„Csak arra vigyázok, amit értékesnek tartok” – Bódisné Szedleczky Fanny termékenységismeret-oktatóval beszélgettünk a gyerekek szexuális neveléséről

Tudjuk, hogy a nemi érés és a szexualitás témáját természetesen, nem titkolózva, lehetőleg születéstől fogva nyíltan kell kezelni a családon belül. Amikor azonban oda jutunk, hogy a gyerek felteszi az első „kínos kérdéseit”, vagy megdöbbentő történetekkel állít haza az óvodából, iskolából, rengeteg szülő vakarja tanácstalanul a fejét.  Mit és hogyan érdemes reagálni ilyenkor? És akkor, ha a gyerekeink kicsit gyorsabban ismerkednek a másik nemmel és a szerelemmel, mint az szerintünk indokolt lenne?

Ezekről a kérdésekről, és még sok másról is beszélgettünk Bódisné Szedleczky Fanny termékenységismeret-oktatóval, aki a Kiskamasz Felvilágosító Munkacsoporttal többi között felső tagozatosoknak tart felvilágosító foglalkozásokat a témában.

– Munkatársaiddal kiskamaszoknak szerveztek felvilágosító foglalkozásokat a menstruációról és a szexualitásról. Mennyiben térnek el a fiúknak és a lányoknak szervezett alkalmak?

– A lányoknak szóló Ciklus-show és a fiúknak szervezett Férfiküldetés foglalkozások egy időben, de külön zajlanak. A Ciklus-show az MFM-projekt® jogvédett programja. Mottója – „Csak arra vigyázok, amit értékesnek tartok” Miközben egyik célunk a megfelelő biológiai tudás átadása, fontosnak tartjuk azt is, hogy a gyerekeket a foglalkozás érzelmileg is megérintse. Ezáltal lesz maradandóbb élmény számukra a saját testük változásaival való azonosulás.

A fiúk számára is fontos, hogy tisztában legyenek az élet keletkezésének csodájával, saját életük egyszeri és megismételhetetlen voltával, értékével. Ennek elengedhetetlen része, hogy tudják, mi zajlik a női testben, hogy a menstruáció a női termékenység és az egészség természetes jele. – Küldetésünk az, hogy megismerjék, és tiszteletben tartsák saját magukat és a másik nemet is.

– Mi a tapasztalat, mennyire van tisztában ez a korosztály a témával?

– Ez nagyon változó. A foglalkozásokat elvileg felső tagozatosoknak szervezzük, de van olyan társaság, akikhez már negyedikben eljutottunk. Egy előre felépített tervezettel érkezünk, de gyakran előfordul, hogy már az első percekben elhangzik néhány meglehetősen direkt kérdés, amelyekből kiderül, hogy a gyerekek nagyon is tisztában vannak a témával.

– Ezek a foglalkozások iskolai keretek között zajlanak, de a szexuális nevelésnek már jóval fiatalabb korban, családi körben meg kell kezdődnie. Mennyi idősen érdemes elkezdeni az erről való beszélgetést a gyerekkel?

– Ezzel kapcsolatban nincs egy kimondott életkor, inkább azt mondanám, hogy születéstől fogva a maga természetességében kell mindezt kezelni. Kezdve azzal, hogy amikor fürdetjük a babát, megnevezzük a kezét, a lábát, a pocakját és a nemi szervét. A szexuális nevelés ekkor kezdődik. Ehhez viszont nagyfokú tudatosság kell. Tudnom kell, hogy én magam hogyan állok a témához felnőttként és szülőként.

– Hogyan kezeljük azt, ha a gyerek nyilvános helyen tesz fel zavarba ejtő kérdéseket, vagy ha az oviból, iskolából hoz haza zavaros információkat?

– Nagyon fontos, hogy erre előre, lelkileg felkészüljünk magunkban, különben könnyen előfordulhat, hogy első zavarunkban elutasítóan vagy mérgesen reagálunk, és akkor lehet, hogy a gyerek nem szívesen hozza fel még egyszer a kérdést.

A szülők egyik rémálma, hogy a gyerek leveszi a polcról az óvszeres dobozt, és lehetőleg az egész bolt füle hallatára megkérdezi, hogy ez mire való. Ezt helyben annyival intézzük el, hogy felnőtteknek való, és majd otthon megbeszéljük. Ezek után viszont fontos, hogy az életkorának megfelelően valóban beszéljük meg otthon! Hangsúlyozzuk, ki, hogy a boltban azért nem beszéltünk róla, mert ez magánügy, ami nem tartozik a nyilvánosságra.

Legyünk felkészülve arra a gyerek rá fog kérdezni dolgokra, amiket az oviban, iskolában hallott. Soha ne rökönyödjünk meg ezen feltűnően, pláne ne mondjuk vagy érzékeltessük, hogy ezek „bűnös dolgok.” Inkább örüljünk neki, hogy szóba hozta, és ezt mondjuk el neki is. Azt is tudni kell, hogy a gyerek által felszedegetett félinformációknak gyakran nem sok közük van a valósághoz, és hogy lehetnek szavak, kifejezések, amelyeket nem is úgy ért, ahogy mi azt hisszük. Ezért ha szóba hozza a témát, kérdezzük meg, „Te mit gondolsz róla? Mit hallottál erről?” Kiderülhet, hogy egészen mást, mint amire mi számítunk.

– De mit tegyünk, ha a gyerek nem kérdez?

– Előfordul. Vannak kevésbé közlékeny, nehezebb nyíló gyerekek, és az is megeshet, hogy egy korábbi szülői reakcióból a gyerek azt a következtetést vonta le, hogy ezt a témát inkább nem kell szóba hozni. Ilyen esetben a szülő próbálja meg általános beszélgetés közben keresni az alkalmat, amikor érinteni lehet a kérdést. Lehet, hogy a gyerek egyszerűen csak nem hallott még a szexualitásról, vagy nem érdekli különösebben, ilyen esetekben például kismama ismerősök példáján keresztül lehet elkezdeni a beszélgetést. Ha olyan a kapcsolatunk a gyerekkel, hogy szívesen mesél róla, mi történt vele az óvodában, iskolában, ki mit mondott, mit csinált, hamar előjöhet egy-egy „érdekesebb” történet, amit az osztálytársától hallott.

Szégyenlősebb gyerekek esetében jobb, ha nem az ő személyes életükből hozzuk a példákat, hanem általánosabban beszélgetünk a kérdésről. Erre is jók a Ciklus-show alkalmak.

– Említetted, hogy a gyerek jó, ha tisztában van vele, hogy mindez magánügy. Családon belül mennyire érdemes ezt a privát szférát megtartani? Mennyire egészséges a szégyenlősség vagy a meztelenkedés egymás előtt?

– Erre lehetetlen konkrétumot mondani, mert mindenkinek máshol vannak a személyes határai. Sok minden van, ami az egyik embernek belefér, a másiknak pedig már nem. Egy dolgot azonban mindenképpen nagyon korán tudatosítani kell: attól még, hogy nekünk családon belül megvannak a saját szabályaink, más közegben a külső normarendszert kell tiszteletben tartani. Tehát attól, hogy otthon esetleg kevésbé vagyunk szégyenlősek, az oviban már be kell tartani a bugyiszabályt, vagyis azt, hogy ami a fehérnemű alatt van, azt nem mutogatjuk. Senkinek.

Ide tartozik az is, hogy sokszor óvodában a gyerekek szexuális tartalmú játékokat játszanak, vagy alsó tagozatosok „járnak” egymással, amibe valamilyen fokú testiséget – például csókolózás – is belevisznek. Minden szülő, minden család máshogy reagál ezekre az eseményekre, vannak, akiknek több, másoknak jóval kevesebb fér bele. Ilyenkor jó, ha a szülő közösség őszintén meg tudja beszélni a kérdést, és ki tudnak alakítani egy közös álláspontot arról, hogy mi az, ami a közösségen belül elfogadható.

– Mi lehet az oka annak, hogy már alsó tagozatban konkrét események kapcsán merül fel ez a téma?

– A gyerekek ma sokkal korábban érnek. Fizikai és bizonyos szempontból lelki értelemben is. Ha megnézzük a népszerű meséket, mint például a Barbie –sorozatot, azt látjuk, hogy a történet szerint kamasz lányok egyértelműen érett női külsővel rendelkeznek. De ömlik a gyerekekre a szexuális tartalom, az óriásplakátokról, a tévéből – sok gyerekcsatornán este már felnőtt tartalmat adnak – és az internetről is. Főleg ez utóbbival kell nagyon óvatosnak lenni. Elengedhetetlenül fontosnak tartom a kontrollt, hogy egy alsós ne böngészhessen egyedül a szobájában, és hogy megfelelő szűrőprogramokat telepítsünk a gépére, telefonjára, ez azonban önmagában nem elég. A fejében kell elsősorban, hogy ott legyen a szűrő. Kamaszkorra már nem a külső, szülői tilalmak fogják meghatározni, mit tesz és mit nem, hanem a gyerekkorában kiépített belső korlátok. Azok a korlátok, amelyek nem azért vannak, hogy korlátozzák, hanem azért, hogy megvédjék őt.

Képek forrása: Kiskamasz Felvilágosítás/Facebook

Kapcsolódó tartalom:

Súlyosbodó tünetek, post-Covid, iskolanyitás és a gyerekek oltása: dr. Korausz Etelka házi gyermekorvossal beszélgettünk  Gyereknevelés régen és ma – Amit nagyanyáink még teljesen máshogy gondoltak Az orgazmus egészségügyi kérdés is: Kriston Andrea a szexuális tudatosságról és a gésa-tréningről Csak felkészülten érdemes felvilágosítani – Kriston Andrea a kamaszokról