Mutatós textiltök varrás nélkül: őszi dekoráció újrahasznosított anyagokból
Meglátta az árnyékát a medve: a tavasz még várat magára
A néphiedelem szerint ha február 2-án szép, napsütéses idő van és a barlangjából előbújó medve meglátja saját árnyékát, akkor hosszú tél várható. Ha azonban borult az idő és árnyékot nem látni, akkor a rossz idő már nem tart sokáig.
Országszerte több helyen is tartottak medvelest. A fővárosi állatkertben 9 órától várták a látogatókat. Hugi, a barnamedve végül meglátta az árnyékát, ez a néphagyomány szerint azt jelenti, hogy a tél még sokáig fog tartani. Itt nézheted meg az eseményről készült videót:
A Szegedi Vadasparkban is napsütés fogadta az állatokat, mégsem mentek vissza a medveházba.
A Szegedi Vadasparkban 2015 óta gondoznak barna medvéket. Hagyomány, hogy február 2-án medvelest szerveznek, idén ezt az állatkert közösségi oldalán is nyomon követhették az érdeklődők.
A vadaspark két medvéje, Mici és Ursula komótosan hagyták el a medveházat. A kifutóban zöldségek, gyümölcsök, mézzel és lekvárral bekent péksütemények és hal várta az állatokat. Reggel ugyan még szállingózott a hó Szegeden, délelőtt már napsütés volt. A két nőstény medve azonban nem ijedt meg az árnyékától, falatozni kezdett a finomságokból. A legjobban – a hal mellett – a mézes kifli és az alma ízlett nekik, amiből a gondozók a tél feliratot rakták ki. Így csakhamar a két medve meg is ette a telet.
A világ sok kultúrájára jellemző volt, hogy állatok viselkedéséből próbáltak az időjárás alakulására következtetni. Ezek az állatjóslások a szájhagyomány útján terjedtek, és sokszor valós tapasztalatokra épültek. A tavaszkezdő napként is emlegetett február másodikához, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéhez két különböző, állatokhoz kapcsolódó időjárás-előrejelző népi bölcsesség is kötődik. Az egyik szerint „Gyertyaszentelő napján inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy süssön a nap”. Ugyanis ha ezen a napon szép, enyhe idő van, akkor még sokáig elhúzódik a tél. Ugyanezen következtetésre jutottak azok is, akik barna medvékhez kötötték megfigyelésüket. „Ha meglátja árnyékát, azaz süt a nap, akkor visszabújik, mert még hosszú, kemény tél áll előttünk. Ha azonban odakint csikorgó hideggel szembesül, érzi, vagy talán tudja, hogy hamarosan tavaszodni kezd.”
A barna medvék valójában a természetben nem alszanak téli álmot, csak rövidebb-hosszabb pihenőt tartanak földbe vájt üregekben, esetleg barlangokban. Ilyenkor a medvék anyagcseréje és szívverése is lelassul. Időnként azonban – általában enyhébb, napsütéses időben – kibújnak rejtekükből és fogyasztanak némi táplálékot, így alakulhatott ki a velük kapcsolatos népi időjárás-előrejelzés.
A gyertyaszentelés hagyománya
Ma Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe is van. A katolikus hívők arra emlékeznek, amikor Szűz Mária bemutatta Jézust, negyven nappal a születése után, a jeruzsálemi templomban.
A hagyomány szerint Jézus bemutatásakor jelen volt a jeruzsálemi templomban az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A szentelt gyertya már az ókeresztény korban Jézus jelképévé vált.
A hagyományos paraszti kultúrában a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított, a fiatal anya gyertyát vitt kezében, amikor először ment templomba, gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, és szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe is. A szentelt gyertyát a sublótban, a ládafiában vagy szalaggal átkötve a falon tartották.
Fotó: MTI