Mutatós textiltök varrás nélkül: őszi dekoráció újrahasznosított anyagokból
Iskolaérett már a gyereked? Anyai szív kontra pedagógiai szakvélemény
A lányommal – és több társával – ma iskolaérettséget vizsgáló lapot töltetett ki a pedagógiai intézet munkatársa. Miközben a gyerekek dolgoztak, figyelték a testtartásukat, a ceruzafogásukat, a koncentrációs képességüket stb. Egyszóval az alig több, mint öt éves lányomról meg fogják majd mondani, hogy mehet-e majd az iskolába. 🙂
Kíváncsian várom az értékelést, na nem mintha bármi függne tőle, hisz egészen biztosan maradni fog még az oviban. El sem tudom képzelni erről a csöppségről, hogy egy év múlva már iskolatáskát vegyen a vállára, szóval nagyon meg lennék lőve, ha nem dönthetnék ebben a kérdésben.
Mert a tapasztalatom azt mutatja, hihetetlen hátránnyal fog indulni egy épp, hogy 6 éves egy lassan már 7 éves gyerekkel szemben az iskolába. Így szülői fejjel visszanézve azt hiszem, az én tanulmányaim is másképp alakultak volna, ha nem alig 6 évesen kezdem a sulit. Talán szebb lett volna az írásom, lehet, hogy a matek is jobban ment volna, de az biztos, hogy délutánonként nem az asztal fölött kínlódtam volna, hanem szabadon játszhattam volna az udvaron. 🙂
Anno, amikor a szülők még nem figyelték ilyen tudatosan a csemeték fejlődését, ezen talán el sem gondolkodtak. Így kellett, hát így tették. Nagy szerencse, hogy a terv, ami ennek a visszaállításáról szólt, nagyjából nem valósult meg. 🙂 Mert akkor én most nagy bajban lennék.
A lányom egyelőre pösze, a mozgásán is van mit javítani, de a mércét valószínűleg megütné, és a teszt sem jelent nagy akadályt, szóval meg leszek lepve, ha majd azt mondják, hogy nem alkalmas. Szerintük az lesz. És én tudom, hogy messze van még ő az alkalmastól. Mert nagyon-nagyon fontos dolgokat nem mérnek, nem figyelnek azok a szakemberek, akiknek ez a dolguk lenne.
Például, hogy mennyire érett érzelmileg erre a nagy feladatra. Tudja-e kezelni a kudarcot, a konfliktusokat? Felkészült-e a kihívásokra? Bírja-e a monotonitást? Mennyire fáradékony? Mennyi ideig tartható fenn a figyelme? Mennyire beilleszkedő? Mennyire befogadó? Milyen iskolatípus való a személyiségének? És sorolhatnám…
Ha az ember olyan szerencsés, mint én, akkor csodálatos óvónőket fog ki. Náluk többet csak én tudok a gyerekemről, szóval az ő véleményük, tanácsuk számomra mérvadó. És ha szerintük is jobb, ha még egy évig játszik a gyerek az óvodában, akkor én ezzel nagyon-nagyon egyet fogok érteni. Szóval szakvélemény ide vagy oda, a lányomnak még két évig az lesz a dolga, hogy boldog legyen az ovijában.
Ha jó helyen van a ti srácotok is, akkor ne is törjétek a fejeteket, hogy hagyjátok-e még ott játszani vagy beírassátok a suliba. Legalább 12 év tanulás vár rá, szörnyű még leírni is, szóval bőven lesz ideje a gyereknek, hogy megutálja az iskolát. 🙂
1 Hozzászólás
4.5
Comments are closed.