Jókenyér péksüteményekkel és Varró Dániel meséivel segíti a gyermekek felépülését
Versek, mesék, kreatív ötletek, kísérlet a Víz világnapjára
A Föld felszínét 70-75%-ban víz borítja, melynek hozzávetőlegesen 2,5%-a iható víz. Sokkal többször használjuk, mint kellene, létezni nem tudnánk nélküle. Március 22-én, a Víz világnapján arra próbálják ráirányítani a figyelmet, hogy a tiszta vízhez minden embernek joga van. Jó apropó ez arra, hogy otthon a gyerkőccel is elbeszélgessünk a víz szerepéről, fontosságáról mondókázzunk, meséljünk neki, kreatívkodjuk, kísérletezzünk. Íme, néhány szuper ötlet!
Versek, mondókák
Orbán Ottó: A víz
A Nap a tűz,
a Föld az üst,
a pára, a gőz,
olvadt ezüst.
De hogyha kihűl,
tóvá kerekül,
földrészek viselik
ékszerül.
Gazdag Erzsi: Esik eső
Esik eső,
nagy a sár.
A kis madár
miben jár?
Nem csizmában,
cipőben,
mezítláb jár
esőben.
Lábbelije
ha volna,
panaszosan
nem szólna;
”Kis cipő,
nagy cipő,
elkelne a
jó idő!”
Weöres Sándor: Olvadás
Csipp,
csepp,
egy csepp,
öt csepp
meg tíz:
olvad a jégcsap,
csepereg a víz.
Lassan forog a kerék…
Lassan forog a kerék,
Mert a vize nem elég.
Gyorsan forog a kerék,
Mert a vize már elég.
Földi Erzsébet: Csobogó
Hűs erdőben forrás fakad
esővíztől el nem apad,
kövek között gyorsan szalad
hegyoldalban érré dagad.
Mikorra a hajnal hasad
csermely borzol kosbor hajat,
árnyas fák közt kerget halat
kavicsgyűjtő fürge patak.
Weöres Sándor: Tó vize
Tó vize, tó vize csupa nádszál,
Egy kacsa, két kacsa odacsászkál.
Sárban ezer kacsa bogarászik,
Reszket a tó vize, ki se látszik.
Tamkó Sirató Károly: Dal a tóról
Ez a tó ha enyém lenne,
Minden nap fürödnék benne,
A forró nyár ünnepére
Leúsznék a fenekére.
Cirógatnám sok szép halát,
Bíztatnám a békák karát,
Cimboráznék a csiborral,
Kínálgatnám mézzel borral.
Fésülném a habok fodrát,
Ugratnám a vízibolhát.
Hínár karosszékben ülvén
Rák ollóját köszörülném.
Ha ez a tó enyém lenne,
Nap, Hold szebben menne benne.
Kék hajnalon, opál estén
A titkait mind kilesném.
Dédelgetném én naphosszat,
– Boldog lenne minden moszat.
Mese:
Zelk Zoltán: A patak meséje
A patak szélén álldogáló bokor egyszer megkérdezte a locsogó pataktól:
– Mondd, hová sietsz, hogy sohasem állsz meg? Mi dolgod van tulajdonképpen?
– Elmondanám – felelte a kispatak -, ha versenyt futnál velem, mert hosszú ez a történet, s nincs időm órahosszat beszélgetni. De, ha akarod, utam végén elmondom a folyóparti fának s megkérem, hogy üzenje meg neked egy falevélen.
A bokor örömmel beleegyezett, s várta, hogy mikor jön meg a falevélre írt üzenet. Nem sokáig kellett várnia, harmadnap odaérkezett a Természet postása, a szél, s a bokor ágai közé hajította a folyóparti fa üzenetét. Köszönt is, de nem állt meg, hiszen még messzi út várt rá, erdőkbe, kertekbe, hegyek tetejére vitte a rábízott faleveleket.
A patakparti bokrok kíváncsian hajoltak össze a lombjaikkal, valamennyien tudni akarták, mi van a levélben. De várniok kellett, míg kisüt a nap, mert bokortársuk már bizony öreg volt, s csak napfénynél tudott olvasni. Mikor aztán a nap kisütött, megtudhatták végre, hogy miért olyan sietős az útja a pataknak.
– Egyszer régen, nagyon régen, négy testvér élt a földön: négy kis forrás. Nagyon szerették egymást, boldogan éltek együtt a hegy tövében, csak azon búsultak, hogy nem vándorolhatják be az egész világot. Öreg barátjuk, a hegy, azt tanácsolta nekik, hogy az egyik induljon világgá, s ha hazajön, mesélje el a többieknek, hogy mit látott.
Így is történt. Nagy búcsúzkodás, sírás-rívás közben útrakelt a kis forrás, miközben a hegy, a szél s az erdő jó tanácsokat kiabáltak utána.
De hiába várták, elmúlt egy év, elmúlt kettő, elmúlt három, a forrás még mindég nem tért vissza.Amikor aztán a negyedik évben is hiába várták, elhatározták, hogy egyikük elindul s megkeresi. Igen ám, de hol, merre, mikor már negyedik éve nem hallottak róla semmit? Így töprengtek, szomorkodtak, mikor váratlanul egy madár szállott le hozzájuk, s kéretlenül is megszólalt:
– Nagy hírt hozok nektek a testvéretekről! Akár hiszitek, akár nem, már nem forrás ő, hanem tenger! Olyan nagy és hatalmas, hogy három hét alatt sem tudok átrepülni a partjai között. Ő már nem jöhet többé közétek, de nagyon vágyik utánatok, s ezért arra kér, hogy ti menjetek hozzá.
Egyéb sem kellett, az egyik forrás rögtön útrakelt, s ment, amerre a madár vezette. De ő sem jött vissza, sem egy, sem két, sem három év múlva, helyette is madár jött el a negyedik évben.
– Akár hiszitek, akár nem, folyó lett a ti testvéretekből! Nagyon vágyik már utánatok, kér, hogy menjetek el hozzá…
Amikor idáig ért a bokor az olvasásban, megszólalt a patak: – Egy percre megállhatok, a végét már én mondom el. Amikor ezt meghallottam a madártól, én is útra keltem. Patakká változtam, s azóta is mindennap elszaladok folyóvá lett testvéremhez. Legkisebb testvérem, a forrás üzenetét viszem a folyóhoz, ő pedig a tengerhez. Így élünk mi négyen azóta is együtt, így szeretjük egymást továbbra is, s így fogjuk szeretni, amíg világ a világ…
Dalok
Gryllus Vilmos: Zápor
Csepp, csepp csepereg
A víz körforgása:
Papírszínház: Vízcsepp
Ha kreatívkodnátok egy kicsit!
Vizes kísérlet: készítsetek örvényt!
Egy befőttesüvegbe öntsetek vizet, és keverjétek meg jól – körbe-körbe. Cseppentsetek bele egy csepp temperát vagy ételfestéket, ekkor jól láthatóvá válik az örvény.
Ezt is nézd meg, még több kreatív ötlet, amivel gyorsabban telik a házi karantén!
10 szuper benti játék gyerekkel: így könnyebb túlélni a napokat koronavírus alatt
1 Hozzászólás
5
Comments are closed.