Hallottatok Karcsiról, a Károlyi-kert híres nyuszijáról? A kertészek által befogadott állat igazi népmesei hős lett, már szobrot is kapott. A jogi pályát az írásra cserélő Turbuly Lilla pedig könyvben örökítette meg Karcsi történetét. A Horváth Ildi által illusztrált, csodás mesekönyv akár húsvéti ajándéknak is kitűnő. Nálunk családi kedvenc lett.

– Amikor először kézbe vettem a Károlyi-kert nyusziját, azt képzeltem, hogy majd összehozunk egy jó kis beszélgetést a helyszínen, fotóssal, és hangulatos húsvéti cikk készülhet belőle. Az élet alaposan keresztülhúzta a számításaimat. Ha jól tudom, nem is Budapesten tartózkodik. Hol értem utol?

– Zalában, ugyanis kétlaki vagyok. Pesten tényleg a Károlyi-kert mellett lakom, mondhatni, hogy a nyuszi legközelebbi szomszédja vagyok. Most azonban sokkal jobb itt lenni, egy kis faluban, ahol nagy a kert és a tér.

– Feltételezem, hogy akkor a Károlyi-kerthez sok élménye és emléke kapcsolódik. Szokott is ott alkotni?

– Igen! Már egyetemistaként a környéken laktam. Joghallgatóként is sokszor kiültem a kertbe olvasni, és emlékszem, ott tanultam fényképezni is. Több mint 10 éve költöztem vissza Budapestre, és csak abban a környékben gondolkodtam, tudtam, hogy ott szeretnék élni. Azt szoktam mondani, hogy a kertemet Budapesten külön kertész gondozza. Csak ki kell ülni oda, akár egy kávéval, és élvezni a szép környezetet. Van, hogy a laptopomat is kiviszem, a Károlyi-kert tehát fontos helyszín az életemben.

– Akkor Karcsi történetét is az elejétől ismerte és követte?

– Nem a legelejétől. Amikor felfedeztem, hogy egyáltalán ott van a kertben, ő már egy óriás nyuszi volt. Kicsit félreesik az a zöld házikó, ami az ő birodalma volt. A parkőrtől kérdeztem meg, hogy került oda a nyuszi. Ő mesélte el, hogy húsvét után tették ki kicsi korában, és a park dolgozói befogadták.

– Ezek után azon sem lennék meglepődve, ha a könyv szereplőit is a kert látogatóiról mintázta volna.

– Részben igen. Érdekes, hogy amikor a könyvet írtam, még nem dolgozott ott az a hölgy, aki most a nyuszi fő gondozója. Mondtam neki, hogy azt fogják hinni, róla mintáztam a Piroskát, mert vannak átfedések a karakterekben. A hajléktalant (a könyvben Rudolf) láttam többször is a Károlyi-kertben, a környéken árult Fedél Nélkül újságot, és oda szokott bemenni a nyilvános mosdóba. Járt a kertbe egy hölgy is, aki valóban egy nagy tescós szatyorban hordozta a paradicsom-palántáit. Róla is kiderült, hogy hajléktalan. Sass néni és a gyerekek – Dzseni és Huba – karakterét kitaláltam. Én általában így dolgozom, kell mindig egy reális kiindulópont, és azt keverem a fantáziámmal.

– Korábban is jelent meg kötete a Manó Könyveknél. Ezt a sztorit Ön ajánlotta, vagy a kiadóval közösen találták ki?

– Először ezt a történetet színdarabnak írtam meg a zalaegerszegi Griff Bábszínháznak, Nyúl Karcsi a Vizslaparkban címmel. Pont most került fel ennek a felvétele a Youtube-ra. Kolozsi Angélának, a darab rendezőjének vetettem fel az ötletet, hogy lehetne ebből a történetből egy jó kis színdarabot írni. Pont egy éve volt a bemutatója Zalaegerszegen. Utána gondoltam, hogy megírom mesekönyv formában is. Vannak apró eltérések a könyv és a darab között, de nagyjából ugyanaz a történet.

– A könyv külsőre, mondanivalójában is hasonlít az Aranyvackor-díjas Talált szívre…

– Ez talán onnan jön, hogy ugyanaz az író és az illusztrátor, a kiadó pedig valóban ugyanazt a könyvformátumot választotta, mint a Talált szívnél. Én mindig reális, földhöz ragadt meséket írok. Hajlok arra, hogy legyen benne valami, ami alapértékeket közvetít. Horváth Ildi pedig, mint mindig, most is jól ráérzett a világomra, és nagyon szép lett az illusztráció.

– Könnyen ment Ildivel a közös munka? Sokat kellett közben egyeztetni?

– Most nem egyeztettünk annyit. Ildinek a Talált szív volt az első gyerekkönyv-illusztrációja. Büszke vagyok arra, hogy ráéreztem: Ildi remek gyerekkönyv-illusztrátor lenne. Megkértem, hogy induljunk együtt az Aranyvackor pályázaton. Akkor többször egyeztettünk, most már neki nagy gyakorlata van, és ismeri a világomat. Egyetlen megjegyzésem volt, hogy a hajléktalanok nem szoktak olyan jó húsban lenni, mint Rudi. Ő mondta, hogy ismer egy bácsit, akihez hasonló a könyvbeli karakter, és nagyon megszerette. Végül tényleg jó lett.

– A fiaim meglepődtek azon, hogy a könyvben benne van Karcsi halála is. Talán nálunk még mindig tabu az elmúlás, és próbálunk nem beszélni róla. Tudatos volt, hogy ez a rész is belekerült?

– Tudatos, mert fontosnak tartom, hogy a kisgyerekekkel is beszéljünk a halálról. Saját gyerekkoromból is emlékszem arra, milyen trauma volt, amikor a kedvenc kiskutyám meghalt. A szüleim próbáltak megkímélni a fájdalomtól. Akkor döntöttem el, hogy belekerül, amikor láttam egy egyetemi vizsgafilmet a Károlyi-kert egy napjáról. Ott mesélte el egy fiatalember, hogy egy szülő a gyermekével odament a nyúlketrechez, és ki volt rá írva: Karcsi hosszú, boldog élet után sajnos meghalt. A kisgyerek nem tudott még olvasni, a szülő agya pedig kattogott. Végül azt mondta neki, hogy a nyuszi kórházba került, de biztos, hogy vissza fog jönni. Ez a fiatalember látott olyat is, amikor egy szülő azt mondta a gyereknek az új nyuszira, hogy az a Karcsi csak kicsit összement és kifehéredett. Ilyen abszurd magyarázatokat találunk ki, hogy megkíméljük a gyerekeket.

A Károlyi-kert új nyuszija a gondozójával

– Az írás magányos tevékenység. A mostani helyzet, a bezártság mennyire kedvez az alkotásnak, az alkotónak?

– Egy hónapja vagyok itt Zalában, és eddig csak cikkeket és telefonos interjúkat írtam. Színházi lapoknak dolgozom, saját részre viszont még nem írtam. Beszélgettem a kollégákkal, és sokan vagyunk ezzel így. Jobban vágyom arra, hogy a kertben dolgozgassak. Sikerült viszont most kialakítani itt egy dolgozószobát, amit berendeztem. Tehát nincs akadálya annak, hogy visszavonuljak írni.

– Van is már konkrét elképzelés, esetleg dolgozik újabb köteten, mesén?

– Van egy majdnem kész novelláskötetem, amihez még kellene két novella. Írtam egy újabb Pöttyös könyvet, azt is szeretném még egy kicsit javítgatni. Az a címe, hogy Pestre (f)el. Vidékiként engem kicsit mindig zavar, ha az emberek „leutaznak” vidékre, vagy „felutaznak” a fővárosba, mintha értékítéleteket sűrítenének ezekbe az igekötőkbe. Ez egy hetedikes kislányról szól, akinek elváltak a szülei, és eddig vidéken élt. Az édesanyja veszélyeztetett terhesen hónapokra kórházba kerül, ezért az öccsével az édesapjukhoz kell menniük Budapestre. A lány 13 évesen arra kényszerül, hogy az öccsére pótanyaként vigyázzon, és a kétbalkezes apukáját is el kell irányítgatnia. Arról szól a könyv, hogy hogyan sikerül ez a váltás.

– Zalában régen hogy teltek a húsvétok? Voltak különleges hagyományok?

– A locsolás volt, és ez a szokás még most is él a faluban, bár már annyian nem járnak locsolni, mint régen. Pont azon gondolkodtunk, mit csináljunk, ha idén is jönnek majd hozzánk a gyerekek. Hogyan lehetne megoldani távlocsolással, a kapu túloldaláról?!

Ha Karcsi története tetszett, nézd meg további húsvéti kedvenceinket. Ezeket a könyveket mindenki örömmel forgatja. 

10 imádnivaló gyerekkönyv húsvétra: ráhangolódásnak, ajándéknak is tökéletesek

Sorsfordító történetek: A Menő Könyvek novellaíró pályázata

Hamarosan érkezik az élő szereplős Mulan-film. A Menő Könyvek ifjúsági regénysorozatot indít Sorsfordító történetek címmel. Ezekben a regényekben, ismerős és kedvelt történetekben minden másképpen alakul, máshogy folytatódik, mint ahogy megszoktuk. A könyvhöz kapcsolódóan a kiadó novellaíró pályázatot indít.

Mi lett volna,…

…ha Mulannak az Alvilágba kell leszállni, hogy megmentse a szerelmét?
…ha nem Hófehérkét, hanem a herceget mérgezi meg a gonosz mostoha?
…ha Csingling nem Pán Péterrel, hanem Hookkal megy először Sohaországba?

Eljátszottál már a gondolattal, hogy kedvenc meséd, filmed valahogy máshogy ér véget? Vagy hogy egy adott ponton más fordulatot vesz, és teljesen másképp folytatódik? Ha igen, itt az idő, hogy megoszd velünk!

A Menő Könyvek novellaíró pályázata várja a te történetedet. Írd meg novella formában vagy cselekményvázlatban (szinopszisban) a kedvenc történetedet, de úgy, ahogyan te képzeled el, és küldd el a kiadónak!

A Menő Könyvek kiadója e-bookban jelenteti meg a nyertes műveket, és szerzőik ráadásul megkapják a Sorsfordító történetek első kötetét.

Minden világos? Akkor már csak a technikai részletek vannak hátra.

Hova kell küldeni? A pályázatokat a manokonyvek@lira.hu e-mail címre várják, a tárgyban „Sorsfordító történetek” megjelöléssel.
Meddig lehet küldeni? 2020. május 1., éjfélig.
Milyen hosszú lehet a történet? Maximum 10 000 leütés.
Ki küldheti a művét? Bárki, ha elmúlt már 10 éves, de még nem idősebb, mint 30.
Az e-mailben tüntesd fel neved, életkorod, telefonos elérhetőséged is.

A pályázatról bővebben