Kedves versek óvodai ballagásra, búcsúzásra: könny nem marad szárazon

Hamarosan itt a könnyes búcsú ideje: a nagycsoportosok elhagyják az óvódát. Nehéz ez a gyereknek, a szülőknek, és valószínű, a pedagógusoknak is. Taníts csemetédnek bájos verset, búcsúzzon azzal az óvó néniktől, a dadustól. Tényleg megérdemelnek néhány kedves mondatot, ha már annyi szeretet kapott tőlünk csemeténk éveken át.

Donászi Magda: Óvodától iskoláig

Egyszer régen édesanyám,
megfogta a kezemet.
Kicsit féltem, amikor az óvodába vezetett.
Csodálkoztam:
Mennyi játék!
Mennyi asztal!
Mennyi szék!
Gyorsan telt el a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.

Négy év telt el,
négyszer láttuk az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.

Közben aztán úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Holnap a mesesarok helyett,
az iskola padja vár.

Raggamby András: Búcsúzás

Édes óvónéni
el kell mostan válnunk!
Egy-két nap és már nem ide:
iskolába járunk.

Hálásan köszönünk
minden jót és szépet…
nem feledjük a sok kedves
óvodás emléket.

Azokat se, akik
velünk foglalkoztak
s értünk annyi fáradságos
áldozatot hoztak…

Édes óvónéni!
fél szívünk itt marad…
mert az, aki jóságot vet,
szeretetet arat…!

Tóth Juli : Óvodai búcsúzó

A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.

Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.

Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.

Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!

 Óvónéni várt énreám

Óvónéni várt énreám,
mikor ide érkeztem.
Búcsúzkodni tőle nehéz,
bizony nem megy oly könnyen!

Mikor sírtam, ki volt velem?
Ki törölte könnyes szemem?
Ki tanított szépre, jóra,
mintha édesanyám volna?

Nem várt érte köszönetet,
egész szívét adta nekem!

Elfeledni nem is tudom,
hiszen én is szeretem!
Rá gondolok, később sokszor,
míg a táskát cipelem!

Tudom vége a játéknak,
már a komoly munka vár.
De ha néha elfáradok,
két karja majd visszavár!

 Alan A. Milne: Hatévesek lettünk

 Egyesztendős voltam,
épp hogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp megszülettem.
Három évet éltem.
Én voltam? Nem értem,
Négyesztendős múltam,
S nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
Nem volt bennem ötlet.
De most hatéves vagyok és
Okos vagyok nagyon-nagyon.
Így azt hiszem, ezt a kort már
soha-soha el nem hagyom.

Iskolába iratott be…

Iskolába íratott be az édesanyám,
itt hagyom a napsugaras derűs kis szobám.
Elbúcsúzok, búcsút intek, én már elmegyek
Édes kedves kispajtások az ég veletek.

Búcsúzunk mi, pöttyös labda, csillogó homok,
tarka-barka szép mesék, vidám szép napok.
Kisautó, babakocsi, nem feledünk el.
napsugaras óvodánkat nem felejtjük el.

Kovács Babara: Dadus néni , dadus néni

Dadus néni, dadus néni
de kár, hogy már el kell menni!
etetgettél, öltöztettél,
babusgattál, nevelgettél.

A cipőnket megkötötted,
az orrunkat törölgetted,
a ruhánkat hajtogattad,
fésülgetted a hajunkat.

Tanítottál söprögetni,
teríteni, ágyat vetni.
kezet mosni, arcot mosni
öltözőben rendet rakni.

Hogyha sírtunk, vigasztaltál
rosszak voltunk, jól megszidtál
tanítottál szépen kérni,
amit kaptunk, megköszönni.

Mi most megköszönjük néked,
háromévi kedvességed,
türelmedet, szereteted,
sose feledjük nevedet!

Azt a sok jót…

Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.

Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.

Kovács Barbara: Sokan mondogatják

Sokan mondogatják: – Megnőtt ez a gyerek!
Bizony megnőttem, iskolás leszek!
Nem tudom…ennek most örülnöm kéne?
Biztosan. De én nem örülök mégse!

Nem szeretném itt hagyni az óvodát soha,
Nem tudom milyen is lesz az az iskola !?
Barátaim közül is sokan itt maradnak,
Az iskolában idegen gyerekek fogadnak.

És új nénik, új bácsik – tanárok azt hiszem,-
Jobb volna az óvónénit magammal vinnem…
Vagy, ami még jobb, tudom a megoldást:
Ide hozom az oviba az egész iskolát!

Tóth Juli: Óvodások búcsúzója

Énekszótól hangos
a mi, kedves óvodánk.
Kis polcokról minden játék,
kíváncsian néz le ránk.

Növekedtünk, okosodtunk,
s ez a pár év elszaladt.
Tarka csokorral kezünkben:
már csak a búcsúzás maradt.

Mese, játék nem jön velünk,
itt hagyjuk az óvodát,
De elvisszük a szívünkben,
Óvónéni mosolyát.

Donászy Magda: Búcsú

Búcsúzzunk jó kedvvel, búcsúzzunk vidáman,
egyszer találkozunk majd az iskolában.

Addig arra kérem az új nagycsoportot,
mackóra, babára viseljenek gondot.

Vigyázzatok könyvre, kisszékre, kiságyra,
kedves új nagycsoport, a viszontlátásra.

Takács Klára: Óvodások búcsúja

Látjátok, én hogy megnőttem,
Iskolás lesz már belőlem!
Tanulom majd az abc-t,
Betűt írok és olvasok,
Tudni fogom, milyen az
Hogy öt meg öt az tíz!
Azért gondolok majd rátok,
Milyen jó is tinektek,
Csak játszatok, csak nevettek,
S jegyre sose feleltek!
Jövőre, ha ti is jöttök,
Ne féljetek segítek,
Megmutatom, hol a mosdó,
Tornaterem, tanári,
S az udvaron, meglátjátok,
Jókat fogunk mókázni!