Becslések szerint 70 ezer gyereket érint Magyarországon az ADHD, vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, mégis alig 4 500-an kapnak közülük célzott terápiát. Októberben, az ADHD-tudatosság világnapján róluk van szó.

Már az óvodában gyanús volt, hogy Bálinttal valami nem stimmel. Délután nem aludt, és a többieket sem hagyta, a foglalkozásokat végigmocorogta, ami pedig a legriasztóbb volt: évről-évre agresszívabbá vált. Éjjel is alig aludt, otthon egyfolytában hangosan beszélt, rohangált, állandóan veszélyes helyzetekbe sodorta magát.

Iskolában már tarthatatlanná vált a helyzet. Bálint verte az osztálytársakat, verte a tanító nénit, óra alatt hangosan káromkodott, a felmérői pedig mind rosszul sikerültek, egyértelműen azért, mert képtelen volt egy percnél tovább odafigyelni a feladatra. Az osztálytársak szülei petíciót fogalmaztak meg, hogy a kisfiút távolítsák el a közösségből, az igazgató pedig azt javasolta a szülőknek, kérvényezzék, hogy Bálint magántanulóvá válhasson. Az ADHD diagnózist első osztály utáni nyáron, 8 évesen kapta meg a gyermek, de eddigre a helyzete már a régi iskolájában ellehetetlenült, új intézményt kellett neki keresni. A nehézségek a szülei házasságát is megviselték: a diagnózis kimondásának idejére már hivatalosan is elváltak.

Életmentő lenne a korai diagnózis

Bálint története nem egyedi. Becslések szerint 70 ezer ADHD-val küzdő ember él ma Magyarországon. Többségük gyermek, de az esetek felében a tünetek egy része felnőttkorban is megmarad. És bár bizonyos jelek akár már csecsemőkorban megfigyelhetőek, kétévesen pedig az érintettek kétharmadánál észlelhető a gyanú, kevesen kapnak hivatalos diagnózist 6-8 éves koruk előtt. Addigra már a család szociális kapcsolatai leépülnek a “neveletlen” gyerek miatt, a szülők házassága romokban hever, sőt valószínűleg el is váltak, a gyerek pedig annyi elutasítást élt meg, aminek feldolgozásához nagyon hosszú évekre lesz szükség – már ha sikerül valamikor.

Éppen ezért nagyon fontos lenne, ha a szülők nem legyintenének, nem próbálnák elbagatellizálni a problémát, főleg nem egymást hibáztatnák a nevelési nehézségekért. Az “Én is ilyen voltam, mégis kinőttem.” – típusú hárítás pedig pont, hogy a gyanút kellene, hogy erősítse, az ADHD-nak ugyanis genetikai okai is lehetnek, egyszerűbben szólva: öröklődik.

Az ADHD jelei

Laikusként nagyon nehéz az ADHD-t megkülönböztetni az egyszerű mozgékonyságtól, lobbanékonyságtól és a gyerekkorban megszokott szófogadatlanságtól. Gyanú esetén gyermekpszichiáterhez kell fordulni, ő az, aki kiállíthatja a diagnózist, és előírhatja a megfelelő terápiát. Ha az alább felsorolt tünetek közül több is jellemző a gyermekedre, érdemes lehet minél előbb szakemberhez fordulni:

Csecsemőkorban:

  • Hónapokon keresztül napi több órán át tartó indokolatlan és vigasztalan sírás
  • Nagyon kis alvásigény
  • Nem alakul ki a napi ritmusa
  • Túl gyors mozgásfejlődés: ha 9-10 hónaposan már szalad a gyerek, különösen, ha a mászás ki is maradt

2 éves kor körül:

  • Az átlagosnál sokkal magasabb fokú mozgékonyság
  • Az óvatosság hiánya, ami miatt a kortársainál sokkal gyakrabban szenved balesetet
  • Erős akaratosság, hiszti, ami már nem indokolható a dackorszakkal
  • Néha a figyelemzavar erősebb, ilyenkor visszahúzódás, szégyenlősség

Óvodáskorban:

  • Az óvodai szabályokat nem képes elfogadni
  • Nagyon nehezen barátkozik, a társai nem kedvelik
  • Egy-két percnél tovább nem tud egy egyszerű feladatra sem koncentrálni (pl. rajzolás)
  • Impulzív megnyilvánulások: előbb cselekszik, mint gondolkodik
  • Túlzott mozgékonyság

Iskolás korban

  • Beilleszkedési nehézségek
  • Agresszió
  • Csúnya kézírás
  • Tanulási nehézségek, rossz osztályzatok

Serdülőkorban

Serdülőkorban már egyértelműen látszik az idejében történő diagnózis hatása. Egy kezelt ADHD ebben az életkorban általában már csak maradványtüneteket mutat, mint például a szétszórtság vagy az állandó babrálás. Az elhanyagolt ADHD-s kamaszok azonban eddigre már annyi sérülést összeszedtek, ami a mentális egészségüket is veszélyezteti: ekkor jelenhetnek meg az önértékelési zavarok és a szélsőségesen lázadó, deviáns viselkedés.

Az ADHD nem csak rosszat jelent!

Bár hajlamosak vagyunk csak a negatívumokat hangsúlyozni, az ADHD-s gyerekeknek jellemzően sok jó tulajdonságuk is van. Igazságérzetük nagyon fejlett, és mivel impulzívak, ezt általában nem is félnek kifejezni. Kreatívak, ötletesek, energikusak, gyakran ők találják ki a legjobb játékokat. Ezeket a tulajdonságaikat pedig felnőtt korukban is jól hasznosíthatják majd.

Képek: freepik.com