Hosszú óta május 10-e a Madarak és fák napja, ez pedig egy újabb kitűnő alkalom a természet és a  környezetünk megismerésére, védelmére, a cselekvésre. A gyermekek figyelmét kreatív módon is felhívhatjuk környezetünk szépségeire. A versek, a mesék és a dalok is segítenek az ismeretszerzésben.

Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára

Üzenem a fáknak és a madaraknak:
– Boldog az én szívem, örülök, hogy vannak!
Mert tudom a sok fa tüdeje a Földnek,
ők a teremtői a tiszta levegőnek.
Na, de nem csak ezért tisztelem a fákat,
akik élőhelyet adnak sok madárnak,
hanem szépek, zöldek, jó magasra nőnek,
tagjai lehetnek ligetnek, erdőnek.
Lombjuk palettája milliónyi zöldnek,
dicsérik munkáját az őket Teremtőnek.
Mennyi féle levél és hány féle termés,
ahogy lélegeznek, jól kitalált, elmés.
És ha a törzsüket gyakran megöleled,
energiát adnak, csodát tesznek veled.
Gyökereiken át beléd élet árad,
szeresd hát a fákat, hisz jobbak tenálad.
Hisz, mindent, mijük van, önzetlenül adják,
az embert jóságban jócskán meghaladják.
Te csak annyit tehetsz, óvjad, védjed őket,
csak hagyd őket élni, becsüld az erdőket!

S tudd, madárdal nélkül, unalmas a hajnal,
együtt ébredeznek a felkelő Nappal.
Manapság sok veszély leselkedik rájuk,
pedig lelket vidít reggeli trillájuk.
Ha figyeled őket, látod, csodaszépek,
és ha szomorú vagy, egy szép madárének
lelked megnyugtatja, elűzi a gondot,
leveszi lelkedről a fájó koloncot.
Színesek, pajkosak, jobbra-balra szállnak,
párjukat csábítva vígan dalolásznak.
Kedves kis lakói ligetnek, erdőnek,
mosolyt gerjesztenek, ha figyeled őket.
Üzenem a fáknak és a madaraknak:
– Ha én rajtam műlik, élnek, megmaradnak,
csak olyan pusztítja, aki élni sem mer,
csak a pénzt hajszoló, felelőtlen ember!

Jókai Mór: Ültess fát!
Ültess fát!
Hogyha másért nem, lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz,
Gondot ő visel reád.

Jó tavasszal nyit virágot:
Messze érzed illatát,
Kis madárka száll reája:
Ingyen hallhatod dalát.
Ültess fát.

Benedek Elek: Szeresd a fát

Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hadd annak, ami, épnek, szépnek. Szeresd a fát!

Édes gyümölcsét várva-várod,
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad,
S te bánkódnál majd, késő bánat.
Ne bántsd a fát!

Fa lombja közt viharban, vészben
Lám meg se ring madárka fészke,
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája.
Szeresd a fát!

Anya ő is, minden levélke
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve.
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints fel rája.
Ne bántsd a fát!

Mindaz, kik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének,
Ásóval is költők valának,
Szép lombos fákról álmodának.
Szeresd a fát!

Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne

Ha a világ rigó lenne,
Kötényemben ő fütyülne,
Éjjel-nappal szépen szólna,
Ha a világ rigó volna.

De ha a világ rigó lenne,
Kötényembe nem is férne,
Kötényem is honnan volna,
Ha egész világ rigó volna.

Zelk Zoltán: Mit mondanak a madarak?

Hát te igazán megérted,
mit a madarak beszélnek?
nemcsak csipegnek, pityegnek,
fütyülnek és csiripelnek?
– Ó, dehogyis, szólnak mást is,
van őnekik szavuk száz is,
vagy talán még ezerszáz is!

Cinke
Hallgasd csak a cinegét,
azt mondja, hogy: “Nyitnikék!
Elolvadt a hó, a jég
ne aludjon kert, a rét,
az a dolguk: nyitni, nyitni,
virágot, rügyet kinyitni,
nyitni, nyitni, nyitnikék!”
Nem mindig ilyen vidámak,
mikor téli ágra szállnak,
eledelre nem találnak,
panaszkodnak: “Nincs… nincs…
nincs…
Itt sincs…itt sincs, sincs, sincs,
sincs…”
Ha valamit mégis lelnek,
még akkor sem örvendeznek,
mert keveset ád a tél-
mondják is, hogy: “Kicsit ér!”
Kicsit ér! Kicsit ér!

Rigó
Hát most milyen madár szól itt?
S hallod, éppen téged szólít
téged szólít, tőled kérdi,
tudsz számolni? Mondd meg néki,
ezer fán mennyi dió.
Ha nem felelsz, hát megmondja,
tavaly ősszel megszámolta,
ezer fán annyi dió,
hogy éppen egy millió!
Fiú! Fiú! Millió!
Millió! Millió!

Pacsirta
Ez meg milyen madár lehet?
Túlszállt már három felleget,
s mindjárt eléri az eget!
A pacsirta! ki más lehet?!
Mindig csak az eget járja,
földön fészkel, égen szárnyal,
sohase röpül a fára!
Figyeljed csak milyen tréfás,
jókedvű a mondókája:
“Felmegyek!
felmegyek!
megnézem
az eget!
Kérek ott
szekeret,
lovat és
szekeret!”

Osvát Erzsébet: Varjak, rigók

– Miért feketék
a varjak?
Mosakodni nem akarnak?
És a rigók
mért feketék?
Nem fürödtek sohase még?
– A varjak,
a varjak
mosakodni akarnak.
A rigók,
a rigók
mindig tiszták, ragyogók.
Fürdenek,
mosdanak
égi zuhanyok alatt.
A tolluk,
a tolluk
mégis fekete marad.
Apjuk, anyjuk,
rokonságuk,
valamennyi fekete.
Ezért fekete hát
minden
varjú-, rigócsemete.

Devecsery László: A sárgarigó fészke

Sárga ruha, szürke mellény,
farka tollán csillan a fény.
Szálldos, röppen ágról ágra,
felesége hazavárja,
hogy a villás ág hegyére
fészek legyen már estére!
Építgetik, kötögetik,
és szálanként fel is teszik:
puha tollal bélelgetik.

Elpihennek nemsokára,
alszanak is hamarjába’.
Álmaikban négy fióka:
együtt szól a rigó-nóta.
Majd, ha ők is nagyok lesznek,
vidám füttyel telik kerted.

Mesék, dalok, érdekességek

Mi az a madarak és fák napja?

Albert mondja a termeszet jobban tudja A fa nem csak egy fa

Magyar népmesék: Az égig érő fa

Magyar népmesék: A csudamadár

Erdő Ernő bácsi meséi

Hallgassatok madárhangokat!

Az árgyélus kismadár

Fütyül a rigó

Tudtad?
A világ első Madarak és fák napját Chernel István, a híres ornitológus szervezte meg 1902-ben Kőszegen.

Játék: Keresd a párját!

Ha gyermeked a találós kérdéseket is szereti, akkor ez tetszeni fog neki!

10 állatos találós kérdés: fejleszd játékosan gyermekedet