Jókenyér péksüteményekkel és Varró Dániel meséivel segíti a gyermekek felépülését
Hóemberes mesék, versek: kicsiknek és nagyobbacskáknak is tetszenek
Ha gyermeked imádja a telet, szívesen szaval, akkor ezeket a hóemberes verseket, meséket feltétlenül mondd el, tanítsd meg neki! Az aranyos, mégis könnyen tanulható költeményeknek köszönhetően igazi téli hangulatunk lehet akkor is, ha épp van hó, vagy ha nincs, de nagyon vágyunk rá. Ezekkel a versekkel gyorsabban eltelnek a hosszú téli délutánok és esték. Ne feledd továbbá, hogy január 18-a a hóemberek világnapja, addig csemetéd még könnyedén megtanulhat néhányat!
Gazdag Erzsébet: Hóember
Udvarunkon, ablak alatt,
Álldogál egy furcsa alak.
Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája.
Hóból annak mindene,
Szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap.
Sarkadi Sándor: Hóember
Szikrázik a hótenger,
elkészült a hóember!
Hótenger, hótenger-
répaorrú hóember!
Seprűnyél a kezébe,
vaskalap a fejébe!
Hótenger, hótenger-
répaorrú hóember!
Csukás István: Dal a hóemberről
Hideg szél fúj, hogy az ember
majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
hóembernek!
Szeme szénből, az orra meg
paprikából.
Lába nincs, de minek is, ha
így sem táncol.
Ütött-kopott rossz fazék a
tökfödője,
Megbecsüli, hiszen jó lesz
még jövőre.
Seprűnyél a nagyvilági
sétapálca,
El is mehetne, ha tudna,
véle bálba.
Ilyen ő, az udvarunkon
nagy gavallér,
Bár rajta csak ujjal rajzolt
az inggallér,
Mégse fázik, mikor minden
majd megdermed,
El is mennék, ha lehetne,
hóembernek!
Donászy Magda: Hóember
Hóna alatt seprűt szorít,
pedig nem is sepreget.
Bizony ésszel fel nem éred,
ez az ember ki lehet.
Hóval, faggyal nem törődik,
tűri némán, szótlanul,
De mikor a tavaszt érzi,
mint a patak, könnye hull.
Mentovics Éva: A hóember
Álldogál egy vidám legény,
jégcsap lóg az orra hegyén.
Hó a keze, hó a lába,
deres minden porcikája.
Körülötte mély a hó,
pocakja vagy hét akó.
Messze virít répa orra,
cakkos sálját vígan hordja.
Éjfekete szén a szeme,
vasfazék a cilindere.
Füléig ér mókás szája,
a hófúvást büszkén állja.
Egy cseppet sem didereg,
jól bírja a hideget.
Söprűnyél a sétapálca,
hómezőket azzal járja.
Tóthárpád Ferenc: A hóember
Bár neve: ember,
hóból a lába,
hóból a törzse,
hó a ruhája.
Tán nem is ember!
Vagy talán mégis?
Meg sose moccan,
tudja a szél is.
Két szeme: két gomb,
Répa az orra.
Szén-mosolyáért
Pisti csúfolja.
Karjai ágak,
„ég fele néznek”!
Hessegetik a
széncinegéket.
1 Hozzászólás
5
Comments are closed.