A kenyeret tankokkal vitték a boltokba, a gyerekek nem tudtak iskolába, a felnőttek pedig munkába menni, a vajúdó nőket helikopterrel szállították szülni. A hó eltakarításához a honvédséget is be kellett vetni. Máig gyakran és sokan emlegetjük az 1987-es óriási havazást, amely január 10-én kezdődött, és szinte az egész országot fogságba ejtette. Fotókkal, történetekkel idézzük vissza az extrém helyzetet. 

A meteorológusok a hatalmas havazásnak látták az előjeleit, és próbálták is figyelmeztetni a lakosságot. Igaz, akkor még nem állt rendelkezésükre annyi csatorna, mint manapság. A különböző újságok csak röviden adtak hírt arról, hogy „kemény hidegre, téli időre és országszerte havazásra lehet számítani” január 10-én. Nem sokkal az áldatlan állapotok kitörése előtt még viszonylag enyhe, szinte tavaszias idő volt. Akkori kiskatonák mesélték, hogy szilveszter körül rövid ujjú pólóban fociztak a laktanyában. Aztán a mediterrán és a sarkvidéki eredetű ciklon Kárpát-medencei találkozása eredményezte az extra mennyiségű havat, amit nagy szél is kísért. Nem beszélve a hazánkban ritka, -10, -17 fokos hidegről.

Nézd meg az összefoglalót a nagy havazásról!

1987. január 10-én este már szinte az egész országot beborította a hó, és megszakítás nélkül, 36-48 órán keresztül esett. Sík vidékeken is 20-50 centis hótakaró nehezítette a közlekedést és a mindennapi teendőket. Kisebb falvakban a házak ereszéig értek a hótorlaszok. Olvasóinkban is élénken él még a mesés tél emléke.

Fotó: Fortepan, Szalay Zoltán – A Fővárosi Sütőipari Vállalat péksége előtt hatalmas tömeg várakozik friss kenyérre, az 1987 januári nagy havazás idején.

Judit: Akkoriban a Határ úti metrómegállótól két sarokra laktam. Hétfőn olyan nagy volt a hó, hogy amikor elindultam az Üllői útra, a járdán nem tudtam gyalogolni, csak az úttesten. Mindenki ott közlekedett, hisz autók szinte nem is jártak. Reggel 7 órára mentem dolgozni, és negyed 7-kor indultam el otthonról. Emlékszem, még sötét volt, csak az utcai lámpák világítottak. Olyan volt, mintha hatalmas köd borította volna egész Budapestet. Mivel a metró járt, én viszonylag gyorsan beértem a munkahelyemre, a 13. kerületbe. A kolléganőm Pestszentimréről hajnali fél 5-kor indult. Az első buszra két és fél órát kellett várnia, és 11-re, átfagyva ért be. Utána aztán napokig nem is jött. Az is élénken él bennem, hogy akkor nem volt adás hétfőnként a tévében, ám a kialakult pánikhelyzetre tekintettel este leadták a My fair lady-t.  

Mária: Akkor volt a fiam 4 éves. Óvodába vittem szánkóval, amit elég nehéz volt húzni a friss hóban. Én küzdöttem az épp szemembe hulló hóval, és nem vettem észre hogy a szánkó felborult. A fiam kiesett belőle, és úgy kiabált utánam. Én meg nevettem, mert szinte elmerült a hóban. Neki, szegénynek nem volt ilyen vicces. Azóta is sokszor emlegetjük.

Fotó: Fortepan, Szalay Zoltán – A nagyon várt élelmiszerek szállítása az 1987. januári nagy havazás idején az Éjjel-nappal Közért előtt.

Kata: Akkor még voltak igazi telek, ám ez mindegyiken túltett. 1987-ben 8 éves voltam.  Mivel én az iskolától 100 méterre laktam, könnyen odaértem, de a vidéki osztálytársaim nem is próbálkoztak bejönni. Több környékbeli településen hószüntetet rendeltek el, mivel négyen-öten voltak csak egy-egy osztályban. Megmaradt bennem a szomszédok nagy összefogása, hisz egymás autóit szabadították ki a hó alól. Arra is emlékszem, hogy az Isaura (Rabszolgasors) sztárja, Lucélia Santos épp Magyarországon tartózkodott, és helikopterrel vitték a különböző programokra.

Ildikó: A lányommal voltam akkor várandós. Elég rosszul éreztem magam, feküdtem, és dinnyét kívántam. A férjem azt mondta, örüljek, ha kenyeret tud szerezni. Arra is emlékszem, hogy Székesfehérváron egy leleményes tanítónő lestoppolta a hókotrót, úgy tudott eljutni az iskolába.

Zoli: A nagyobbik testvérem már középiskolás volt, és részt kellett vennie a hóeltakarításban. Nagyon boldog voltam, mert nem kellett iskolába mennem. A nagyapám mesélte, hogy náluk, falun 2-3 méteres hófalak is kialakultak. Jöttek volna vigyázni ránk a nagyszüleink, de nem indultak a buszok és a vonatok. Anyukám kórházban volt ápolónő, és két műszakot kellett ledolgoznia, mert a kolléganője nem tudta leváltani. Apukámmal állandóan néztük a tévét, hogy halljuk az aktuális információkat.

Ha legközelebb esik a hó, ezeket a játékokat vesd be!

15 szuper havas játék: az egész család jól mókázik

Fotók forrása: Fortepan