tervezéshez: mennyi időt, energiát tud most a munkájára fordítani?

Sokszor látom, hogy diplomás, nyelveket beszélő nők keresnek alacsonyabb pozíciókat. Ez szintén zsákutca már álláskeresési szempontból is: sokkal többen keresnek ilyen állást, így nagyobb a verseny. Karrierszempontból szinte biztos a megrekedés. Miközben vezetői pozíciókban éhezik a piac az új arcokra, akikben ehhez van elég akarat, bátorság és tudás. Ezeket pedig sok anya képes felmutatni.

– Nemzetközi tendencia, hogy a nőket sok helyen megbélyegzik gyermekvállalás után. Tapasztalataid szerint ebből a szempontból mennyire nehéz a nők helyzete Magyarországon?

– A nők számára a munkavállalás – az általam belátható időben – sosem volt könnyű. Most talán másként nehéz, mint a háború után, vagy a 60-as, 70-es években, de határozottan nagy kihívást jelent.

Leginkább azért, mert most az anyukák részmunkaidőt, vagy 100 százalékos home office-t akarnak. Ilyen állások pedig alig vannak, de valójában ez már inkább jó hír egy álláskeresési tanácsadó szemében. A részmunkaidő ugyanis az anyáknak nem jó: karriert nehéz építeni 4-6 órában, távolról, és jóval alacsonyabb a fizetés, mint egy teljes állásban. Mindennek a tetejében a 4-6 órás állásokban is sokszor látok 8 órákat dolgozó nőket. Kis túlzással ugyanannyit dolgoznak, csak kevesebb pénzért… Ehhez képest a rugalmas munkaidő, a hibrid otthoni és irodai környezet sokkal több lehetőséget, kényelmesebb gyerekes életvitelt kínál.

– Mit érdemes tennie az anyukáknak az otthon töltött idő alatt, ha munkahelyről mentek szülni? Érdemes-e tartani a kapcsolatot a munkáltatóval, bevinni néha a gyermeket a munkahelyre?

– Mindenképpen jó ötlet a munkahellyel tartani a kapcsolatot. Benne maradni a körforgásban, időnként belátogatni az irodába – néha gyerekkel, néha nélküle – fontos lehet. Ha az anyuka nemcsak egy név az Excel-táblában, hanem ismert személy mindenki számára, még a vezetőváltások sem okoznak majd neki nehézséget a visszatéréskor. Fontos ismertetni az édesanya terveit: mikor kíván visszatérni, tudnak-e neki addigra álláshelyet előkészíteni, például átvenné egy akkorra nyugdíjba vonuló kolléga feladatait, vagy egy addigra alakuló új szervezeti egységbe kerül be. Ismertesse a munkahelyével folyamatosan, milyen pozíciókat tud majd vállalni, milyen feltételekkel. Természetesen, amilyenek a gyerekes életvitelének megfelelnek. Tudniuk kell arról, mivel foglalkozik, mit tanul, mihez ért, kikkel volt kapcsolatban cégen kívül, amíg ott dolgozott. És igen, az otthonlét ideje alatt frissen kell tartani a nyelvtudást, a szakmai ismereteket.

– Számíthat segítségre egy anyuka, aki visszatérne a munka világába?

– A visszatérést törvényekkel is próbálják segíteni, ám ez elég kétes eredményű. Ráadásul most épp egy válságot élünk, ilyenkor könnyebben válnak meg attól, aki amúgy sem volt része hosszú idő óta a napi munkának. Ezek nehéz körülmények. Tehát fel kell készülni az álláskeresésre is, az anyuka karriertervei alapján.

– Sok anyuka érzi úgy a mai világban, hogy vagy dolgozik, karriert épít, vagy gyermeket vállal. Hogy juthattunk el ide?

– Valójában sokkal több olyan időszak volt a történelemben, amikor a nőknek nem kellett, vagy nem volt szabad munkahelyen dolgozni. A család, a férj dolga volt őket „eltartani”. Ez régen sem volt könnyű helyzet, manapság pedig még nehezebb, hiszen kisebb családokra magas költségek hárulnak, és elvárják azt, hogy a nőnek is legyen jövedelme. Sosem volt természetes, hogy egy nő teljes, jó  állásban, magas fizetésért dolgozzon. Valahogy mindig „csak” kiegészítenie kellett a családi kasszát, és elvégezni a napi házimunkát az állása mellett. Ez sajnos pont annyira hangzik rosszul, mint amilyen rossz is.

Én magam azt támogatom, hogy egy nőnek legyen annyi jövedelme, amiből gyerek(ek)kel együtt egyedül is képes lenne megélni. Ez majdnem lehetetlennek tűnik, hacsak nem épít karriert. Ami pont a gyerek miatt nehézkes.

De mégsem! Kitörési pont a már fentebb írt vezetői karrier, a modern és elmélyült tudásra épített állás bármilyen témában.

– Mit gondolsz a kismama-szövetkezeti munkavégzésről? Valóban eléri azt a célját, amiért létrehozták?

– Őszintén szólva, alig találkoztam valakivel, aki ilyen keretek között dolgozott volna, tehát valamit biztosan lehetne jobban csinálni a szövetkezeteknél. A törvényi feltételek alapvetően előnyösnek tűnnek, de már a kormányzati kommunikáció is kelt bennem rossz érzéseket: úgy hirdették, hogy a kormány a nők munkaerőpiacra visszatérését hivatott ezzel a megoldás segíteni, illetve a munkaerőhiányt szerették volna enyhíteni.

Az üzenete olyan, mintha a kormány feladta volna, hogy a nőket egyenlő értékű munkaerőnek tekintse. Mintha egy másodlagos munkaerőpiacot kellett volna a nőknek teremteni, mert „rendesen” úgysem tudnak visszatérni, sok-sok akadályozó tényező miatt, amiből ezzel egyet sem szüntettek meg.

– Milyen szakmát érdemes tanulnia az anyukáknak, amellyel keresetté válhatnak a munkaerőpiacon?

– Bármit, amiben ők jók tudnak lenni, és van rá kereslet az általuk elérhető munkaerőpiacon, továbbá össze tudják egyeztetni az életvitelükkel. Hiába mondanék konkrét szakmákat, mert sokféle élethelyzet van, és az egyéni preferenciák, lehetőségek teljesen különbözőek. Nem is biztos, hogy újabb szakmát kell tanulnia, lehet, hogy a meglévőt kell modernizálnia, karbantartania.

– Ahogy már a beszélgetés során is szóba került, nagyon sokan home office vagy részmunkaidős munkát keresnek. Mennyi esélye van ma ilyen munkakört találnia egy anyukának?

– Ahogy korábban már kifejtettem, nem túl sok, de ez mégis inkább szerencse, mint baj. Őszintén nem javaslom, hogy ilyen állást keressen bárki, aki rugalmasan is tudja szervezni a napjait. A hosszútávú lehetőségeit részmunkaidővel, 100 százalék home office-szal nem tudja megteremteni, és sajnos rövid távon is csak részmegoldást jelent. Az ideális az lenne, ha sokféle ajánlat közül válogathatnának az anyukák, és mindenki olyat választhatna, ami számára a leginkább megfelelő.

– Gyakran merül fel különböző fórumokon az is, hogyan kezelheti egy anyuka az állásinterjún azt, ha megkérdezik tőle: van-e gyermeke?

– Ehhez először egy anyukának önbizalmat kell építenie, és magának elhinnie: anyaként sem ér kevesebbet, mint bárki más. Innentől az anyaság nem negatív körülmény, még csak nem is körülmény. Szakemberként keres állást, nem anyaként. Tényként közölje, hogy „igen, van két szép kislányom”, és ne mentegetőzzön, ne érezze, hogy magyarázkodnia kell emiatt. Természetes dolog, hogy van családunk, és ez a munkánkra, a szakértelmünkre nincs hatással. Régi kommunikációs trükkel kell itt élni: azt tartja a másik fél problémának, amit mi magunk is problémaként kezelünk, kommunikálunk.

Kapcsolódó tartalom:

Így könnyítheted meg a visszatérést a munka világába szülés után Varázslények – Mesebeli küldetés: a mesék világába kalauzol a Vajdahunyadvárban nyíló új interaktív kiállítás A legkeményebb munka, de Terézanyu legjobb döntése volt – Rácz Zsuzsa írónővel az anyaságról és készülő új könyvéről Anyaként szurkolni a foci EB-n: így élte át az első meccset az egyik gólszerző, Stieber Zoltán édesanyja