Őszi levelek frottázs technikával: egyszerű, látványos satírozás
Hogyan NE neveld komplexusossá gyermekedet? – Novák Ferenc szakértő válaszai
Sok szülő igyekszik a legjobb tudása szerint nevelni, terelgetni csemetéjét, ám néha már csak akkor veszik észre, hogy baj, van, amikor gyermekükben gátlások alakultak ki, esetleg a szokásostól eltérően viselkednek. Novák Ferenc tanár, viselkedéskutató, szülők és pedagógusok gyereknevelési trénere hasznos praktikákkal segít, hogy mikre figyeljünk.
– Biztos komplexusos! Gyakori szófordulat ez, ha szülők beszélgetnek egymással. Az elején tisztázzuk, hogy mit értünk komplexus alatt, és melyek a hétköznapokban leggyakrabban megjelenő formái?
– A komplexus szó jelentése a lélektanban: érzelmi probléma, lelki gátlás; egy tudat alatt elfojtott vágy, illetve az ilyen vágyak, elképzelések összessége. Még a szó jelentésénél is mélyebbre visz azonban, ha az eredetét vizsgáljuk: komplexus < latin: complexus (küzdés, vívódás) < com- (meg) + plecto (büntet). Érzelmi problémája bárkinek számtalan lehet – akár egyetlen napon belül is -, de azok ettől még nem komplexusok, amíg egy probléma mentén nem jön létre olyan gátlás, amit a személy hosszú távon sem képes feloldani.
Bár vannak – elnézést a kifejezésért – vannak divatos komplexusok, amikről gyakran beszélnek vagy írnak, de ezeknek nincs egy véges számú leltára, hiszen bármilyen nehézség válhat olyanná, ami egy ember felé kerekedik, amiről azután nem is tud, hogy lehengerli őt. Így lehetne valakinek akár „hibátlan köröm komplexusa” is, ha az illető mondjuk rendszeresen úgy érezné, hogy nem lehet teljes értékű a munkahelyén, ha egy helyen lepattogzott a körme, de fogalma sem lenne arról, hogy ez milyen abszurd elképzelés.
– Sok szülőnek vannak problémái, amik néha a gyermeknevelést is megnehezítik. Érdemes-e előbb nekik dolgozni saját magukon, esetleg párhuzamosan kezeljék a saját problémáikat a gyermekével?
– Divatos dolog kisebbségi komplexusról beszélni. Ez egyébként olyan dolog, amit a szülő úgyis kiválthat a gyereknél, hogy ő maga ilyen és ezzel „példát mutat”, de fordítva is, tehát a szülő nem kisebbségi komplexusos, ám megjegyzéseivel eléri, hogy a gyerek az legyen.
Hosszú ideje tapasztalom, hogy a szülő nézőpontjai, lelkivilága, szokásai milyen nagy mértékben alakítják a gyerek életét, viselkedését, képességeit, gondolkodásmódját. Van olyan gyerek, akinek egyénisége alig „kandikál ki” a szülő által ráerőltetett nézőpontok és szabályok alól.
Ráadásul még mindig gyakori, hogy a szülő vagy a saját életének másolatát szeretné megalkottatni a gyerekkel, vagy éppen ellenkezőleg: az ő életéből hiányzó dolgokat szeretné „bepótoltatni” vele.
A gyerekeknél fellelhető viselkedési problémák elég nagy része konkrétan következik a szülő téves nevelési elképzeléseiből vagy hibás gyakorlatából. Emiatt is, amikor egy szülő hozzám fordul, hogy „hozzam rendbe” a gyerekét, akkor általában ki kell ábrándítanom. Én a szülőnek adok tanácsot, általában egy lépéssorozatot, hogy tedd ezt, majd tedd azt, ami először megváltoztatja kettejük kommunikációját, majd kezeli az adott viselkedési nehézséget, gyereknevelési problémát.
Sokkal hasznosabbnak látom tehát a szülők segítését, mert amikor valójában ő oldja meg a problémát a gyerekével, akkor mivel már megtapasztalta a sikert, visszanyeri a hitét saját magában, és abban, hogy képes gyermeke életébe pozitív változásokat hozni.
– Sokszor probléma, hogy a szülő csak a gyerekben keresi a hibát, magában nem hajlandó azokat észrevenni. Mit gondol erről?
– Az a szülő, aki csak a gyereket okolja, saját szerepét pedig alábecsüli a gyereknevelésben és annak bármilyen, akár negatív eredményében is, nem lesz képes jobbra fordítani gyermeke és saját sorsát sem.
Ahhoz, hogy javítson valamit a gyerek helyzetén, legalább feltételeznie kell, hogy valamit nem csinált jól.
Ez lehet akárcsak annyi, hogy nem vett észre valamit a gyereknél, tehát nem feltétlenül nagy hibákra kell gondolni. A lényeg nem a problémák mérete, hanem az, hogy a szülő bármilyen mértékben is oknak gondolja-e magát. Ha nem, akkor esélytelen a jobbításra, mert másnál akar megoldani valamit, aminek ő a forrása.
Sok szülő nem érti például, hogy miért kiabál vele a gyereke, miközben ő sosem kiabál a gyerekkel. Azt persze nem veszi észre, hogy nem kell ahhoz kiabálni a gyerekkel, hogy ő úgy érezze, hogy kiabálnak vele. Elég ehhez az erélyes hangvétel, a rendszeresen szigorú arc, a rövid, választ nem tűrő kommunikáció, és még sorolhatnám. A legjobb, legsikeresebb szülők tudják, hogy ha valami nem stimmel a gyerekkel, akkor legalább részben, de felelősek érte.
Ha a szülő tud erről a felelősségről, akkor az nem azt jelenti, hogy a kardjába kell dőlnie a szégyentől. Ez inkább egy esély a változtatásra. Ha viszont nem képzeli, hogy köze van a dolgokhoz, azzal lemond a változtatás lehetőségéről, mert a probléma gyakran nem kívül vár megoldásra, hanem a családban – nem leértékelve ezzel azt a sok lehetséges negatív hatást, amit a gyermek különböző gyerekközösségekben szenvedhet el.
– A szülők hajlamosak abba a hibába is beleesni, hogy a gyermekükről azt hiszik: tökéletes, és nincs semmi baja akkor sem, ha a környezetük ezt másképp látja. Milyen jelekből vehető észre, hogy segítségre van szükség?
– Sokféle indikátor mutatja akár párhuzamosan is, ha baj van a gyerekkel, tehát segítségre szorul. A komplexusnak van egy fontos velejárója, ez pedig az, hogy a „viselőjén kívül” a legtöbb kívülállónak nem reális. Ezért az ilyen gyerek számos negatív visszacsatolást kaphat például az óvodai vagy az iskola környezetétől. Amikor a szülő szőnyeg alá söpri ezeket, akkor valamelyest mindenki veszít, gyerek, szülő, iskolatársak, pedagógus.
A legfontosabb indikátorokat nem másoktól kapjuk, hanem magától a gyerektől. Olyan furcsaságokat csinálhat, amelyek egyáltalán nem illenek a környezetbe. Lehet, hogy valamiben pontosan úgy viselkedik, mint valaki más, tehát nem önmaga, vagy monoton módon, esetleg gépiesen, hasonlóan tesz dolgokat anélkül, hogy józan külső szemlélő logikusnak találná az adott helyzetben.
Még ennél is sajnálatosabb az a szülő, akivel nem az a baj, hogy nem ismeri fel a problémákat, hanem éppen ő maga söpri szőnyeg alá azokat csak azért, hogy jó szülőnek tarthassa magát – miközben talán nem is lenne miért szabadkoznia, mert nincs szülő, aki ne hibázott volna már ebben, abban.
– Milyen gyakori nevelési hibákat követnek el a szülők, amik segítenek a komplexusok kialakulásában?
– A fő minta az, hogy a szülő ahelyett, hogy minden helyzetben pontosan az odaillő válaszokat adná a gyereknek, inkább konzerv válaszokra, sablon megoldásokra törekszik kényelmességből vagy tudás hiányában.
A szülő és gyermek közötti kommunikációban ez úgy néz ki, hogy ahelyett, hogy kikérné a gyerek nézőpontját, megérzését, véleményét, elsődlegesnek tekinti és ráerőlteti a sajátját a gyerekre. A fordítottja ritkább, de az is lehetséges, hogy annyira nem törődik a gyerekkel, hogy ez létrehoz nála egy erőteljes magány érzést, ha tetszik nevezzük ezt „magam vagyok” komplexusnak.
Hadd jegyezzem meg, hogy a komplexus a „viselőjének” látszólag komfortos dolog, mert nem kell állandóan gondolkodnia, hogy elemezze, most más a tér, más az idő, mások a lehetőségek. Ez egy kis felelőtlenség (lemondás arról, hogy rajtam is múlnak a dolgok) a részéről, miközben elszenvedője is ennek.
– Hogyan lehet gyereket komplexusok nélkülivé nevelni?
– Az alap az, hogy partnernek tekintjük a kommunikációban, és ennek nem mond ellen, hogy mivel gyerek, számos vonatkozásban a segítségünkre szorul.
A felépítménynek sok része van:
Hagyjuk, hogy amit lát a világból, azt úgy értékelje ki, ahogyan ő látja, miközben persze adhatunk neki több információt, hogy pontosabban értelmezhessen jelenségeket, történéseket, stb.
Tekintsük értékesnek és fontosnak a céljait, mert amúgy sok ilyen célról beszámol egy gyerek, főleg az első hat évében. Ne becsüljük alul kapásból a céljait, csak mert felnőtt fejjel nem tűnnek reálisnak.
A dicséreteknek is van ide vonatkozó szerepük, mert a pozitív visszacsatolás továbbra is megengedi neki, hogy bízzon céljaiban, elképzeléseiben, tetteiben.
Az egyik legfontosabb, hogy a szülő minél többször kerülje el az erőltetést fizikai és lelki értelemben is. Anyukák és apukák ezt sajnos gyakran elrontják amiatt, hogy nincs elegendő idejük a helyzet olyan kezelésére, hogy a gyereknek bőségesen reálissá tegyék, hogy miért is akarnak ők ezt vagy azt.
Majdnem minden, amit erőltetéssel elérnek, az több figyelem, idő és energia befektetésével erőltetés nélkül is elérhető lenne, ami pedig nem, az olyan kis mennyiség, hogy talán nem is érdemes elérni.
– Melyek azok a korszakok, amikor a gyerekekre különösen oda kell figyelni?
A gyerek nagy vágya, hogy elérje, rajta vagy rajta is múljanak a dolgok. Ez a vágya életének két szakaszában különösen megnő. Az első önállósodási korszakban, amit szerencsétlenül dackorszaknak neveznek, és a másodikban, ami a tinédzser kor, főleg pedig annak eleje.
Olyan sok irányítást kap a szüleitől míg végre felnő, hogy nagy megkönnyebbülés számára, ha az állandó irányítottság állapotából kilépve érvényre juttathatja akaratát. Többségében el kell kerülni az olyan helyzeteket és kommunikációkat, amelyekben azt éreztetik vele vagy azt mondják neki, hogy „kicsi vagy”, „buta vagy”, „te ezt még nem tudhatod”, „majd megérted, ha nagy leszel”, stb. Ez nem azt jelenti, pár ilyen mondat végzetes lenne a nevelésben. Érdemes minél több döntésbe bevonni a gyereket. Meglehet, nem úgy alakul majd, ahogyan szerette volna, de legalább részese a családi folyamatoknak.
A legfontosabb azonban, hogy kiskorától kezdve minél többször el kell fogadni a segítséget, amit felkínál. Ez alól szinte csak a valóban veszélyes dolgok kivételek.
Nem érdekes például, hogy mennyi plusz munkát okoz nekünk egy hároméves azzal, ha ő törölget maszatosra valami bútorfelületet. Majd este rendbe rakjuk.
Értékesnek akkor érzi magát a gyerek, ha vannak feladatai, akár magának kreálja, akár adják neki, ő megcsinálja azokat, és nyugtázzák őt azokért. Nincs erőteljesebb „fegyver” a kisebbségi komplexus ellen, mint a tettekkel arányos mértékű vagy legfeljebb csak enyhén nagyobb elismerés. Az agyondicsérés valódi érdem nélkül az ellenkező irányban hat, úgy érzi majd, hogy nagyítani szeretnék, miközben ő érdemtelennek látja magát.
– Melyek azok a nevelési módszerek, amelyek elősegítik, hogy a gyermek sikeres felnőtté váljon?
Rávezetés kérdésekkel állítások helyett.
A gyerek korának megfelelő szintű partnerként kezelése, miközben érzelmi síkon megtartjuk azt a nagy szeretetet, amire egy gyereknek olyan szüksége van.
A családban közzétett nem merev, de létező szabályok, amiket a szülők a gyerek szintjén is érhetően fogalmaznak meg, és betartatják, mert azok biztonságos környezetet jelentenek a számára.
Célok elismerése, keresése, a gyerek legfontosabb céljainak támogatása.
Motiválás odaillő mértékű dicséretekkel és jutalmazással is.
Szülők példamutatása abban is, hogy tanulnak vagy legalább olvasnak.
– Mit tehet a szülő, hogy a gyermeknek egészséges énképe alakuljon ki?
– A szülő és a pedagógus vegye figyelembe, hogy a gyerek egy egyéniség még akkor is, ha számos dologban úgy cselekszik vagy gondolkodik, mint a hasonló korúak többsége. Az énkép folyamatosan alakul ki.
Adjunk teljes figyelmet, amikor gyerekkel beszélgetünk. Ne érezze úgy, hogy mellékesen vele is foglalkoznak, miközben a szülő kezében van a „nélkülözhetetlen” telefon. A bőséges, de nem tolakodó érdeklődés, és a válasz figyelmes meghallgatása jót tesz.
Ismételni kell pár dolgot, mert a gyerekre szabott feladatok, játékok, rajzos vagy egyéb alkotások, tanulmányi, hobbi vagy sport sikerek elérése és jól méretezett megdicsérése építik a gyerek önbecsülését és így erősítik az énképét.
A szülőnek kisebb ráhatása van arra, hogy találja meg a gyerek a helyét óvodai vagy iskolai környezetben más gyerekek között. A kortársak elismerése is jelentős lehet a gyerek énképének alakításában. A gyerekek sok mindent elrendeznek egymás között, de a szülőnek résen kell lennie, hogy milyen szerepet tölt be a gyerek a csoportban vagy az osztályban, mert ez az időszak erős minta lesz majd a gyereknek arról, hogy milyen szerepet tölthet be később egy felnőtt közösségben.
A szakértő:
Novák Ferenc
tanár, viselkedéskutató, szülők és pedagógusok gyereknevelési trénere
gyerekneveles.hu
