105 éve született Gazdag Erzsi: ezekkel a felejthetetlen versekkel emlékezünk rá

A magyar irodalom sokkal szegényebb lenne nélküle. Gazdag Erzsi versein generációk nőttek fel. Mi is kívülről fújjuk a nagy kedvenceket, amiket aztán átadunk csemetéinknek. Versei humorosak, könnyen megjegyezhetőek, mégis mesteriek. Nagy barátságot ápolt Weöres Sándorral, aki ugyancsak Szombathelyen élt. Íme, szubjektív válogatásunk!

Mesebolt

Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt:
fiókjában törpék ültek,
vizilányok hegedűltek.

Öreg anyók szőttek-fontak,
apró manók táncot roptak.
Lidérc ugrált az udvarban,
kaszás pók varrt az ablakban.

A lámpában ecet égett,
az egylábú kettőt lépett,
cégére egy tündér volt:
ilyen volt a mesebolt.

Csigabiga néne

Körülnézett háza táján
Csigabiga néne.
„Közeledik már az ünnep,
meszelni is kéne!”

Meszet oltott egy csöbörben,
s kimeszelte házát.
Olyan fehér, olyan tiszta,
nem találni párját.

Megbámulja, megcsodálja
egész erdő népe,
s háza előtt örvendezik
Csigabiga néne.

Hull a hó

Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom!
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
nem baj, ha hull a hó,
csak vadász ne jöjjön!

Parányi ökörszem
kuporog az ágon,
vidáman csipogja:
„Süt még nap a nyáron!”

Egy kis malac

Egy kis malac, röf- röf- röf,
Trombitálgat, töf- töf- töf,
Trombitája víg ormánya ,
földet túrja, döf- döf- döf.

Jön az öreg, meglátja,
Örvendezve kiáltja:
Rajta fiam, röf- röf- röf- röf
Apád is így csinálja!

Most már együtt zenélnek,
Kukoricán megélnek,
Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf,
Ezek ám a legények!

Megy a vonat

Megy a vonat
Zakatol, zakatol:
– Várnak reád
Valahol, valahol.

Fut a kerék,
Dübörög, dübörög:
– Lesz még máma
Örömöd, örömöd.

Futó felhő
Elmarad, elmarad.
Elhagytuk a
Madarat, madarat.

Meg sem állunk
Hazáig, hazáig,
Kicsi falunk
Tornyáig, tornyáig.