Ha már igazán sehova se lehet menni a lezárások alatt, minimalizáljuk a társasági életet, és az iskola is bezárt, legalább nézzünk olyan családi filmeket együtt, amelyek a gyerekeknek és a szülőknek is tetszenek.

Agymanók

A legnagyobb kedvenc. A 11 éves, kamaszodó Riley a szüleivel új városba költözik, számára is meglepő módon kezd reagálni a dolgokra, mi pedig belelátunk a fejébe, ahol valódi dráma zajlik a kis emberkeként megjelenített érzelmek között. A történet már ötéves kortól élvezhető, miközben úgy van benne csepegtetve a mély mondanivaló, hogy a szülőknek is nyújt újat a huszadik ismétlés után is. Azt a jelenetet pedig, amikor Riley végleg maga mögött hagyja a gyermekkora egy ikonikus darabját, a felnőttek fogják igazán megkönnyezni.

Kép: Ichiro Yamazaki TV/youtubeEgy kutya négy élete

Egy kutya négy élete

Kicsit szomorkás hangvételű, de nagyon kedves mese egy Bailey nevű kutyáról, aki a hatvanas évek legelején egy kisfiú, Ethan legjobb barátja lesz. A kisfiú felnő, Bailey megöregszik és elpusztul, de újabb és újabb testekben reinkarnálódik, néha jobb, néha rosszabb gazdákhoz kerül, neki azonban csak egy vágya van: megtalálni a közben idős férfivá érett Ethant. Kutyabarátoknak kötelező, érzékeny kisgyerekekkel, azonban, akik nehezen viselik egy kutya halálát, inkább óvatosan üljünk neki.

Kép: Bence Horváth/youtube

Egy kutya négy útja

Az előző folytatása, de magában is abszolút érthető (mi ezt láttuk először). Itt Bailey feladata, hogy Ethan unokájára, CJ-re vigyázzon. A történet jóval sötétebb – semmi félelmetesre nem kell gondolni, de CJ anyja azért kicsapja néha a biztosítékot -, illetve engem egy kicsit zavart, hogy az első rész ismeretében nem jött ki az idővonal, minimum 2030 körül kellene befejeződnie, annyi generáció nő fel közben benne, de ha ettől elvonatkoztatunk, nagyon szép, gyerekeknek és felnőtteknek is élvezhető darab, sírós befejezéssel.

 

Kép: Filmek élőben/youtube

Bud Spencer filmek

Ezek közül egyet sem emelnék ki, annyi a szuper jó közöttük. Kincs, ami nincs, Nincs kettő négy nélkül, Nyomás utána!, És megint dühbe jövünk, Atyai pofonosztó – de még folytathatnánk akármeddig. 5-6 évesekkel talán a legélvezetesebb nézni őket, mert ez a korosztály visítva nevet a verekedős jeleneteken, a szülő meg nem tudja, a gyereken szórakozik-e jobban, vagy a filmen.

Kép: SyM bio Te/youtube

 

Toy Story-sorozat

Aki a 90-es években volt gyerek, biztos emlékszik arra, mekkorát szólt az első Toy Story az újszerű, animációs technikája miatt. Felnőtt fejjel visszanézve már egyértelmű, hogy a történetre nem is fektettek akkora hangsúlyt, de azért gyerekeknek már az is teljesen élvezhető. A későbbi részek azonban már egyre komolyabb mondanivalóval bírnak, amelyekről utána tényleg jókat lehet beszélgetni. Mi pedig szülőként rádöbbenhetünk, hogy valójában együtt nőttünk fel Andyvel.

 

Kép: Gordon Logsdon/youtube

L’ecsó

A mese, ami után Anyának mindig kedve lesz valami igazán kreatívat alkotni a konyhában. Az alaptörténet szerint egy párizsi patkány konyhaművész ambíciókat dédelget, és inkognitóban sikerre visz egy jobb napokat látott vendéglőt. Hangulatos francia zene, nem túl bonyolult történet, diszkrét szerelmi szál, háttérnek Párizs.

 

Kép: andrewk01/youtube

Harry Potter-sorozat

Ezzel inkább óvatosan, nem mindenkinek való, de fokozatos adagolással meg lehet találni, mennyit vesz be a gyerekek gyomra. Az első két meseszerű résszel valószínűleg hat éven felülieknek nem lesz problémájuk, a harmadik már pont kezdene a szülőknek is jobban tetszeni, de abban azért már van egy-két félelmetes jelenet. Nálunk a tízévesnek a negyedik még tetszett, de az ötödiket tíz perc után elkapcsolta. Az már sok volt.

 

Kép: Hubesz/youtube

Mary Poppins

Az eredeti 1964-es, Julie Andrewsszal. Kicsit ugyan egyszerű, időnként a giccs határán mozog – állítólag a táncoló pingvines jelenet az eredeti könyv szerzőjének már végképp sok volt -, de mégis van benne valami ártatlan báj, ami nem csak élvezhetővé, hanem kifejezetten szerethetővé is teszi, és ez az, ami az ugyanerre a kaptafára felhúzott második részről már nem mondható el, bár a gyerekeknek tetszett az is.

Kép: Movieclips Classic Trailers/youtube

 

Mrs. Doubtfire

Gyerekkorunk meghatározó filmélménye Robin Williams fénykorából, ami az elmúlt közel harminc évben semmit sem vesztett a vonzerejéből. Akinek esetleg kimaradt volna: a szülők elválnak, az anya – valószínűleg jóhiszeműen – korlátozni akarja a kicsit szétszórt apa láthatási jogát, aki erre idős hölgynek adja ki magát, házvezetőnő lesz a saját volt feleségénél, így minden nap láthatja a gyerekeit. Külön tetszett, hogy a happy end a végén nem a szülők összeborulását és újbóli egymásba szeretését, hanem egy józan, mindenki számára megfelelő megállapodást jelent.

 

Kép: Movieclips/youtube

Énekelj!

Zenés tehetségkutató állatoknak egy lúzer koala szervezésében. Nem kimondottan a poénokon, hanem a zenén van a hangsúly, az viszont annyira jó, hogy akárhányszor visszanézzük. Az állatok jellemrajza is nagyon igényes, a legtöbb anyuka valószínűleg a sokgyerekes malacmamával tud a leginkább azonosulni, de van itt rocker süni, gátlásos tizenéves elefántlány, nagyképű kisegér, és a bűnöző apja bizniszében vonakodva segítő gorillasrác is.

Kép: Sergej Galejev/youtube

 

Borítókép: freepik.com