Melyek az SNI legkorábbi jelei, mit tehetünk a sajátos nevelési igényű gyerekkel? – Interjú Babai Krisztinával

Manapság egyre több szülőt érint, hogy gyermekük nem átlagosan viselkedik, ezért nap mint nap csatákat vívnak a környezetükkel, és olykor magukkal is. A néha szokatlan magatartás mögött azonban sok minden állhat, melynek okait és lehetséges megoldásait Nemes Babai Krisztina család-és gyermekvédelem szakos pedagógus, mentálhigiéniai prevenciós specialista, középiskolai tanár és nevelőszülő segített összegyűjteni.

– SNI. Rengeteg szülő retteg ettől a három betűtől. Mik lehetnek az erre legkorábban figyelmeztető jelek?

– Az SNI kategória nem orvosi diagnózis, hanem egy, az oktatás területén többletjogosultságok megszerzését jelentő iskoláztatási kategória, melyet a 2011.évi CXC köznevelési törvény szabályoz.
A sajátos nevelési igény (SNI) fogalmának tágabb értelmezése azokat a különleges bánásmódot igénylő gyermekeket jelöli, akiknek állandó vagy átmeneti jelleggel fizikai, biológiai, pszichikai, intellektuális, családi vagy szociokulturális okok miatt egyéni, a többségtől eltérő nevelési-oktatási szükségleteik vannak. A fogyatékossággal élők mellett ide tartoznak a tanulási nehézséggel, magatartászavarral küzdők, illetve a kivételes képességű tanulók.
Legtöbbször a csecsemőkorban kimaradt nagymozgások segítenek ebben a kérdésben eligazodni. Egyre több gyerek hagyja el a kúszást, mászást, az ülésbe fordulást sem jól csinálják. A szenzorosság is ilyen figyelmeztető jel. A védőnő, a nevelési tanácsadó munkatársai tudnak segítséget nyújtani a szülőknek, hogyan lehetne a gyermeküknek támaszt adni ezek begyakorlásához. Így jöhet szóba például a konduktor vagy a gyógytornász.
A hozzátáplálás megkezdésekor a figyelmeztető jelek lehetnek: a gyerek nem tud darabosat enni, elég sok ételt elutasít, nem szeret rágni. Később már a beszéd megkésése jelenthet problémát, mindezek a beszéd fejlődését is megakadályozzák, mint például a későn kezdődő rágás.
A szenzoros gyerek nem szereti, ha ölelik vagy az új, megváltozott egyensúlyi helyzetekben kétségbe esik, az egyenetlen, füves talajon szenzomotoros sokkot kap mondjuk a fűszálak hordozta ingerektől.
Óvodás korra ezek többnyire előjönnek, legismertebb ilyen figyelmeztető jel, hogy az óvodai csoport számára zajos, a sok gyerek zavarja, nehezen összpontosít, figyelme szétszórt. Itt az óvónők bevonásával a szülő is kérheti a pedagógiai
szakszolgalat vizsgálatát.
Ha óvodás korban nem jönnek elő a felsorolt szinte általános jelek, akkor iskolás korban már bizonyára hangsúlyosabban kell segítség a gyereknek. Bár az idegrendszer megerősödésével ezek a kisgyermekkori tünetek elmúlhatnak, ettől függetlenül még lehet a gyerek SNI-s.

– Milyen fejlesztéseken kell részt venniük ezeknek a gyerekeknek?

– Az SNI kategóriát nemrég két részre osztották, egyik azonnal SNI- be sorolja a gyereket, másik a korai fejlesztés szükségességet irányozza elő.
A szülők többsége megijed, hogy a gyermeke SNI-s, azt gondolják, hogy nem lehet az ő genetikájuk alapján a gyerekkel semmi gond, így az első ijedtség után elutasítóvá is válhatnak. Nagyon sok szülő nem tudja, hogy ez a „bélyeg ” igazán sok előnyt jelent a gyermek számá+ra, például külön fejlesztő pedagógus segítsége, konduktor, logopédus, gyógypedagógus foglalkozik vele.
A beszéd késése esetén van lehetőség úgynevezett beszédindító tréninget kapni a gyereknek, ezt szintén pedagógiai szakszolgalat vizsgálatát követően tudják igénybe venni. Általában a bölcsödébe kijár utazó gyógypedagógus, logopédus, aki speciális mozgással, tornával, mondókázással hozza meg a gyerek kedvét a beszédhez.

– Mi a tapasztalat, manapság mennyi idő alatt jut el a gyerek a fejlesztő szakemberhez?

– Az én tapasztalatom alapján sajnos a probléma felismerését még egy-két hónap irányított megfigyelés követi. Ezek után a védőnő vagy a szülő, a kisgyermeknevelő, az óvodapedagógus, a tanító felkeresi a területileg illetékes nevelési tanácsadót. Itt az első kapcsolatfelvétel után az általános várakozási idő közel 2 hónap. Ez nagyon sok idő, figyelembe véve, hogy szeptemberben kezdődő nevelési évből eltelik 2 hónap az első találkozásig a nevelési tanácsadó munkatársaival. Az első találkozás a szülőkkel történik, gyerek nélkül, ahol átbeszélik az adott problémát, utána megállapítják, hogy milyen szakemberre van szükség, és ezt követően átlag újabb egy hónap múlva kerül sor a gyerekkel való találkozásig. Innen „begyorsul” a segítségnyújtás, jó esetben heti gyakorisággal kap a gyermek fejlesztést.

– Ezek mennyire terhelik meg a szülők pénztárcáját? Van esetleg állami segítség?

– Mindaz, amit fent kifejtettem, ingyenes. Viszont a szülő nem feltétlenül kell, hogy várjon a korai fejlesztés esetében hónapokat a segítség eléréséig, viheti magánúton is szakemberhez. Azzal kell számolni, hogy egy konduktor, gyógypedagógus óradíja 5-8.000 Ft.

– Sok szülő fél, hogy az SNIS-s gyermekének el kell hagynia az óvodát, esetleg nehezebb számára iskolát találni. Jogosak ezek a feltételezések?

– Amennyiben a gyerek SNI státuszt kap, nem kell elhagynia az óvodát, integrált módon maradhat az óvodai csoportban. Iskolaválasztás esetében arra kell törekedni a szülőknek, hogy alaposan körbejárják, hogy milyen módon kezelik az adott intézményben az SNI-s gyereket, jár-e utazó gyógypedagógus, konduktor, logopédus… Az sem mindegy, hogy a fejlesztéseken iskolaidő alatt vagy délutáni órákon lehet részt venni. Tudomásom szerint az iskolákban kell gyógypedagógiai asszisztenst alkalmazni, de minden SNI-s gyerek mellett sajnos nem lehet ezt a létszámot a szükségesre bővíteni.

– Otthon kell-e külön foglalkozni a gyerekkel?

A család adja a gyereknek a legtöbb muníciót az odafigyeléssel, a szeretetteljes családi közeggel, kiegyensúlyozott hátteret kell nyújtani számukra. Az otthoni fejlesztést csak a segítő szakember javaslata és előirányzata alapján végezzék.

– Mikor integrálható a gyermek, mikor nem?

Úgy tudom, hogy értelmi fogyatékosság szintjéig normál általános iskolában az ADHD, enyhén Asperger-szindrómás gyerek is integrálható gyógypedagógia asszisztens bevonásával, gyógypedagógus segítségével.

– Mi a tapasztalat: ellenállnak a szülők, ha megtudják, hogy SNI-s a gyermekük?

– Többségében igen. Az első reakció az, hogy a gyerekük „normális”, nincs probléma, csak lassabb, nehezebben figyel stb. Ez azt hiszem, hogy a tájékozatlanság hiányából fakad.
Nevelőszülőként azt gondolom, hogy minden nevelésbe vett gyereket sajátos nevelési igényűnek kellene kezelni, hiszen sajátos módon kell őket a mindennapok során nevelni, tanítani. Örülnék több szakmai támogatásnak, akik segítenének a gyerekeket amúgyis nehezebb sorsuk miatt megerősíteni önbizalmukban, tanulási motivációjukban.
Középiskolai osztályfőnökként több SNI-s gyerek járt az osztályomba, akik közül volt olyan, aki kisegítő iskolából érkezett, voltak aspergeresek, akik szakközépiskolai tanulmányaikat kezdték. Heti egy-két alkalommal gyógypedagógus foglalkozott velük fejlesztőóra keretein belül, illetve szaktanár kollégáim közül -akik fejlesztőpedagógusok is voltak-  segítették őket az adott tárgyak tanulásban.