Sok kismama rémálma, hogy idegen helyen, váratlan körülmények közt kell világra hoznia gyermekét. Ez a félelem nemrég testet is öltött, ugyanis az új egészségügyi jogviszony értelmében a várandós nők Magyarországon nem szülhetnek állami kórházban választott orvosuknál, csakis az ügyeletben lévőnél. Villáminterjúnkban Kriston Andreát kérdeztük arról, milyen túlélési technikákkal tehetik könnyebbé a kismamák ezt a bizonytalan állapotot, illetve, hogy hosszabb távon milyen hozama lehet ezeknek a változásoknak a kórházi szülésekre nézve.

Kriston Andreával telefonon egy olyan nagy port kavart témáról, mint a fogadott orvos nélküli szülés Magyarországon. Annak idején el se tudtam volna képzelni, hogy elsőszülöttemet ilyen körülmények között kelljen a világra hoznom. Andreával ezért a jelenlegi állapotok elítélése helyett a lelki oldalra és a segítségnyújtásra összpontosítottunk. Erre van ugyanis most minden kismamának szüksége.

Új rendszer, kidolgozatlan protokoll

– Hogy vélekedsz a fennálló helyzetről, mondjuk egy tízes skálán?

– Legyen mondjuk egy hatos. Tényleg nagy a riadalom. Olyan családok, nők, anyák kerültek nehéz helyzetbe, akiket arra szocializáltak, hogy van orvosuk, aki gondoskodik róluk.  Sokuknak ez adta eddig a biztonságot. Most hirtelen minden megváltozott. Új rendszer van kialakulóban, amivel alapból nem lenne baj, hisz számos országban szülnek a nők fogadott orvos nélkül, szülésznővel. Ott, ahol ez a rend már hosszú ideje fennáll, ott tudják a kismamák, hogy mire számíthatnak, az egészségügy pedig alkalmazza az azonos protokollt. Így a kismamák ugyanolyan bánásmódra számíthatnak. Itthon az állami kórházi szüléssel eddig is sokan elégedetlenek voltak, így sajnos nincs meg a kismamák rendszerbe vetett bizalma, mely esetleg pótolhatná a fogadott orvos személyét. Az orvosok szüléshez való hozzáállása is gyakorta szélsőségesen más. Van, aki vízben, félhomályban, gátmetszés nélküliséget pártolja, ugyanakkor vannak kismamák, akik arról számolnak be, hogy méltatlan bánásmódban részesültek. Ez olykor egy kórházon belül is változik. Jelenleg a kismamák nem tudják befolyásolni, hogy milyen szemléletű orvoshoz kerülnek, ami érthetően növelheti a bizonytalanságukat.

– Mihez kezdjen egy kismama, aki se a rendszerben, se az orvosában nem bízhat?

– Meg kell tanulnia együttműködnie ezzel a rendszerrel, és ebből előnyt kovácsolni. A hátrányok helyett irányítsa a kismama a figyelmét a babája jóllétére, őt helyezze előtérbe.  A pici érdekében fontos, hogy megteremtse a saját magába vetett bizalmát.

Érezze a baba, hogy megbízhat bennünk

– De hogyan figyeljen egy bizonytalanságban élő kismama teljes mértékben magára vagy a babájára? Mia helyzet a gátló tényezőkkel?

– Gátló tényezők vannak, de attól még az a baba meg fog születni. Tehát készülni kell rá, és ebben a kismama szerepe most óriási. A bizonytalanság legfőbb oka, hogy a kismama magában nem bízik. Nem könnyű ez az első szülés előtt, vagy egy kudarccal átélt szülés után. Ez esetben a bizonytalanságot a kismama képzelete táplálja, ami viszont átalakítható. Támogató képzelettel a szülésnél hasznos önbizalom elérhető. Gondoljunk csak arra, hogy egy történet elég ahhoz, hogy félni kezdjünk, de olyan is van, ami pont fordítva hat. Számtalanszor tapasztalom, hogy jó történetekkel egész csoport kismamánál lehet csökkenteni a félelmet, és növelni a bizalmat szülési képességeik kapcsán. Ennek hiányában sokan inkább az orvosban bíztak. De az nem a mi fejlődésünk.

Az Anyatigris: mindent a baba érdekében

Ugyanakkor az anyai funkció igényli, hogy folyton az ismeretlenbe tartva, döntéseket hozzunk, és gyermekük azt lássa, hogy megbízhat a mamájában. A kismama mennyi mindent meg tudott már lépni: sokuknak a párválasztás, a megfoganás, a várandósság is kihívás volt, de azt megelőzően is számos nehézséggel nézhettek már szembe. Ez mind adhat önbizalmat.  Elég elhinniük, bízni magukban, hogy  a legjobb tudásuk szerint fognak cselekedni a szülésnél is, képesek lesznek átélni mindazt, ami ösztöneik közé ágyazott. Ha képesek vagyunk úgy nézi a szülésre, mint életünk várható legizgalmasabb eseményére, és engedi a kismama, hogy mindazt átélje, ami érkezik,akkor lehetővé teszi, hogy sokkal nagyobb felszabadultsággal élje azt meg. Helyezzük át magunkat már várandósan anya-üzemmódba. Nyugtassuk meg babánkat gondolatban, hogy helyt fogunk állni a szülésnél, bízhat bennünk. Ez az igazi Anyatigris-hozzáállás.

Gyorsvonat állapotban: bármi lesz, tudunk szülni

– Elvárható egy babát váró, hormonális hullámvasúton ülő nőtől, hogy biztonságos szülésélménye érdekében önbizalom-tréningbe kezdjen?

– Ez egy nagyon jó időszak erre. Persze jobb lenne, ha úgy nőhetnének föl a lányok, hogy megtartják bennük a szüléssel kapcsolatos önbizalmat. A kislányok nem félnek a szüléstől.  De miután ez a fejlődésünk közepette a legtöbbeknek külső hatásra elvész, ezért ennek kiépítésére most csak pár hónap áll rendelkezésre, ezért ennek a tempója nem lehet ráérős poroszkálás, hanem inkább egy gyorsvonat tempója. Higgyük el, hogy a természet a zsigereinkbe ágyazva gondoskodott arról, hogy képesek legyünk szülni. Gondoljunk női felmenőinkre, akik mind képesek voltak rá. Az emlősállatokban működő szülési ösztön bennünk is működik. Akkor is megszülünk, ha nem akarjuk, tehát még kontroll sem kell hozzá. Sőt! Ha hagynak egy nőt vajúdni, akkor normál élettani helyzetben az orvos, szülésznő csupán jelen van, bele sem kell avatkoznia a folyamatba. A babát sem érdekli, hol születik vagy ki a segítő, őt az segíti, ha a mamája átadja magát a kinyílásnak.

Nyugalom és támogatás

– Miképp élhet át nyugalmat egy anya, aki úgy érzi, nem nyújtják neki a biztonságot?

– Csakis az előre felépített, zsigeri, ősi erőben való bizalom adja a valós biztonságot. Van, ami a mama dolga, de van, ami az egészségügyi dolgozóké. Lényegessé vált most, hogy az önérzetes kismama ki tudja fejezni az igényét. Bizonyára segíteni fognak neki. Biztonságot kaphat, támogathatják a szülésnél jelen lévők egy-egy tekintettel, érintéssel, szavakkal, ha a mama igényli, de igazi biztonságérzet a mamában magától jön létre. Aranyat ér minden megnyugvást segítő gondolat az orvostól, szülésznőtől, a családtól, kismamákat felkészítő tréningekről. Az anya nagy útra készül, ahol legfőbb eszköze a nyugalom és az önbizalom lesz. Sokat segít a kismamának, ha a környezet pozitívan, elfogadással, megértéssel áll az igényeihez.  A Kriston Módszer Gólyatréning oktatása során tapasztalom, hogy ismeretek nyújtásával, a kismamák önmagukba vetett hitének növelésével, szülési önbizalmuk kiépítésével jelentősen csökken a félelem, melynek következtében a testük is engedelmeskedik. Felmérésünk szerint hallgatóink a gátmetszést 67%-ban kerülik el intézményi keretek között, 93 százalékuk elégedetten jön ki szülőszobából. Az átélhető extázis, a gát felkészítése, mind a mama lehetősége. A megélés független az ott lévők személyétől. Amikor a kismama leoldozza azon gátló tényezőket, melyek a szülőcsatornára kapcsoltak, akkor olyan idegi, hormonális, érzelmi és fizikális állapotba kerül a szülésnél, ahol neki és a mellette lévőknek semmit nem kell tenni, a szülés magától „lefut”.

Pozitív jövőkép

– Hogyan látod a jövőbeni helyzetet- (ha így marad)? Lesz pozitív hozama is a változásoknak?

– Bízom egy egyértelmű(bb) orvosi protokoll kialakulásában, melyben baba-mama jóllétét szolgáló azonos szempontok szerepelnek, így a kismamák is bízhatnak a rendszerben. Szerintem az ügyeletben szülés rendszere magával hozhatja azt is, hogy csökken a sürgetettség, az idő rövidsége-érzés, hisz úgyis jön a következő ügyeletes orvos, a kismama nyugodtan vajúdhat, nem kell ugyanannál az orvosnál szülnie. Így remélhetőleg csökken a szükségtelen oxitocin-adagolás, a nyomatás és a feleslegesen alkalmazott császármetszések száma is. A szülés a saját maga természetes tempójában haladhat.

Megváltozhat a motiváció is, ami a szülést kísérő orvosokat élteti. Átértékelhetik a szülésben részt vevő szerepüket, rátalálhatnak jobban az anyagiak helyett a hivatásuk spirituális oldalára, szépségére, hogy egy új Élet megjelenésében vesznek részt.

Végül ez a helyzet lehetőség a szülő nők számára is, hogy idővel jobban magukra találjanak. Eddig fizetniük „kellett” az egészségügy támogató hozzáállásáért, most a megfelelő bánásmód elvárható minden egészségügyi dolgozótól, nemcsak az orvosoktól. Létrejöhetnek az „önérzetes” kismamák, akik joggal várhatják a gyengéd bánásmódot tudva, hogy minden elvárható hálapénz nélkül is. De a legnagyobb haszon lehet a helyzetből, hogy a kismamák nagyobb önérzetre, erőre találnak, és ez szülésükre, későbbi anyaságukra is kihat.

A szülés után rengeteg minden megváltozik, így a szex is. gondoltad volna, hogy nagyobb orgazmusban lehet részed gyerekes anyaként, mint azt valaha is képzelted? Kriston Andrea itt elmondja, miért!