Olvasói történet: Karanténos gyermekvárás veszélyeztetett terhesen, felújítással

Hol volt, hol nem volt, a szerelmes fiatal pár gyors megismerkedését egy villámesküvő, majd a gyermekvárás öröme követte. Amikor aztán megtalálták álmaik otthonát és elkezdték felújítását, örömüket beárnyékolta a koronavírus-járvány. Sőt, még gyermekük élete is veszélybe került. Egy igazán izgalmas olvasói történetet jegyeztünk le.

Olvasóink kérését tiszteletben tartva, a férjet nevezzük Imrének, feleségét pedig Zitának. A fiatalok ez év februárjában vásárolták meg otthonukat, ahova első gyermeküket tervezték hazavinni. Időben voltak még mindennel, hiszen Zita a 3. hónapban volt, amikor nekiláttak a munkálatoknak. Minden a tervek szerint indult, a feleség rokonai Szlovákiában – kettős állampolgárként – magyar nyelvterületen éltek, de örömmel jöttek a fiatalokhoz. Segítették őket, mert a család idősebb férfi tagjainak volt már tapasztalatuk a munkafolyamatokról, és közös erővel láttak neki a feladatoknak. Mint mindenkit, őket is váratlanul érte márciusban a koronavírus berobbanása hazánkban, ezzel együtt pedig teljesen megszűnt számukra mindenféle családi segítség. Imre ott maradt várandós feleségével a felújítás kezdetén lévő házzal, pont akkor, amikor a kialakult helyzet miatt nem lehetett elérni, és megfizethető áron találni olyan szakembert, aki szakmunkájával hozzájárult volna a folytatáshoz.
Imre gondolataiból idézünk:

– Amikor kitört a járvány, képtelenség volt szakembert találni, a boltok sem voltak mindig nyitva, hogy beszerezzük az alapanyagokat. Bizonyos szempontból jól is jött a vírus, mert két hétig itthon voltam és két hétig bejártam dolgozni, így volt időm a házzal foglalkozni. Zita táppénzre került, mert munkája során különböző nemzetségek munkatársaival találkozott, és nem akartuk, hogy bármit összeszedjen. Addig, amíg szakikra vadásztunk, magunk csináltuk a felújítást, a falak bontása miatt rengeteget gletteltem, közben Youtube-ról tanultuk meg, hogyan tegyük le a laminált padlót a helyiségekbe. A karanténos hónapok alatt protekcióval jutottam villanyszerelőhöz is, mert másképp nem vállaltak volna el. Feleségem szeretett volna segíteni, de időközben veszélyeztetett terhes lett, és tilos volt cipekednie. Így amíg én felújítottam, addig ő az internetről rendelte meg a bútorokat. Minden munkafolyamatunk attól függött, hogy mikor tudtunk szakemberhez jutni, még a gázrendszert is újra kellett terveztetnünk, ami a kiadásokat is megnövelte. Nagyon sok segítséget kaptunk a kollégáimtól, rengeteget dolgoztunk együtt. Minden perc és fáradozás megérte, hiszen a feleségemért és a csodás kisfiamért tettem mindent.

De vajon Zita hogyan élte meg kismamaként a felújítást és a karantént? A vele folytatott beszélgetésünkből idézek:

– A várandósságom 9 hónapja alatt két alkalommal vérzéssel kerültem kórházba, az első után veszélyeztetett terhes lettem. A kórházban fejetlenség uralkodott, nem mertünk orvost fogadni, mert mi történik, ha esetleg pont akkor vezénylik át egy másik kórházba, mikor nekünk lenne rá szükségünk. A koronavírus idején a közeli kórházban megszüntettek mindenféle vizsgálatot, emiatt messzebbre kellett utaznunk a kötelező vizsgálatokra. Egyszer a távolabbi kórházban sem akartak megvizsgálni, és a közeli kórház orvosa telefonált a rendelőbe, mit képzelnek, hiszen kismamáról van szó, és nem egy olyan betegről, aki ráér még hónapokat várni. Első alkalommal, amikor kórházba kerültem, még csináltak ultrahangot, hogy minden rendben van-e a babával, de egy nap után már küldtek is haza, mert fenn kellett tartani a helyet a koronavírusos betegeknek. Úgy érzem, hogy nem láttak el megfelelően. Az utolsó három hónapot már nagyon nehezen viseltem, vizesedtem és a meleg idő sem tett jót. Augusztus közepére írtak ki szülésre, de a baba pár napot még várt a világra jövetellel. Végül császárral született meg a kisfiunk, akit imádunk.

Zitáék azóta saját, felújított otthonukban nevelhetik gyermeküket. Elmondásuk szerint kihozták a maximumot a helyzetből, de a második gyermeküknél már fogadnak orvost, és bíznak abban, hogy kevésbé extrémebbek lesznek a körülmények.

Olvasói történetek – Legyél a szerzőnk! 

Ha izgalmas helyzetbe keveredtél, kiírnád, elmondanád azt, ami a szívedet nyomja, vagy tanulságot, vidám történetet osztanál meg másokkal, írj nekünk az info@anyanet.hu-ra!