Ilyen volt az úttörőélet a rendszerváltás előtt: táborok, dalok és az Úttörővasút

Ha 1980 előtt születtél, még te magad is jó eséllyel voltál minimum kisdobos, de talán még úttörő is. A mozgalom célja elvileg a megbízható kommunista nemzedék nevelése volt, de az ötvenes évek után ez a vonal fokozatosan háttérbe szorult, és a többség számára nem a politikai jelleg, hanem a közösség, a táborozások és a dalok maradtak maradtak meg, mint meghatározó élmények. Most a régi úttörőéletet idézzük fel: gyere, és nosztalgiázz!

A kezdetek

– A rajtanács és az egész raj nevében javaslom, hogy vegyük fel sorainkba Nádasdyt!

– De Nádasdy osztályidegen!

– Már nem az! Azt mondja, nem akar gróf lenni! Ő mérnök akar lenni!

– Hogy képzelitek ezt? Ez nem lehet igaz. Nem, szó se lehet róla.

Ez a párbeszéd zajlik le Szabó István Apa című filmjében 1948-ban az osztály és a tanárnő között. Bár az osztályfőnök a végén megígéri, hogy “megkérdezi az igazgató pajtást”, a jelenet jól tükrözi, hogy a második világháború utáni megalakulását követően egy darabig még nem volt természetes, hogy egy gyerek úttörő lehetett. Azt ki kellett érdemelni jó tanulással, jó magaviselettel, és persze megfelelő származással. A kiváltságos pajtások az iskolában is hordták az egyenruhát, vagy legalább a vörös nyakkendőt. Később a mozgalom demokratizálódott, az egyenruhát pedig már csak az iskolai ünnepségekre kellett felvenni. A 60-as években már nagyon ritkán fordult elő, hogy egy-egy gyerek nem vehetett benne részt, és az is szinte mindig a szülei döntése volt, nem az iskoláé.

Az úttörőcsapat

Egy iskola alkotott egy úttörőcsapatot, egy osztály pedig egy rajt. A rajon belül 6-10 fős őrsök működtek, amik sokféleképpen alakulhattak: volt, ahol egyszerűen padsorok vagy nemek szerint osztották be a gyerekeket, később már a kölcsönös szimpátia is szerepet kaphatott. A rajvezető mindig az osztályfőnök volt, az őrsök élén viszont már a választott gyerekek álltak. Aki szeretett volna, kapott szerepet: a krónikás vezette a rajnaplót – jellemzően eleinte buzgón, nyolcadikra viszont általában lanyhult a lelkesedése -, a kincstáros kezelte a pénzügyeket, a nótafa pedig a közös dalolást irányította.

Úttörődalok

Az úttörődalokat még az a generáció is ismerheti, aki ezekből az élményekből már kimaradt. Nekem a 80-as évek szülötteként a Mint a mókus fenn a fán… című klasszikus volt az egyik első dal, amit megtanultam, mert édesanyám ezt énekelte nekünk fürdetés, etetés közben. Később is jellemző volt, hogy szüleink egy-egy baráti összejövetele az Eej haj, száll az ének… vagy a Pajtás daloljunk szép magyar hazánkról közös éneklésébe torkollott. A dalok vidámak, lelkesítők voltak, a mozgalmi jelleget pedig nagyítóval sem lehetett némelyiken észrevenni.

Úttörőtáborok

Az úttörőélet fénypontjai a nyári táborok voltak. Ezeket mai szemmel minimalista körülmények között, sátorokban, vaságyakon, az erdő szélén rendezték meg, mégis mindenki szeretettel gondol vissza rájuk. Elmaradhatatlan programpont volt a reggeli zászlófelvonás és az esti tábortűz. Az ebédet maguk főzték, a ruháikat maguk mosták, a nagyobbak még dolgozni is eljártak például gyümölcsöt szedni. Épült a haza, épült a közösség, a csillagok alatt vagy az almáskertekben pedig életre szóló barátságok, szerelmek születtek.

Úttörővasút

1949-ben nyílt meg az egyedülálló vasútvonal, ahol szinte az összes vasúti feladatot 10-14 éves kor közötti gyerekek látják el. Gyerek a pénztáros, a kalauz, a peronügyeletes és az értékcikkárus is. A Széchenyi-hegy és a Hűvösvölgy között működő kisvonat neve ugyan 1990-ben Gyermekvasútra változott, de a varázsát nem veszítette el: ma is gyerekek dolgoznak rajta, csak vörös nyakkendő helyett komoly vasutas egyenruhában.

Borítókép:  Kádár János látogatása a csillebérci Úttörővárosban 1973-ban. Kép: Fortepan / Urbán Tamás

Kapcsolódó tartalom:

Régi idők karácsonyai: ilyen volt a szeretet ünnepe az 1900-as években Egyenruha, finom menza, és évente újrakevert osztályok – ilyen volt a brit iskolarendszerben magyarként „Fájdalmas” dalok a 80-as, 90-es évekből – ezekre buliztunk, amikor még menő volt ostoba nőkről énekelni Ilyen volt a mohácsi busójárás: elbúcsúztatták a telet