A legizgalmasabb gyermeknapi és pünkösdi programok országszerte: van miből válogatni


Gólyás mondókák, versek, mese, színező ovisoknak: hamarosan érkeznek
Március közepén, József-nap körül érkeznek vissza hazánkba a gólyák. Várjuk őket versekkel, mondókákkal, mesével! Így a gyerekek szókincse gazdagodik, és a tanulás is öröm. Sőt, az ovisok, kisiskolások biztosan szívesen készítenek papírtányérból, műanyag kanálból cuki gólyát. Közben érdemes a kisebbeknek is megmutatni az ország különböző részein felállított kamerákat is, amelyeken keresztül figyelemmel követhetik az állatok mindennapjait.
Mondókák
Éhes volt az öreg gólya,
békát fogni ment a tóra.
Ám a béka sem volt rest,
Vízbe ugrott egyenest.
Gólya viszi a fiát,
hol felveszi, hol leteszi,
Viszi, viszi,
itt leteszi, hopp!
Hosszú lábú gólya bácsi,
Mit akar kend vacsorálni?
-Békahúst, brekeke.
Ejnye, bizony jólesni!
– Tessék hát belőle!
Mind elugrik előle.
Gólya, gólya, gilice,
mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
magyar gyerek gyógyítja
Síppal, dobbal,
nádi hegedűvel.
Versek
Szigeti Piroska: Gólyahívogató
Hosszú lábú gólyamadár,
Hej, de régen nem láttunk már.
Rég messze van ősz és tél,
De jó lenne, ha jönnél!
Megvan még a régi fészked
Ide kell hát visszatérned!
Gábor nap is elmúlt már,
Szépen zöldül a határ.
Mikor halljuk kelep, kelep,
Tudjuk itt van a kikelet.
Patak partján zöld a nád,
Gólyamadár, várunk rád!
Gryllus Vilmos: Kémény tetején
Kémény tetején kelepel a gólya.
Fészkét gallyakból, kis ágakból hordja.
Belseje néhány puha-pihe szalma,
gólyafiókák kicsi birodalma.
De mikorra aztán vége van a nyárnak,
felnőnek a gólyák, csak az őszre várnak.
Messzire szállnak, napsütötte délnek,
övék már az egész világ, mégis visszatérnek
Zelk Zoltán : Gólya, gólya
Gólya, gólya, hosszúláb,
hol kezdődik a világ?
– A tó szélén ring a nád,
ott kezdődik a világ…
Gólya, gólya, hosszúláb,
hol ér véget a világ?
– Ha az a tó enni ád,
egy tóból áll a világ.
Benedek Elek: A gólya és a kisfiú
– Gólya, gólya, gólya,
Házunknak lakója!
Mondd meg, honnét jöttél?
– Onnét, hol a nap kél.
Kelep, kelep, kelep.
– Hol van a napkelet?
– Kelj föl csak jó korán,
Megtudod akkor ám.
– Ugye most itt maradsz,
Többet már el sem hagysz?
– El bizony, kisfiú,
Mihelyt hideg szél fú.
– Ó, hadd fújjon a szél,
Te csak attól ne félj!
Hagyd ott a fészkedet,
Adok szállást neked.
– Kelep, kelep, kelep,
Jó fiú, nem lehet.
Én csak úgy élhetek,
Ha szabad lehetek!
Rajzoljunk gólyát:
Áll egy kis pont magába,
bekerítjük karikába.
Két kis zsinór lóg le róla,
nono ez még nem a gólya.
A tojása kerek, hegyes,
mindjárt itt áll a vén begyes,
hurkapálca hosszú lába,
azzal gázol a mocsárba.
Piros csőre hosszú, hegyes,
jön a gólya, mindjárt megesz!
Mese
A róka meg a daru vendégsége
Találkozik a róka a daruval, s kérdi:
– Hol jártál ,daru koma?
– A tónál voltam, hogy élelmet keressek, halat fogjak magamnak. Hát te, róka koma, merre jártál?
– Én is voltam vadászni, a faluban tyúkászni. De tudod, hogy az ételről mi jutott eszembe? Rendezzünk egy jó vendégséget!
– Jól van, róka koma, kinél rendezzük?
– Előbb nálam, azután pedig nálad. Holnap délben gyere hozzám ebédre!
– Megyek, de nekem hosszú nyakú edényben add az ételt, mert én a csőrömmel tányérból nem tudok enni.
Szerzett a róka másnapra egy kövér tyúkot, és sütni, főzni kezdett. Az ételt azonban úgy osztotta el, hogy a jó falatok mind a tányérba kerültek, a hosszú nyakú edénybe pedig csak egy kis gyenge maradék jutott.
Látta a daru, hogy kinek milyen az étele, de semmit sem szólt, hanem ebéd után ő is meghívta a rókát.
– Na, róka koma, holnap délben te gyere hozzám ebédre!
– Megyek, de nekem tányérba add az ételt, mert én a szájammal a hosszú nyakú edényből nem tudok enni.
Szerzett a daru másnapra szép halat, és sütni-főzni kezdett. Az ételt azonban úgy osztotta el, hogy a jó falatok mind a hosszú nyakú edénybe kerültek, a tányérba pedig egy kis gyenge maradék jutott.
Látta a róka, hogy kinek milyen az étele, s mérgelődni kezdett. Kérdi a daru:
– Talán haragszol, róka koma?
– Hát már hogyne haragudnék, daru koma, amikor te finom ételt eszel, s nekem csak a rossza jutott!
Felelte a daru:
– Ugyan, édes róka koma, én csak zt tettem veled, amit te tettél velem. Kölcsönkenyér visszajár!!
Színezd ki a gólyát!