
Csodás versek gyereknapra: felemelőek, szívmelengetőek
Május utolsó vasárnapja a gyermekeké, a világ számos országában ünnepeljük a kicsiket. Először Törökországban rendeztek gyereknapot 1920-ban. Magyarországon 1950-től 1953-ig június első vasárnapján tartották, azóta pedig minden év május utolsó vasárnapján rendezik. Ünnepeljük hát csemetéinket! Ebből az alkalomból szívmelengető verseket gyűjtöttünk össze.
Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd, őket, csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, kiket szeretek!
Osvát Erzsébet: Gyermeknapra
Hárs László: Miértek és hogyanok
Hogyha nyár van, hol a tél?
Egész télen hol a nyár?
Mikor nem fúj, hol a szél?
És hogyha fúj, hova száll?
Fényes délben hol a Hold?
Sötét éjjel hol a Nap?
Ha kimosták, hol a folt?
Ha nem habzik, hol a hab?
Ha beszélnek, hol a csend?
Ha felszárad, hol a sár?
A mente, az hova ment?
A várkastély, mire vár?
A félóra, mitől fél?
Az aludttej hánykor kél?
Két adagot miért nem kér,
aki nyaklevest ebédel?
A golyóban mi a jó?
Kiabálban mi a bál?
Miért folyik a folyó?
A tó vize miért áll?
Miért nem úszik a csibe?
A hal miért nem repül el?
Az eső miért esik le?
Miért nem esik soha fel?
Miért mindig ma van ma?
A holnap miért nem ma van?
Az idő honnan jön és hova tart?
Minden csupa hol, meg ha,
csupa miért és hogyan.
Mondják, néhány év alatt
nagyra növök biztosan,
s mind az összes titkokat,
megfejtem egymagam.
De marad majd egy titok,
amit akkor sem értek:
hogyan lesznek a hogyanok?
S miért vannak a miértek?
Fecske Csaba: Jó leszek
Ezentúl jó leszek, állítom.
Reggeltől estig, tetőtől talpig
Csupa jó leszek.
A füleimet ezentúl mindig megmosom.
Rendbe rakom a ruhám,
tiszták lesznek a körmeim,
köszönök szépen mindenkinek,
azt teszem csak, ami szép és jó.
Ha már jó leszek – és ezután az leszek!
Nem verekszem, nem csúfolkodom,
nem húzom meg a lányok haját.
Semmit se teszek, amit nem szabad,
a legeslegjobb gyerek én leszek!
Mert ezt a sok jóságot
észben tartani, azért nem
tudja egy ilyen kisgyerek.
Aranyosi Ervin: Kérés a szülőhöz
Vigyázz reám! Kicsi vagyok,
egy apró, kis virágszál…
Te kaptad a feladatot,
hogy mindig rám vigyázzál!
Nem azért jöttem én ide,
hogy valóra váltsam álmod!
Nem élhetem az életed,
ha Te nem jól csinálod!
Az életemnek célja van,
s mint apró mag, kikeltem.
A tudás, készség bennem él,
s amint utamra leltem,
megírom én is sorsomat,
vágyam könnyíti léptem,
s ha támogatsz, velem leszel,
tiéd is lesz az érdem.
Mutass példát hát, s lelkesíts,
de óvj meg a világtól.
Ahol kérlek, ott majd segíts,
s olyan is lesz, mi gátol.
Legyél az őrzőangyalom,
de ne légy börtönőröm!
Ha kell, hát engedj szabadon,
segíts a csúcsra törnöm!
Ha kell, szeress és bátoríts,
légy biztos menedékem!
Legyél értékes, drága kincs,
mely megkönnyíti létem!
Legyél tanítóm, mesterem,
ki vezet titkos úton,
segíts az élet lényegét
könnyedén megtanulnom.
Soha ne légy a zsarnokom,
ki gúzsba köti szárnyam!
Legyél vezérlő csillagom,
törj utat félhomályban!
Vigyázz reám! Kicsi vagyok,
a jövőd bennem éled.
Engedd lágyan ömölni rám,
boldog szeretet-fényed…
Csorba Piroska: A gyermekkor
Mikor „kacsalábon” jár a két cipőd,
Mikor méretlen és örök az időd;
Mikor az ajtókilincshez ágaskodni kell,
Mikor az asztalt alig éred el;
Mikor a játékból soha nem elég,
Mikor a képzelet világot tár eléd;
Mikor a homokból lisztet szitálsz,
S a sárból édes csokitortát csinálsz;
Mikor úgy lépsz az útszéli pocsolyákba,
Mint vörös szőnyegre a mesék királya;
Mikor látod még az angyalt karácsonykor,
És látod a nyuszit kinézni a Holdból;
Mikor kavicsot gyűjtesz tenyeredbe,
És drágább neked, mintha arany lenne;
Mikor a sötét szobában még rémek lapulnak,
Mikor tündére van fának, fűnek, kútnak;
Mikor csupa horzsolás és kék folt a lábad,
Mikor fakockákból építed a házad;
Mikor megeteted gondosan a babát,
És sztetoszkóppal hallgatod – hasát ;J
Mikor királyfi vagy, bátor, hős, vitéz,
Ha az udvarra egyedül kimész;
Mikor homokból tornyos várat emelsz,
Mikor a kérdésre kérdéssel felelsz;
Mikor – ha mást sírni látsz – sírva fakadsz,
Mikor még biztosan tudod, mit akarsz;
Mikor anyu ölében nyom az álom el,
És édesen alszol, mint lábasban a tej;
Mikor jót lovagolsz a nagyapa térdén,
S a cigarettáról azt hiszed: kis kémény;
Mikor még mindenből minden lehet,
S hatalmas sátornak látod az eget;
Mikor a mennydörgéstől megriadsz,
S dobogó szívvel anyuhoz szaladsz;
Mikor a mesékből soha nem elég,
És kérve kéred, hogy mondják újra még;
Mikor kezétcsókolomot köszönsz a libáknak,
És azt hiszed: a szél csinál frizurát a fáknak;
Mikor a fészkéből kiesett csupasz verebet
Megsiratod, és kis sírba temeted;
Mikor megmásznivaló minden magaslat,
És kíváncsivá tesz fiók, ajtó, ablak;
Mikor számolod, hogy hányat kell aludni,
Míg a születésnapodig el fogsz jutni;
Mikor a papírcsónak tengerjáró hajó,
És a kabátzsebedben lakik egy manó;
Mikor egy nap százszor kérdezed: miért,
És senki-senki sem szid meg ezért;
Mikor minden cicáról azt hiszed, leány,
És a kutya? – Az fiú mindahány!
Mikor lábadra próbálod anyu cipőjét;
S boldogan pipiskedsz: igaz kicsit bő még;
Mikor lopva belesel a tükör mögé,
Tán ott van valaki – az arcod az övé;
Mikor bújócskát játszva azt hiszed:
Senki nem lát, ha behunyod szemed;
Mikor a betűk még érthetetlen ábrák,
És a könyvekben csupa csoda vár rád;
Mikor összerajzolod a hófehér falat,
És sehogysem érted, miért nem szabad;
Mikor a léggömbökről tudod: égre szállnak,
És titkokat súgsz este a babádnak;
Mikor a fürdőkád neked a tenger,
S te a kapitány vagy, samponhabos fejjel;
Mikor még azt hiszed, hogy lehetetlen nincs,
Mikor még nem tudod: a képzelet a kincs;
A gyermekkor múlik, mint a nyár,
Mire rájössz, hogy volt – már tovaszáll;
De ha a szívedben helyet adsz neki,
Onnan a felnőttkor ki nem űzheti.
Kovács Gabriella: Gyermeknapi kívánság
Gyermeknapon e kerek földtekén
jusson mindenhová szeretet és fény!
Teljen boldogságban megannyi pillanat,
csillanjon fel a remény a szemekben, ott hol
könny fakad! Jusson el e kívánság oda ahol
szenvedés az élet, s ahová régóta
csak a nélkülözés lépett…
Jusson el oda ahol szomorúság honol,
mert nem pótolhat semmit,
egy gyermeki mosoly!
Törődő tekintet kísérje útjukon
őket, és béke… mert a gyermek
a jövő nemzedéke…