Mutatós textiltök varrás nélkül: őszi dekoráció újrahasznosított anyagokból
A veszteség az élet része – Így beszélj a gyereknek a halálról
Amióta a halál kikerült az otthon falai közül, egyre nehezebb beszélni róla a gyerekeinknek. Főleg, hogy a kérdéseikre általában mi magunk sem tudjuk a feleletet.
Kevés olyan gyerek van, aki anélkül nőne fel, hogy elveszítene valakit, aki korábban nagyon közel állt hozzá. A háziállat vagy az idős rokon elgyászolása nagyon hasonló folyamat, ugyanazok a kérdések merülnek fel, ugyanazon a gyászfolyamaton kell végigmenni. A szülőkben pedig erős a kísértés, hogy mindettől kegyes hazugságokkal megkíméljék a gyereket – pedig valójában ilyenkor a saját fájdalmunkkal nem tudunk szembe nézni.
Ne titkold a halált, hiszen az élet része
Elveszíteni valakit, akit nagyon szerettünk, anélkül is éppen elég megterhelő, hogy egy kisgyereknek kelljen a maga szintjén újra és újra elmagyaráznunk, mi történt. Sokan ezért a mai napig az egyszerűbbnek tűnő megoldáshoz folyamodnak, és igyekeznek eltitkolni a veszteséget a kicsi elől. Azt mondják, a Dédi elutazott, azért nem látogatják meg, csak titokban mernek sírni, és azt remélik, hogy a gyerek előbb-utóbb el is felejti őt, így megússzák a számukra is nagyon fájdalmas téma folyamatos előkerülését, és a sebek feltépését.
Bár emberileg érthető, ha egy szülő mind magát, mind a gyermekét megpróbálja kímélni, a titkolózás ilyenkor is sokkal többet árt, mint használ. A gyerek tudja, érzi, hogy valami nagy baj történt, megfogalmazni azonban nem képes. Az óvodás egyébként is hajlamos azt gondolni, hogy a világon mindennek ő az oka, így pedig magától értetődően jut arra a következtetésre, hogy ő okozza az otthoni rossz hangulatot. A halál tabusításával elvesszük tőle a lehetőséget, hogy ő is el tudja gyászolni, akit szeretett.
Nem kérdés tehát, hogy beszélni kell a halálról
De hogyan?
A legnagyobb gyermekpszichológusok – mint Vekerdy Tamás és Ranschburg Jenő – egyetértettek abban, hogy azt mondjuk a gyereknek, amit mi gondolunk. Aki vallásos, nyugodtan hivatkozzon Istenre, mennyországra, aki azonban ezekben nem hisz, jobban teszi, ha arról beszél, hogy az idősek szíve egy után elfárad, és nem dobog többé. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha a gyereknek nagyon nem tetszik a materialista magyarázat, akkor is ragaszkodni kell hozzá. Ha ő attól boldogabb, hogy a cicája vagy a Dédi a mennyben van, mondhatod, hogy „Talán neked van igazad.”
Az eufémizmustól, szépítésektől azonban most is tartózkodni kell. Ne mondd, hogy a Nagypapa „örökre elaludt”, mert könnyen lehet, hogy ezután a gyerek félni fog lefekvéskor, hiszen mi lesz, ha legközelebb ő sem ébred fel? Szintén nem szerencsés az „Olyan jó volt, hogy Isten magához szólította” – típusú magyarázat, mert ez könnyen vezet dühös dachoz – „Én nem leszek jó, és akkor nem fogok meghalni!”
Részt vegyen-e a gyerek a temetésen?
Ennek eldöntéséhez a következő szempontokat érdemes mérlegelni:
Mennyi idős a gyerek? Képes lenne fegyelmezetten végigállni a hosszú szertartást? A temetés a méltóságteljes búcsú ideje, a szülőknek és a többi gyászolónak is nagyon kellemetlen, ha ez az alkalom egy kicsi gyerek folyamatos fegyelmezéséről szól.
Mit szeretne a gyerek? Vágyik-e arra, hogy ilyen módon is elbúcsúzzon? Ha kifejezetten kéri, akkor engedjétek meg. Sokaknak még felnőtt korukban is fáj, hogy annak idején megfosztották őket attól, hogy elbúcsúzhassanak attól, akit szerettek.
Van-e kire hagyni? Ha nincs, de még nagyon pici, vagy állj meg vele hátul, hogy feltűnésmentesen le tudjatok lépni, ha szükséges, vagy kérj meg valakit, hogy sétáljon vele, amíg tart a szertartás.
Sokaknál felmerül a kérdés, mit vegyen fel a kicsi a temetésre. Általános szabály, hogy gyereket nem kell feketébe öltöztetni. Amíg nagyon kicsi, egy akármilyen csinos ruha megfelelő, egy óvodásnak és alsó tagozatosnak pedig tökéletesen alkalomhoz illő a klasszikus ünnepi sötét alj-fehér ing összeállítás. Nagy melegben a kamaszkort még el nem ért kisfiúk ilyenkor is hordhatnak rövidnadrágot.
Mi lesz, ha sírni fog?
Ez sajnos kikerülhetetlen. Sírni fog. Talán akkor, amikor megtudja a hírt, de az is lehet – főleg kicsiknél -, hogy csak hetekkel később áll össze számára, mi történt. Az sem baj, ha ilyenkor magadhoz öleled, és vele sírsz. Ha hagyod, hogy veled gyászoljon, neki is, neked is könnyebb lesz, hiszen gyerekek esetében is igaz, hogy a megosztott fájdalom fél fájdalmat jelent.
