Pénteken nyit az Advent Bazilika és a Vörösmarty Classic Xmas:
A legaranyosabb versek apák napjára: ezeket tanítsd meg gyermekednek!
Amerikában az apák napját a múlt század eleje óta ünneplik, és nálunk is évről évre népszerűbb. A világ legtöbb országában június harmadik vasárnapján köszöntik az édesapákat, nagyapákat, mostohaapákat. Még nem késő, hogy megtaníts gyermekednek egy kedves verset a jeles alkalomra. Kicsiknek és nagyobbaknak való költeményt is találsz apák napi összeállításunkban.
Mezei András: Apja és fia
Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
Kisétálunk a világba.
Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
Hol én rúgom, hol meg apja.
Azután meg leülünk,
izzadt ingben leülünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet.
Muhi János: Mesélj apu
Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?
Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?
És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?
Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?
Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?
Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.
Bartos Erika: Apához
Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!
Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?
Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?
Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!
Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!
Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben!
Pákozdi Gabriella: Apa, miért…?
Apa, miért hull a hó?
Égi mezőn pitypang nyílik,
szélvész lánya,
virgonc pára,
dérszakállú tél szavára
bóbitáját fújja-rázza –
Ezért, ezért hull a hó.
Apa, miért esik eső?
Versenyt futnak mennybolt ívén
felhőifjak;
s hogy loholnak,
izzadtságuk licseg-locsog,
záporozva földön kopog –
Ezért, ezért esik eső.
Apa, miért süt a nap?
Földanyó tág udvarában
sok a vendég,
éhes népség,
nekik sül aranyszín-lángos,
tőlük lesz az ég világos –
ezért, ezért süt a nap.
Apa, és a szélvész lánya
mit csinál, míg nem jön tél?
Felhőifjak hova mennek,
ha a verseny véget ér?
És Földanyó, mikor pihen,
akkor van az éjszaka?
De mi van, ha fáj a keze
vagy üres az udvara?
Apa, hallod, mit kérdeztem?
Vagy már nem is figyelsz rám?
Kicsi manóm, majd folytatom,
de az másik mese már.
Weöres Sándor: Mi volnék?
Tűzben fa parazsa volnék,
Vízben puha moha volnék,
Szélben jegenyefa volnék,
Földön apám fia volnék.
Móra Ferenc: Este
Este van, este van,
édesapa fáradt –
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.
Szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is,
te ülj ide mármost.
Homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.
Virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe,
nevess éjszakára
csillagot beléje.
Mesélj is majd egyet
szegény apukádnak,
úgy mintha mesélnél
a hajasbabának:
„Volt egy szegény ember
nagy Meseországban,
nem volt mása csak egy
aranyhajú lánya…”
Bágyi Bettina: Az én apukám…
Reggel mikor felébredek,
Játékosan reám nevet.
Két kezével csak nekem int,
Gyere Pannám bújj ide is.
S Apát látván az ágyban
Én szedem is apró lábam.
Tudom nála jó helyem lesz,
Erős karja menedék lesz.
Míg Anya a reggelit csinálja,
Apa velem játszik az ágyban!
Mosolyomtól arca ragyog,
Én ilyenkor boldog vagyok!
S ha munkába mész!
Én is megyek!
Nadrágodat nem eresztem!
S könnyes szemmel arra kérlek,
Apa maradj, ne menj még el!
Lehajolva engem ölelsz,
Megígéred, nagyon sietsz.
Az arcomat simogatod,
Könnyeimet felszárítod.
Apa int, mert mennie kell,
Most csak Anya az ki ölel!
De szívében vele vagyok,
Gondolatban kezét fogom!
S mikor leszáll az est,
Kispárnámra Te teszel le.
Betakargatsz, hogy ne fázzam
S ne lógjon ki csöpp lábam.
Későre jár, álmos vagyok
Mesédet már alig hallom.
Érzem azt, hogy engem nézel
Álmomba is Te kísérsz el.
Köszönöm, hogy vigyázol rám,
S hogy Te vagy az Én Apukám!
Velem leszel, míg csak élek,
Te vagy az Én példaképem.
10 Hozzászólás
5
5
0.5
1
1.5
3
2
2.5
4.5
3.5
Comments are closed.