Jókenyér péksüteményekkel és Varró Dániel meséivel segíti a gyermekek felépülését
A legaranyosabb szüreti mondókák, versek gyerekeknek: így még vidámabb az ősz
Jókedv, móka, kacagás, no meg persze kemény munka: elkezdődött a szüreti időszak! Évszázadokkal korábban Terézia, Orsolya vagy Simon, Júdás napjához kötötték, ma már sok helyen egy hónappal korábban hozzálátnak a gazdák a termény betakarításához. A szőlőszedés még néhány évtizeddel ezelőtt is igazi sátoros ünnepnek számított. Ekkor a hadviselő vitézek hazasiettek, a bíróságok pedig felfüggesztették a működésüket. A szőlőhegyekbe szüretkor kivonult a falu apraja, nagyja, messzi földről érkeztek segítő kezek.
Régi szüreti hagyományok
A termény betakarítása reggeltől késő estig tartott, majd kezdődhetett a hetedhét országra szóló mulatság, terített asztalokkal, és természetesen borral. A szokások közé tartozott az uraság megkötözése, a szüreti koszorú elkészítése, a koszorúvivők locsolása, a verses rigmusok, valamint a legjobb szedők megajándékozása. Akárcsak farsangkor, szüret alkalmával is maskarát öltöttek a falusiak, és a szőlőművelés szakaszait jelenítették meg a felvonulás során. Ezekről a hagyományokról gyermekünkkel is beszélgethetünk, közben pedig mondókázhatunk, verselhetünk.
Szüreti mondókák
Lipem, lopom a szőlőt
Lipem, lopom a szőlőt,
elaludt az öreg csősz.
Furkósbot a kezében,
vaskalap a fejében.
Piros alma, de kerek,
kóstoljuk meg, gyerekek!
Ugye édes, ugye jó?
Nekünk hozta Ősz-anyó.
Szőlő, szőlő, édes szőlő,
Ősszel érik a sok szőlő.
Szüretelni ó, be jó!
Csurog a must, halihó!
Kemény dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja,
Télen elropogtatja.
Szüreti versek
Takács Gyula: Szüreti vers
Szüretelnek, énekelnek,
láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
musttal teli kiskancsó,
Sose láttam szebbet.
Az öregnek aszú bor jár,
gyerekeknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj de jó!
Igyunk erre egyet!
Sarkadi Sándor: Édes ősz
Édes ősz jött,
Hull a körte,
hamvas szilva
hull a földre.
Itt az alma,
Kasba rakd.
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik
– ott ne hagyd!
Veres Csilla: Őszi susogó
Érett szilva mind lepotyog,
kondérokban lekvár rotyog,
Gyengül a nap sárga fénye,
elszárad a levél széle.
Kiégett sok rigó-torok,
csordulnak az őszi borok,
lehullik a mogyoró,
szól az őszi susogó.
Orgoványi Anikó: Szüret
Körte pottyan, dió koppan,
alma mosolyog a fáról,
mogyoró roppan, szőlő csusszan,
csurran a must a pohárból.
Szusszan a szilva,
rottyan a nedve,
megfőtt a lekvár,
kend a kenyérre!
Hamm!
Mentovics Éva: Ősz anyó tipeg
Tarka fák alatt
tipeg Ősz anyó,
karján karkosár;
benne sok dió.
Szilvát szüretel,
almát, gesztenyét,
lombot fest erdőn,
mezőn szerteszét.
Bükkmakkot ráz le,
arany levelet,
gyümölcsöt aszal,
avart tereget.
Édes fürtözön
jelzi merre jár,
ízes mustjára
hűvös pince vár
Pap Márta: Ősz-apóka
Ősz-apóka köpönyege,
hej,de tarka-barka.
Úgy látszik,hogy sárga,
piros falevélből varrta.
Tarka-barka köpenyének
sok a zsebe, ránca,
hull a dió, hull az alma,
ha köpenyét rázza.
Szereti is ősz-apókát
a sok apró gyerek,.
Gyümölcsöt ad a
lehullott falevelek helyet.
Csoóri Sándor: Lekvárcirkusz bohócai
Piros a som, a csipke,
Dér sógor megcsípte:
Kerek kosárba szedjük
Marékkal,
Lekvárt főzünk
Három fazékkal.
Jövőre, jövőre
Sokat eszünk belőle.
Lekvár-bajuszt pödrünk
S nevetünk,
Lekvárcirkusz bohócai
Mi leszünk,
Mi leszünk.
Csanádi Imre: Szüret után
Szüret után
Pihen a prés.
Mustszag bódít.
Zenél a csönd,
hallgatom.
Szőlőszem és
részeg darázs
hempereg az
udvaron.
