Miért olvassunk esti mesét? – Ennyi mindent fejleszt a mesemondás
Tavaszi versek gyerekeknek: a kicsik örömmel megtanulják
Virágok, csodás illatok, színek, madárcsicsergés, kirándulások: a többi között ezekért szeretjük a tavaszt. Taníts gyermekednek a mesés évszakról. Versekkel a tanulás is könnyebb! Csupa vidám költeményt gyűjtöttünk össze, ráadásul csak magyar költőktől válogattunk.
Csanádi Imre: Tavasz-ébresztő
Ébredj, új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat gombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító.
Balogh József: Tavasz
Fészket rak a jó idő,
gólyanép is haza jő.
Itt totyog a patakpart,
a sok vadlúd vele tart.
A Nap szeme ide lát,
kedvet nyílik a világ.
Hóvirágom tavaszol,
szívem zenét zakatol.
Donászy Magda: Hóvirág
A park csupa szerelem,
benne magam keresem.
– Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?
– Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.
– Ó, be szép ez virágom.
Beney Zsuzsa: Tavasz
Gyere, kicsi lepke,
szállj le az ágra,
ragyogj föl, csillag,
világíts az ágra,
hullj, eső cseppje,
lágyan az ágra –
hadd dajkáljon száz kis bimbót
hajnal hasadtára.
Gazdag Erzsi: Itt a tavasz
Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rádfüttyent a bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, tavasz van megint.
Zelk Zoltán: Tavaszi dal
Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
– Elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!
Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi hová mégy?
-Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!
Egy kettő, három, négy,
te kis madár vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
Mentovics Éva: Tavasztündér
Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Faágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.
Hétvári Andrea: Keltegető
Föld mélyén szendergő,
csillagfürt, ébresztő!
Ébresztő – csing-ling-ling –
szél szárnyán záport hint.
Álmából ébredve
fölnyílik fénykelyhe,
fénykelyhe fölnyílik,
csengőszó hallatszik.
Szendergő vadrózsa,
házadban alszom ma.
Szép orcád tündöklő,
szirmodról álom jő.
Osvát Erzsébet: Tavaszkiáltó
A barka selyme
kibomlott végre,
szürke szeme
az égre tekint.
Az égi kékről
egy kölyökfelhő
örömrepesve
feléje int.
Meglendül, rezzen
a barka ága,
rá kis kék szárnyú
madár szökött. –
Cinegemadár! –
örül a barka,
és köszönti a
tavaszhírnököt.
A kékszín madár
a barkaágról
kiáltja szerte,
amerre lát –
tavaszhirdető,
nyitásra hívó,
csengettyűhangú
örömdalát.
A cinke most – huss -,
magasba röppen,
a tolla kékjét
nem látni már –
Tavaszt hirdetve,
vidáman, fürgén
az egyik fáról
másikra száll.
Kányádi Sándor: Bokor alján
Bokor alján ibolya,
ágak hegyén barka,
a kerítés tetején
csörög egy nagy szarka.
Illatos az ibolya,
és a barka selymes,
a szarka meg szemtelen;
szemtelen és nyelves.
Csokorba az ibolyát,
melléje a barkát!
Hess el innen- ha tudod,
hessentsd el a szarkát!
Emlékszel még az Öreg néne őzikéjére? Gyermekednek is olvasd/meséld el!
65 éve adták ki az Öreg néne őzikéjét: érdességek a verses meséről
