Gyerekkori szorongások, félelmek és fóbiák – Mitől szorong a baba, a kisgyerek és az iskolás?

A félelem egyidős az emberiséggel. A fenyegető veszély hatására a vérnyomás megemelkedik, a szívverés felgyorsul, a test menekülésre kész állapotba kerül. Félelem nélkül fajunk nem maradhatott volna életben, hiszen ez biztosítja, hogy elkerüljük a veszélyt, ha pedig váratlanul bukkan fel, hatékonyan és gyorsan reagáljunk.

Mindez azonban nem mindig vezethető logikus okokra vissza. Teljesen normális a félelem érzése akkor, ha az erdőben sétálva egyszer csak felénk közelít egy hatalmas medve, de a modern kor gyerekeit – és gyakran felnőtteket is – kínzó szorongások, fóbiák alapjait megtalálni már jóval nehezebb feladat.

Szorongások csecsemő és kisgyerekkorban

A csecsemő legkomolyabban az egyedülléttől fél. A szépen berendezett babaszobában, puha, tágas kiságyban magára hagyott, légzésfigyelővel és bébiőrrel vigyázott baba nem „hiszti” miatt sír: ösztönei azt súgják, anyja nélkül veszélyben van, ahhoz pedig túl fiatal, hogy megértse, szülei ott vannak a másik szobában. A csecsemő számára az állandóság jelenti a biztonságot, a kiszámíthatatlanság, az idegenek jelenléte, az éles fények és hangok pedig ösztönös félelmet keltenek benne.

Ezek elkerüléséhez legfontosabb, hogy amennyire megoldható, nyugodt, békés környezetben éljen a baba. Rá szabad bízni néha másokra, de ez egy-két állandó személyt jelentsen, ne kapjon hetente új bébiszittert. Sokat segít a kiszámítható, de rugalmas napirend. Otthon legyen annyit testközelben, amennyit igényel – ha nem idegenkedsz tőle, a hordozókendő csodákra képes –, és az sem katasztrófa, ha éjszaka a szüleivel alszik még. Nem fog örökre így maradni.

 

 

Félelem az ismeretlentől: az óvodások szorongásai

Hároméves kor körül a gyerek előtt kinyílik a világ, ezzel pedig újfajta félelmek érkeznek az életébe. Már nem tölti el rettegéssel, ha nem látja a szüleit, pontosan tudja, hogy reggel otthagyják az oviban, délután pedig érte mennek, ugyanakkor elkezd olyasmitől szorongani, ami ellen korábban látszólag nem volt kifogása.

Az óvodások leggyakoribb félelmei a sötéthez kötődnek. Többségük konkrétan a sötéttől fél, de nem ritka az ehhez köthető állatoktól – bagoly, denevér –, vagy az éjszaka megjelenő szellemektől, szörnyektől való rettegés sem. Ez már a szorongás egy új szintje: a gyerek szinte biztos, hogy nem látott élőben baglyot, szörnnyel pedig garantáltan nem találkozott, de a saját tapasztalat ilyenkor már nem is szükséges ahhoz, hogy a félelem gyökeret eresszen.

A furcsa, ismeretlen megjelenés az oka annak, hogy némelyik óvodás a bohócoktól és az álarcoktól fél. Nagyon gyakori némelyik rajzfilmfigurától való szorongás is, miközben az olvasott vagy fejből mondott történetek szinte soha nem váltanak ki hasonló reakciót.

Nagy a kísértés, hogy a szülő ilyenkor azzal nyugtassa a gyereket, hogy a félelme alaptalan, de ez nem a leghatásosabb módszer – ilyenkor a kicsi sokkal inkább csak magára marad a szorongásával. Mások arra törekednek, hogy a félelmetes dolgokat teljesen elkerüljék, de ez is inkább csak tüneti kezelése a problémának.

Mit tehetünk akkor? Ez attól függ, mi pontosan a szorongás, fóbia tárgya. Sok gyerek fél a kutyáktól, az ő esetükben jó megoldás lehet óvatosan megismertetni velük őket, például felhívni a figyelmet arra, ha a kutya csóválja a farkát, ami annak a jele, hogy barátkozni szeretne. Alapszabály azonban, hogy erőltetni nem szabad.

Kevésbé megfogható esetekben segíthet, ha a gyerek lerajzolja, eljátssza azt, amitől fél. Hatékony lehet a bábozás is. A rajzfilmek helyett mindenképpen részesítsétek előnyben a hallgatott mesét – Hófehérke gonosz mostohája összehasonlíthatatlanul félelmetesebb a filmben, mint amilyet a gyerek szívesen elképzel magának, amikor olvassák neki a történetet.

 

Az iskolás már a valós veszélytől fél

Az állatoktól, a bohócoktól való irreális szorongást iskoláskorra a valós veszélyektől való félelem veszi át. Háborúk, éhínségek, környezeti katasztrófák, halál – mindegy, mekkora épp a realitásuk, önmagukban nézve elég szorongató jelenségek, és alig van olyan kisiskolás, akinek ezek egyike-másika meg ne ragadná a fantáziáját.

A legtöbb gyerek ennyi idős korában már találkozik a halállal – akár úgy, hogy elveszít egy háziállatot –, ami nagyon könnyen vezet ahhoz, hogy a gyerek a szülei, nagyszülei elvesztésétől vagy a saját halálától kezd félni. Felnőtt társalgásokat gyakran hallgató gyerekeket maga alá gyűrhet a klímaváltozástól, terrorizmustól, vagy épp a szüleinek nem szimpatikus politikus hatalomra jutásától való szorongás. Ez utóbbin leginkább azzal lehet segíteni, ha nem a gyerek jelenlétében beszéljük meg ezeket a gyakran tényleg riasztó dolgokat. Ez nem azt jelenti, hogy ne tudjon róluk, de egy nyolcévesnek nem válik javára, ha például mindenhol bombatámadástól kell tartania.

Ennél nehezebben kivédhető, amikor a gyerek az iskolától fél. Akár azért, mert a társai bántják, akár azért, mert a tanítónak akar görcsösen megfelelni. Főleg kislányokra jellemző a hasfájás, az álmatlanság és egyéb pszichoszomatikus tünet a fekete ponttól, megszégyenítéstől való félelem miatt.

Ezen szülőként sajnos nagyon nehéz változtatni, mert mélyen be vannak ágyazva a magyar iskolarendszerbe, de segíteni lehet rajta. A legfontosabb, hogy egy-két kisebb botlást nem kövessen még otthoni megtorlás is. Légy partner benne, ha a gyereked iskolásat szeretne játszani veled, időnként megdöbbentő dolgok kerülhetnek így is napvilágra. Dolgozat előtt vagy reggel jól jönnek a légzőgyakorlatok és a könnyed relaxációs technikák is. Néhány lassú kilégzés és belégzés, vagy az izmok megfeszítése és elengedése segíthet a kisiskolásnak a feszültség csökkentésében.

Borítókép: pixabay.com