Sara, Hetty néni és Avonlea világa – Kozák Zsolttal, a Váratlan utazás legaktívabb hazai rajongójával beszélgettünk

Emlékszel még a Váratlan utazásra? A bájos kanadai családi sorozatra Sarával és Hetty nénivel, ami úgy tudta idilli módon megragadni a századforduló hangulatát, hogy közben egy pillanatra se vált bárgyúvá? Rengetegen szerettük, és szeretjük a mai napig – hiszen valamelyik tévécsatorna folyamatosan adja, jelenleg épp a TV2 Kidsen fut – Kozák Zsolt viszont minden bizonnyal a legnagyobb hazai szakértője a témának: közel húsz éve szervez itthon rajongói találkozókat, többször kiutazott Kanadába is ilyen rendezvényre, moderálja a Facebookon a Váratlan utazás oldalt és az ehhez kapcsolódó csoportot, élményeiből pedig már könyvet is írt Váratlan utazásaim címmel. Ezekről beszélgettünk most vele.

Hogyan kezdődött a Váratlan utazás iránti rajongásod?

A húgom nézte a sorozatot a 90-es évek elején, amikor először adta a tévé szombat esténként. 17 éves voltam akkor. Az első néhány részt én nem is láttam, csak később kapcsolódtam be.

És hogyan szerveződött egy egész közösségi élet a sorozat köré?

A 90-es évek közepén, már az egyetemen találkoztam életemben először Internettel. Egy napon csak kíváncsiságból beütöttem a keresőbe, hogy Road to Avonlea, és azt láttam, hogy rengeteg kép és információ van fenn a témában angolul. Összeszedtem jó sok fényképet a sorozatról és magáról a Prince Edward-szigetről, amelyekből két háttérképet állítottam össze. Az első weboldalamat is azért nyitottam, hogy aki rájuk talál, letölthesse őket, és sokáig ez a két kép volt a honlapom egyetlen tartalma. Később az avonlea.hu oldal fokozatosan bővült, egy idő után fórum is nyílt rajta, ahol beszélgethettek az emberek. Mivel akkoriban elkezdte a tévé is ismételni a sorozatot, sokan idetaláltak – ebben az időben ez persze nem jelentett 50-100 embernél többet -, beszélgettünk, mígnem az egyik fiú kitalálta, hogy találkozhatnánk személyesen is.

Az első találkozót 2002 nyarán tartottuk, onnantól fogva sokáig átlagosan háromhavonta tartottunk összejövetelt. A résztvevők többsége egyetemista és középiskolás volt, de jöttek kisgyerekes családok és középkorúak is. Azóta 23 találkozót tartottunk. A rajongók több hullámban jöttek, le is cserélődtek, mindig jönnek új emberek. A virtuális közösségi élet közben átkerült a honlapról a Facebookra, itt még többen találnak ránk, és hallanak az összejövetelekről is. Azt mondhatom, hogy eddig olyan három-négy hullámban érkeztek az új emberek, a régi törzsbrigádból viszont mára kevesekkel tartom csak a kapcsolatot. Közben pedig azok, akik régen nézték a sorozatot, felnőttek, és egyre gyakoribb, hogy a régi rajongó fiatalok hozzák el magukkal a saját gyerekeiket is találkozókra.

Hogyan zajlik egy ilyen összejövetel?

Igyekszem mindig valamilyen koncepcióra ráhúzni az egészet, tehát nem úgy kell elképzelni, hogy összeülünk tízen vagy ötvenen, hogy beszélgessünk a sorozatról, és ennyi. Sokat járok Kanadában, ezekről az utakról szoktam előadást tartani, vagy meghívunk szinkronszínészeket, tartunk vetélkedőket, nyereménysorsolásokat. Sok ember nem tud azonnal feloldódni egy új közösségben, de ha van valamilyen program, akkor annak a szünetében általában már könnyebben tudnak ismerkedni.

Még az elején egyszer előfordult, hogy nem terveztem semmit, csak annyit, hogy beszélgessünk a sorozatról. Ennek az lett a vége, hogy nehezen oldódott fel a társaság, akik korábbról ismerték egymást, azok beszélgettek, az újak pedig az elején csak ültek magukban. Végül ugyan sikerült felrázni mindenkit egy kis közös játékkal, de azóta inkább mindig keresek valamilyen témát, ha mást nem is, a korábban megjelent Váratlan utazás-DVD extráiból néztünk meg néhány felvételt. Ennyi általában elég is ahhoz, hogy a társaság feloldódjon, és könnyebben menjen az ismerkedés. Ezen kívül volt több olyan találkozó is, ami a közös mozizásról szólt. Az eredeti terv az volt, hogy minden alkalommal végigmegyünk egy-egy évadon, de ez nagyon fárasztó lett volna, ezért négy-öt epizódot néztünk meg közösen.

Sajnos a Covid miatt utoljára 2019 novemberében volt lehetőségünk személyesen találkozni. A nyár, amikor enyhülni szokott a járvány, nem a legjobb időpont egy ilyen rendezvény megszervezésére, hiszen az emberek elutaznak, kevésbé érnek rá, az év egyéb időszakában pedig nem szeretnék maszkokkal és védettségi igazolványok ellenőrzésével foglalkozni. Nagyon remélem, hogy hamarosan lesz lehetőség egy rendes találkozó megszervezésére, mert igény lenne rá, és téma is volna bőven.

Említetted, hogy többször jártál Kanadában. Hogyan kerültél bele az ottani rajongói vérkeringésbe?

Addigra már több kanadai rajongóval leveleztem, ők szóltak, hogy szerveznek egy találkozót, az Avonlea Conventiont, vagy röviden AvCont, amire ki is látogattunk az akkori barátnőmmel. Ez 2004 nyarán történt. Utána egy darabig minden évben összegyűltünk Kanadában, és egyik évben – 2007-ben – magyar rajongók egy kis csoportja is eljött velem. Ezek kicsit más jellegű találkozók voltak, mint itthon. Egyrészt több napig tartottak, meglátogattunk eredeti forgatási helyszíneket, például a King-tanyát, ami a mai napig lakott épület. Másrészt sok színész és stábtag is eljött a találkozóra, például az Oliviát alakító Mag Ruffman, a napokban elhunyt David Fox, vagyis Mr. Pettibone, Michael Mahonen, aki Gus Pike-ot játszotta, John Wellsman zeneszerző és Kevin Sullivan producer. A legemlékezetesebb élményünk viszont Jackie Burroughshoz, vagyis Hetty nénihez kötődik.

2007-ben, amikor társasággal utaztunk ki Torontóba, egyik nap épp a metróba mentünk lefelé, és a mozgólépcsőn nem más, mint maga Hetty néni állt mögöttünk. Mivel ő korábban már részt vett egy AvConon, felismert engem, és végtelenül barátságos volt. Lőttünk is gyorsan néhány közös képet. Elképesztő véletlen volt.

Az utolsó AvCont 2009-ben szerveztük. Rengeteg jó barátot szereztem innen, sőt, ennek köszönhető, hogy Kevin Sullivant és John Wellsmant még egy-egy magyarországi rajongói találkozóra is el tudtam hívni, amikor épp erre jártak. Ezekre az itthoni eseményekre mindig rengeteg ember volt kíváncsi. Ami viszont meglepett, hogy egyáltalán nem voltunk sokan az AvConokon. Talán negyven-ötven ember gyűlt össze egy-egy ilyen alkalommal, ennyi rajongó egy hazai találkozón is bármikor összejön.

A sorozatból és az ahhoz köthető élményeidből pedig könyvet is írtál. Mi volt ennek a menete?

Először egy ismerősöm, aki szintén a sorozat rajongója vetette fel, hogy akár egy könyvet is írhatnék már a témáról. Egyre többet gondolkoztam rajta, érleltem magamban az ötletet, végül belevágtam.

Hogyan kell egy ilyen könyv megírását elképzelni?

Eleinte fogalmam sem volt róla, mi ennek a menete, csak megnyitottam egy dokumentumot, és elkezdtem írni. Időközben persze kiderült, hogy a kéziratot szerkeszteni kell, hogy könyvformátumban megjelenhessen, képeket kellett összevadásznom, amelyek szintén időt vettek igénybe, hiszen jogdíjasok voltak. Lefordíttattam angolra is, és elküldtem Sullivannek véleményezésre. Végül hét évig tartott a folyamat: 2013-ban kezdtem írni , és 2020 nyarán foghatták először a kezükbe a rajongók.

A könyv a Váratlan utazásaim címet kapta, és elsősorban a kanadai AvCon találkozókról, az ott hallott érdekességekről, szól, rengeteg fényképpel. Emellett viszont sok szó esik az itthoni találkozókról, igyekeztem sok-sok kulisszatitkot is elárulni benne. Sok rajongói azt jelezte vissza, hogy ezek a kedvenc részei. Akik jártak találkozóra, vagy akár csak a honlapot látogatták, azoknak tényleg nagyon érdekesek lehetnek ezek a visszaemlékezések. Örülök, mert a visszajelzések nagyon pozitívak. Aki szerette annyira a Váratlan utazást, hogy pénzt áldozzon egy ilyen könyvre, annak általában tetszeni szokott a részletes beszámoló és a sok érdekesség.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Nagyon szeretnék végre újra találkozót szervezni, mert erre a könyvem megjelenése óta nem volt lehetőség. Elmesélném, hogyan készült a könyv, lehetne dedikáltatni, közben pedig mesélnék a sorozatról, hiszen folyamatosan jönnek újak, akiknek minden apró érdekesség új információnak számít.

A sorozat képeinek forrása: Sullivan Entertainment

Kapcsolódó tartalom:

„Csak arra vigyázok, amit értékesnek tartok” – Bódisné Szedleczky Fanny termékenységismeret-oktatóval beszélgettünk a gyerekek szexuális neveléséről A 10 legszebb hazai vár, amelyeket feltétlenül meg kell idén nyáron látogatnotok Utazás a pánik birodalmában: tár(sas)lény Utazás a pánik körül…. 3. – Magasfeszültség