Mutatós textiltök varrás nélkül: őszi dekoráció újrahasznosított anyagokból
Van az a tévedés, ami belefér, és van, ami megbocsáthatatlan: ez az igazi baj a rasszista Tomi mesével
Hétvégén egy anyukás Facebook-csoportban jött velem szembe a Kerekmese legújabb, Tomi családja névre keresztelt műve. A Kerekmesét ismerem, amikor a gyerekeim óvodások voltak, néha hallgatták, és bár igazi nagy rajongójává soha nem váltak, néhány nóta a mai napig tartó dallamtapadást okozott. (Nem tudok anélkül palacsintát sütni, hogy közben ne kapnám magam azon, hogy a “Csalafinta palacsinta csini csacsi cseverész” sort dúdolom.) Mire a Tomi mesék kijöttek, az enyémek szerencsére már nagyjából kinőtték ezt a műfajt, Cresser, Sajt32 és újabban a tiktokos Charlie mellett bárgyú rajzfilmek nem tudnak labdába rúgni. Szerencsére.
Akkor még szabadon elérhető volt a rajzfilm, először egyedül ültem le megnézni, majd odahívtam a férjemet is egy közös szörnyülködésre. Egyszerűen nem akartuk elhinni.
A történet szerint Tomi sérelmezi, hogy mosogatnia kell, ezért felmerül benne a gyanú, hogy nem is a szülei “igazi” gyereke, “csak” örökbe fogadták. A témáról kis ismerettel rendelkező, vagy akár csak egy kis empátiával megáldott szülő már itt felszisszen: most komolyan felmerül akár csak a lehetősége annak, hogy az örökbefogadott gyerek nem “igazi”, és csak azért vették magukhoz (csodálkozom, hogy a “kivették az árvaházból” kifejezés nem hangzott el), hogy dolgoztassák? Mindegy, lépjünk tovább.
Tomi dühében becsapja az ajtót, amiről leesik a házszám (ez az a momentum, ami bevallom, nekem sem esett le, de ettől még az egész mese ugyanúgy vállalhatatlan marad), és percek múlva megszólal a csengő. Ekkor pedig az eddig is hiányosságokkal küzdő történet hihetetlen mélyrepülésbe kezd.
Az ajtóban a gyámügyes hölgy és egy koszos, fogatlan cigány pár áll. Igen, azok, akkor is, ha nincs kimondva, hiszen az akcentusukkal egyértelműen őket figurázzák ki. Közlik Tomival, hogy ők a vér szerinti szülei, és menjen velük haza. Tomi mosolyogva otthagy csapot-papot, a szüleire onnantól a “nevelőszüleiként” utal, és vidáman, egy kérdés nélkül elmegy az új családdal. A történet onnantól maga a horror, a család egy lakókocsiban él koszban és bűzben, a férj alkoholista, a nagyszülőket kutyakajával etetik és elveszik a nyugdíjukat, és mint kiderül, Tomit is csak a segélyért vették ki. A végén minden jóra fordul, Tomi hazaszökik, és azóta értékeli a családját akkor is, ha néha házimunkát kell végeznie.
A történeten először az örökbefogadó szülők háborodtak fel, teljes joggal. Hiszen az ő gyerekeiket folyamatosan gyötri a kétely, igazinak számítanak-e, és nem jelennek-e meg egyszer a vér szerinti szüleik, akik visszakövetelik őket – még akkor is, ha felnőttként tudjuk, hogy erre semmilyen törvény adta lehetőségük nincs. Nem fordulhat elő olyan, hogy a gyámügyes megjelenik, és viszi a gyereket, hiszen ő már minden szempontból az örökbefogadó családjához tartozik.
Ha itt megállt volna a történet, akkor csak egy újabb ostoba, tudatlan mese lett volna örökbefogadás témakörben. Egy olyan országban, ahol még ma is sokan hiszik, hogy örökbe úgy lehet fogadni, hogy az ember besétál az “árvaházba”, és ott kiválasztja, melyik gyereket szeretné “megmenteni”, aki ezután majd “hálás lesz neki”, ez nem is olyan meglepő. Persze egy 826 ezer követővel rendelkező csatornál ennek illett volna utánanézni, de mivel ők saját maguk nyilatkozták néhány éve még az Indexnek, hogy a céljuk kizárólag a szórakoztatás, ezen igazából nincs mit csodálkozni.
Ami viszont ezután következik, arra nincs mentség. A tömény rasszizmust nem lehet megmagyarázni. Az, hogy örökbefogadó családokat vesznek semmibe, és örökbefogadott gyerekek legmélyebb félelmeivel viccelődnek tudatlanságból, még elintézhető lenne egy bocsánatkéréssel, a tartalom törlésével és a tanulságok levonásával, hiszen erről a témáról gyakran a jó szándékú embereknek is kevés az információjuk. De koszos, büdös, bevallottan segélyért gyereket vállaló cigányokat mutogatni mese gyanánt? Valaki szerint ez a 21. században még tényleg vicces? Ilyet már 30 éve sem lehetett volna, de azt remélem, régebben sem. Nem azért, mert a törvény tiltja, hanem mert legkésőbb ennél a pontnál – de inkább már korábban – minden jóérzésű embernél meg kell, hogy szólaljon a vészcsengő.
Már persze, akibe ez a vészcsengő bele van építve, mert nem hallgattatta még el a profitéhség.
Tiltakoznak a civilek, válaszolnak az alkotók
Hétfőre a mese már a civil szervezetekhez is eljutott. A nyílt örökbefogadásokat közvetítő Gólyahír Alapítvány így reagált a mesére a Facebook-oldalán:
“A videó kirívóan kedvezőtlen és valótlan színben tünteti fel az örökbefogadás mindhárom szereplőjét, az örökbeadókat az örökbefogadókat, és az örökbefogadottakat is. Egy olyan szituációt ábrázol, mely a valóságban nem történhet meg, és a jogszabályok sem teszik lehetővé: a vérszerinti szülők nem jelenhetnek meg és vihetik magukkal az örökbefogadott gyermeket, hiszen ő már jogilag és érzelmileg is örökbefogadó családjához tartozik.
A Gólyahír Alapítvány és más örökbefogadással foglalkozó szervezetek, folyamatosan azon dolgoznak, hogy az örökbefogadás körüli előítéleteken alapuló tévhiteket, információhiányból eredő sztereotípiákat ledöntsék. Tesszük mindezt azért, hogy gyermekeink közösségbe (bölcsődébe, óvodába és főként iskolába) kerülve már egy értőbb, elfogadóbb közeget találjanak maguk körül. Szeretnénk, ha egyre több olyan gyermek, akiket vér szerinti családja nem tud nevelni, kerülne szerető örökbefogadó családba. Ezt a hosszú évekig tartó munkát rombolják le az ilyen tartalmak, mint a Tomi családja című, amelyek már a legkisebb kortól közvetítik a GYERMEKEKNEK!!! a negatív, degradáló, hamis előítéleteket.”
Közben a mese alatt az alkotók Facebook-oldalát is ellepték a negatív kommentek, rengetegen jelentették a videót a YouTube-nak is, mint sértő tartalmat. A kritikákra válaszul a Kerekmese közölte: a videó ötlete a saját életükből származik, amikor is Tomi fiuk porszívózás közben azon duzzogott, hogy biztos nem is a saját szülei, azért dolgoztatják. Hozzátették, hogy a videót 18-as karikásra állították, eltávolítani viszont nem akarják. A nézők egyébként is félreértették a mese üzenetét:
“A nézők egy része valószínűleg nem tudta értelmezni, hogy a mesében egyetlen örökbefogadó szülő sem szerepel, hiszen csak eltévesztették a házszámot, mert Tomi dühösen becsapta az ajtót, és leesett a 2-es szám. Gyakorlatilag Tomi dühének a következményeként kerül tévesen másik családba.”
Tehát minden oké, nincs itt semmi látnivaló, a szomszéd kisfiút akarták magukkal vinni a büdös cigányok. Köszönjük, ettől azért nem lettünk boldogabbak.
Fotó forrása: KerekMese
