Éljen május elseje!

Míg néhány évtizeddel ezelőtt a munkát ünnepeltük május 1-jén, addig ma a kikapcsolódásé és a majálisoké a főszerep. Lám, az idő így szépíti meg az olykor véres történelmet is. A szerelmesek májusfát állítanak, az egyéb ünnepi szokások pedig manapság a pünkösdi hagyományokkal keverednek. A vurstlikban még mindig szórakozhatnak a családok…
Amikor még a természetet éltették
Már az ősi népek is megünnepelték május 1-jét, igaz, akkor a természet újjászületése miatt örömködtek. A hosszú tél után a tavaszt köszöntötték lakomákkal, majd a jó levegőn tettek nagy sétákat. Sőt, előfordult, hogy a népmulatságot erdőkben vagy mezőkön tartották. A 19. században a polgárok is kimentek a zöldbe, nagy kirándulásokkal múlatták az időt.

Májusfa a kiszemelteknek
Egyes helyeken a május elsejét zöldfarsangnak nevezték, ekkor állították a májusfákat. Ilyen módon a férfiak elsősorban a kiszemelt lány házánál kedveskedtek. A sudár, gallyaitól megtisztított fát a legények éjszaka vágták ki, hajnalra együttes erővel felállították, és szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral díszítették. Sok esetben a fa alatt szerenádot is adtak a hölgyeknek.

Közbeszólt a politika
A 19. század végén már a politikától volt visszhangos az egyik legszebb tavaszi nap.
1886. május 1-jén a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. A kialakult vérengzésben többen az életükkel fizettek. A történtek után 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések több országban – köztük hazánkban is – együtt vonultak fel, ugyancsak a nyolc órás munkaidőt követelve. Magyarországon először 1945-ben nyilvánították május 1-jét munkaszüneti napnak.

Felvonulások, gyűlések
A fiatalabb generáció a Csocsó című filmből ismerheti a régi szokásokat. Bennem leginkább már csak a nagy virslievések élnek. Pedig még a 80-s években is „önként kötelező” volt részt venni a felvonulásokon – mesélik nagy nosztalgiázások közepette idősebb rokonaim és ismerőseim. Az emberek a munkahelyeken gyülekeztek, és transzparensekkel vonultak a központi ünnepség helyszínére, mozgalmi dalokat énekelve (Éljen május 1-je, énekszó és tánc köszöntse; Elvtárs, a csákányt jó mélyre vágd! …) A városok vezetői olykor több órát is szónokoltak, majd a nagygyűlés után étel- és italutalványokat osztottak szét a dolgozók között. Az iskolásoknak a még előforduló hidegebb időben is rövid ujjú formaruhát kellett viselni.

 

Fotó forrása: www.lathatatlasarvar.hu