A legaranyosabb téli gyerekversek: a kicsik is örömmel hallgatják, tanulják
A téli hónapok varázslatosak! Gondoljunk csak arra, amikor a hó belepi a tájat, és a hideg szél csiklandozza az arcunkat, birtokba vehetjük a szánkó- vagy korcsolyapályát. Ahhoz, hogy ezt a csodát a kicsik még mélyebben megéljék, a gyerekversek kiváló lehetőséget nyújtanak. Összegyűjtöttük a számunkra legkedvesebb téli gyerekverseket, amelyek nemcsak szórakoztatóak, hanem tanulságosak is, hisz segítik a kicsiket a környezetük felfedezésében. Ismerjük meg a magyar költők bájos téli gyerekverseit!
Weöres Sándor: Csupa fehér
Reggel süt a pék, süt a pék
gezemice-lángost.
Rakodó nagyanyó
beveti a vánkost.
Reggel nagy a hó, nagy a jég,
belepi a várost.
Taligán tol a pék
gezemice-lángost.
Gazdag Erzsi: Itt a tél
Hull a hó és száll a dér:
itt a tél! Itt a tél!
Cinkemadár útra kél,
s enni kér, enni kér!
„Adj magot, te jó mező,
éhezem, éhezem!“
„Kezem fedi hófedő,
érezem, érezem!
Lábam fogja jégbilincs,
megfagyott! Megfagyott!
Búzám, magom nekem sincs,
elfogyott! Elfogyott!“
„Kérj a fától, adjon ő!
Neki van! Neki van!
Őt nem fedi hófedő,
s karja van! Karja van!“
Száll a cinke szaporán:
„Cini-cin, cini-cin!“
Így kopog a körtefán:
„Cini-cin, cini-cin“
„Adj körtét, te jó barát!“
„Elfogyott! Elfogyott!
Mind elvitték a javát
rokonok, rokonok…“
Száll a hó, míg fúj a szél.
Havazik,havazik.
Kicsi cinke útra kél
s könnyezik, könnyezik.
Bartos Erika: Tél
Hófehér a város,
Lehullott a hó,
Jégcsap csüng az ágon,
Befragyott a tó.
Sapka nőtt a házon,
Sapkát hord a kút,
Hósapkás az autó,
Jégtükör az út.
Jégvirág a fákon,
Csillogó a táj,
Nagykabátba bújok,
Nyakamban a sál.
Szaladok a dombra,
Csiklandoz a szél,
Fürgén fut a szánkó,
Gyönyörű a tél!
Kiss Dénes: Jön a fagy
Jön a fagy,
jön a fagy,
jégpatkós
lovakon.
Jár a fagy
kopogóst,
kipi- kopp
ropogóst.
Ember is
didereg,
toporog,
táncot rop.
Jár a fagy,
kipi- kopp,
deresen bekocog.
Lova csönd,
lova köd.
Nyomában
jég ropog.
Zelk Zoltán: Téli fák
Nem fáztok, ti téli fák,
mikor meztelen az ág?
Eldobtátok a nyári zöld
s az őszi aranyruhát.
Ejnye, ejnye, téli fák,
ez aztán a furcsaság:
hideg télben levetkőztök,
nyáron viseltek ruhát!
Tóthárpád Ferenc: Téli csend
Jég ül a fákon,
fagy dala cseng.
Csend van a földön,
s csend odafent.
Hó-puha réten
Roppan az ág,
büszke agancson
Fagy muzsikál.
Szökken a szarvas,
s szétveti az
ég peremén a
csillagokat.
Osvát Erzsébet: Az égi pék
Szitálni kezd
az égi pék,
és hullanak a hópihék.
Óriási
szitán át
száll a pehelymilliárd.
Milliárdnyi
hópehely.
Az égi pék habot ver.
Habos havon
cinkenyom.
Cinke szökdel a havon.
Fekete pont,
fehér pont.
Varjú károg: fázom, fázom!
Várnai Zseni: Hull a hó
Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.
Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.
A hó is megihlette a magyar költőket. Ne hagyd ki ezeket a verseket se!
Aranyos versek a hóról: ezeket gyermeked is örömmel megtanulja
