
Így kapcsolódj születése előtt a kisbabádhoz: Lukács-Krammer Gabriella pszichológussal az anya-magzat kapcsolatanalízisről
Napjaink folyton változó világában minden kismama keresi a biztos pontokat. A jövendő anyukák most ráadásul nehezített pályán mozognak: hol fognak szülni és kinél? Mi lesz, ha a járványhelyzet miatt napokra egyedül maradnak a kórházban? Sok esetben csak saját magukra és kisbabájukra számíthatnak. Ebben is nagy segítség lehet az anya-magzat kapcsolatanalízis módszere. A módszerről és lehetőségeiről Lukács-Krammer Gabriellával beszélgettünk.
Nem is olyan régen még úgy hitték, a kisbaba élete a születésével kezdődik. Azóta jóval árnyaltabb lett a kép: egy magzat, mely az ötödik hónaptól hall, a 26. héttől pedig érzékeli a fényt, valamint tud tanulni, emlékezni dolgokra, képes lehet kommunikációra is.
A legtöbb kismama persze beszélget a kisbabájával, azt azonban kevesebben tudják, hogy a magzat visszajelzései is nagy jelentőséggel bírnak: az embrió nemcsak biológiailag írja be magát az anya testi működésébe, de minden lehetséges csatornán át üzen neki a terhesség alatt. Akár „lepaktálhatunk” vele a születése módjáról, az alvási szokásairól vagy épp megoszthatjuk egymással kölcsönös félelmeinket. Mindez lehetséges, interjúnkból az is kiderül, hogyan.
– Milyen igényekkel keresnek meg Téged az anyukák? Mennyire ismerik ezt a módszert?
-Az anya-magzat kapcsolatanalízis egy pszichoedukációs módszer, mely segíti a kismamákat egy tudatosabb kommunikáció kialakításában kisbabájukkal. A legtöbb anyuka elég felkészülten érkezik, általában jól ismerik a Hidas György és Raffai Jenő által megalkotott módszert, olvasták a témában népszerű könyvet, a Lelki köldökzsinórt. Ebben a kapcsolatanalízis leírásán túl esettanulmányok is találhatók, így a kismamák gyakran prekoncepciókkal érkeznek, és nem értik, miért nem jön el azonnal a „katarzis”. Ezért gyakran előfordul, hogy először az elvárásokkal dolgozunk, utána jöhetnek az egyéni megélések.
– Ezek szerint mindenki képes kapcsolatot teremteni a kisbabájával, csak más tempóban?
– Pontosan. Van, aki nehezebben tudja elengedni magát, van, aki azonnal feloldódik. Van, aki végig beszél, megosztja élményeit, van, aki hallgat. Ez így mind rendben van. A kapcsolatfelvételhez mindössze nyitottság, tudatosság és eltökéltség szükséges: hogy rászánom az időmet, energiámat, hogy együtt lehessek a babámmal Az élet sodor minket, sok kismama dolgozik vagy az idősebb testvér viszi otthon a fókuszt, nincs annyi idejük születendő babájukra, amennyit szeretnének. Amikor eljönnek hozzám vagy felcsatlakoznak az online térbe, van egy deklarált idejük, amikor csakis a kisbabájukkal lehetnek és ki tudják zárni a külvilágot. Ez az óra fixen csak az övék. Egy idő után már a kisbabák is „rátanulnak” erre az alkalomra, ők is tudják, várják a találkozást.
– Hogy jelez a baba, ha veszi az adást?
– Számos módon képes jelezni a baba a folyamat során: képek, hangok, testérzetek útján. A módszer lényege nem pusztán a kismama állapot megélése, sokkal inkább a szülővé válás támogatása. Szülőként pedig elsődleges a gyermekünk reális észlelése, hogy valóban a gyermekünket lássuk, érezzük, és rá reagáljunk, ne a saját korábbi tapasztalatainkra, fantáziánkra, elvárásainkra, esetleg a „Hogyan legyünk jó szülők?” típusú könyvekre. Onnan tudjuk leginkább, hogy a kismama „veszi az adást”, hogy a baba, miután megszületett félreérthetetlenül hozza azokat a mintákat, amelyeket már a pocakban is megmutatott. Az anyáknak keletkezik egy ismerősség érzete saját gyermeke felé.
– A könyv szerint sok kismama problémás esetekben is segítséget kapott a kapcsolatanalízistől. A praxisodban is jellemző, hogy a várandósság és a szülés könnyebbé válik tőle?
– Igen, sokszor dolgozunk például cisztával, rossz helyen lévő köldökzsinórral, és ezek a tünetek, problémák az esetek döntő hányadában megszűnnek. Sokaknál előfordulszorongás, például, hogy befordult-e már a baba a szülőcsatornába (amit már korán „beleraknak” a kismamákba). Ezen dolgozunk a relaxáció során, átbeszéljük, és az esetek többségében a baba (ha nincs szervi oka) befordul.
– Mitől fél a legtöbb kismama, és hogyan segítesz nekik?
-A legtöbb, főleg első szülő kismama fél a szüléstől. Természetes, hogy van bennünk egy félelem az ismeretlentől, de emellé gyakran még bejön egy narratíva a kismamasaját születésélményéről, saját édesanyjával való kapcsolatáról. Ezek rendszerint a relaxációban is megjelennek, így am folyamat szerves részét képezik. A testérzetek mellett természetesen verbalitás eszközével is dolgozom, igyekszünk a felmerülő kérdésekre közösen válaszokat találni, elkülöníteni, hogy a relaxáció során kinek az élménye jelent meg: a babáé,vagy az anyáé. Gyakori testérzetként jelenik meg például egy fojtó érzés. Számos esetben kiderül, hogy ezek az édesanya saját tapasztalataiból fakadnak, az ő születésének körülményeiből feljövő képek, érzések.
– Miként üzen a kisbabánk, ha neki van fontos „mondandója”?
-Hasonlóan, relaxációs helyzetben jönnek a klasszikus színek, hangok, illatok, archaikus szimbólumok, mint például az anyaméh. Lehetnek bevillanó képek, melyek csak később állnak össze egésszé. Minden kismama másképp érzékeli ezt, van, akinek egész gazdag képrendszere van, van, akinél lassabb a folyamat.
– Hogyan hangolódtok rá együtt a relaxációra?
– Számomra fontos, hogy először mi is kellően egymásra hangolódjunk, ezért minden új kliensnél az első találkozás egy beszélgetés, ismerkedés, melynek során eldől, tudunk-e együtt dolgozni. Ennek során elhangzanak praktikus kérdések a fogantatással, a várandóssággal kapcsolatban. Az anamnézist követően aztán egy genogram-ot, családfát rajzolunk, feltárjuk a családi előzményeket. Ezzel lehet később is dolgozni, mint erőforrást elővenni, jól látszanak rajta olyan családi mintázatok, melyek a munkánk soránfontosak lehetnek.
– Miképp zajlik a relaxáció?
– A kismama kényelmesen (leginkább fekvő pozícióban) elhelyezkedik. Az én instrukcióimat követbe ellazul, figyelmi fókuszát a saját testi érzéseire irányítja. A relaxáció imaginációs szakaszában vizuális instrukciókat kap, és bemegy az anyaméhbe, felveszi a kapcsolatot a kisbabájával. Itt fél órát időzünk, ahol a kismamának lehetőége van megélni szabadon az érzésit, testi élményit, asszociációt. Lehet beszélni, de hallgatni is, hisz a relaxációt követően minden lehetősége megvan a kismamának, hogy a számára fontos érzéseket megossza. A relaxáció alatt természetesen én is jegyzetelek, figyelem a kliens arcát, mozdulatait, testi reakcióit, lélegzetvételét. Miután a véget ér ez a szakasz, én is adok egy visszajelzést arról, hogy mit tapasztaltam, illetve ő is beszámol arról, amit megoszthatónak tart, és átbeszéljük az élményeit.
– Hány alkalomból áll a folyamat, mikor érdemes elkezdeni?
– Minél korábban érdemes jelentkezni, legkésőbb a 20. hét táján ajánlott elkezdeni, mert egy 20 alkalmas folyamat egy kerek egészt alkot. Előfordul, hogy valaki ennél sokkal később kezd, ebben az esetben lehet heti két találkozást beiktatni. A lényeg, hogy az alkalmak lehetőleg ugyanabban az időpontban történjenek.
– Van-e íve, felépítése a tanfolyamnak?
– Nincs meghatározott tartalma, hisz mindenki a saját élményeit hozza, viszont a 34-36. hét környékén mindenkivel eljutunk oda, hogy elkezdünk felkészülni a szülésre. Ez nem a fizikai, kórházi felkészülés, hanem inkább lelki. Elbúcsúzunk a várandósságtól, melyet el is kell gyászolni. Ránézünk arra, hogy van-e valamilyen akadálya annak, hogy a baba megszülessen. Igyekszünk a babát is felkészíteni arra, hogy mi várja őt ebben a kinti világban. Hidas György és Raffai Jenő csodálatosan megható relaxációs szövegeket alkottak meg, melyeken még én magam is minden alkalommal elérzékenyülök, amikor a kismamáknak olvasom.
– Az apukákat is be tudod vonni ebbe a folyamatba?
-Hogyne. Egyrészt a szülésre való felkészülésnek is vannak olyan részei, amelyekbe bevonhatóak az édesapák. Másrészt egyre több kispapa is megkeres, és a kismamával együtt csinálják végig a relaxációt. Van, aki meg tudja osztani az élményeit, van, aki inkább megtartja magának. A lényeg, hogy ott van, részt vesz, bevonódik. Számomra kulcsfontosságú az édesapák szerepe a várandósság során, ezért mindig örömmel tölt el, ha ők is megjelennek a folyamat valamelyik szakaszában, akár hosszabb, akár rövidebb időre.
– Miképp látod hatékonynak a kapcsolatanalízist az aktuális nehézségek (járvány, kórházi szülés) esetében? Milyen visszajelzések érkeznek?
– Tapasztalataim azt mutatják, hogy a közelmúltban bekövetkezett változások az egészségügyben, illetve a járványügyi helyzet további bizonytalanságot okoz a kismamáknak. Sokan ezért elmennek a magánellátásba, bízva abban, hogy ott kevesebb a bizonytalanság. A kapcsolatanalízis segíthet a kismamáknak abban, hogy tudatosabbak legyenek, jobban kontrollálják az eseményeket.
A pandémia miatt sokakkal online tartjuk meg az alkalmakat. Eleinte tartottam tőle, fog-e működni, de a visszajelzések alapján teljesen rendben van, és sokaknak ez ad most biztonságot. A szülésre felkészülve a babát is igyekszünk felkészíteni minden lehetőségre, így mindketten tudják, mi vár rájuk, kommunikálni tudnak egymással, és ezt a kórházban, a szülés alatt is folyamatosan megtehetik. Akkor is, ha senki másra nem számíthatnak.
Ez a fajta tudatosabb, érzékenyebb odafigyelés és kapcsolat, amivel a kismamák a módszer által a kisbabájukhoz hozzáállnak, ad nekik egy erős, stabil önbizalmat. Ez szerintem nemcsak a szülőszobán, hanem a későbbiekben is nagyon-nagyon fontos lesz.
Lukács-Krammer Gabriella
okleveles pszichológus
anya-magzat kapcsolatanalitikus
tanácsadó szakpszichológus-jelölt
A kapcsolatanalízisről még egyetemi éveim alatt hallottam először egy nagyon kedves tanáromtól, akinél végül én magam is képződtem. Várandósságomalatt, mint annyi kismama, én is elolvastam a könyvet, majd kislányom születését követően elvégeztem a kétéves képzést, és azóta egyéb munkáim mellett ezzel foglalkozom. Nagyon szeretem munkámnak ezt a részét, nagyon hálás és örömteli feladat a kismamákkal való közös munka.
Forrás:
Michael Cole-Sheila R. Cole: Fejlődéslélektan, Osiris, 2006
Hidas György-Raffai Jenő-Vollner Judit: Lelki köldökzsinór, Helikon, 2007
Szülés bizonytalanságban – Kriston Andreával az állami kórházi szülést érintő új szabályozásokról