Tomán Szabina: Néha vissza kell nyúlni a gyökerekhez, hogy a helyünkre kerüljünk

A csodaszép Tomán Szabina előbb meghódította a hazai és a nemzetközi kifutókat, majd üzletasszonyként került a reflektorfénybe. A sikeres tévéműsor, a Cápák között egyik befektetője szívesen támogat tehetséges vállalkozókat, sőt saját mentorprogramot is indított. Kényesen ügyel arra, hogy rengeteg munkájának a családja ne lássa kárát. Sikerről, munkabírásról, anyaságról is beszélgettünk a  Toman Diet alapítójával.

 – Tudjuk, hogy nagyon szoros időbeosztás szerint éled a napjaidat. Mi az, ami ma már mögötted van, így pár perccel reggel 9 óra után?

– Túl vagyok az edzésen, a kislányomat már elvittem az óvodába, a nagylányomat felébresztettem, mielőtt autóba ültem, és most éppen Tatabányára tartok, a raktárunkba.

– Megbeszélésed lesz, ügyet intézel, vagy felügyeled a kollégákat?

– Nem vagyok minden nap Tatabányán, így ilyenkor a munkatársaim elmondják, hogy milyen változások történtek a legutóbbi találkozásunk óta, megtudom a leltári adatokat. Fontos, hogy a szállítási papírokkal is minden rendben legyen. Ráadásul most bővítünk, új csarnokot építünk. Bár két kattintással látom a számítógépemen a termékek mennyiségét, és azt is, hogy a kiszolgálás zökkenőmentes-e, mégis szeretek mindent személyesen ellenőrizni.

– Tatabányára hazajársz, hisz ott születtél, ott töltötted a gyermekkorodat. Ilyenkor megrohannak a régi emlékek? Visszagondolsz mondjuk arra, hogy az egykori gyönyörű, tizenéves lány miről álmodott?

– Bevallom őszintén, amikor Tatabányán éltem, még nem voltak merész álmaim: szerettem volna egy kis szatócsboltot nyitni. Ám jött egy sorsfordító találkozás az utcán, amikor megkérdezték tőlem, hogy szeretnék-e modellkedni. Nagy unszolásra elindultam ezen a pályán, utána pedig felgyorsultak az események. Budapesten az Év Arca versenyen második helyen végeztem, majd pár hónap múlva már Rómában találtam magam. Akkor igazából bele se gondoltam abba, hogy honnan hová jutottam, csak végeztem a feladataimat. Éltem a lehetőségekkel, és nagyon bátran beleugrottam az ismeretlenbe.

– Ezek szerint már akkor vagány voltál…

– Egyedül, a világ másik felén éltem, utaztam, akkor igazából még nyelveket sem beszéltem. Nem volt internet, mobiltelefon, a családomtól hirtelen szakadtam el. Ez annak idején nagyon jó tanulópénz volt.

– A modellek kívülről csillogó, ám rendkívül kemény életéből még mit tudsz hasznosítani az üzleti életben?

– A kitartást mindenképpen. Modellként is mindig a munkára fókuszáltam. Fontos volt számomra, hogy a megrendelő, az ügynökség elégedett legyen, és ezáltal én is. Azt gondoltam, ha kihozom magamból a maximumot, és egy kicsivel többet adok hozzá, mint az átlag, akkor kitűnhetek.

– A vállalkozói létbe is bele kellett tanulnod. Volt esetleg olyan mentor, aki sokat segített neked? 

– Persze, én folyamatosan képzem magam. Azt gondolom, hogy vállalkozóként nem kell mindent tudnom. Akkor lehet valaki kiemelkedő, ha a legjobb szakemberekkel veszi körbe magát. Iglódi Csabához még mindig visszatérek, ő a szervezetépítésben segít nekem nagyon sokat. Pistyur Veronika pedig jó befektető, kiváló startupper, és azt képviseli, amit én is szeretnék.

– Ha megkérdeznénk a munkatársaidat, a beosztottjaidat arról, hogy milyen főnök vagy, szerinted mit mondanának?

– Az emberi oldalamat a munkatársaim mindig kiemelik. Úgy hallom, szeretnek, és szívesen dolgoznak velem. Továbbá látják a teherbírásomat is. Azt, hogy bár ők délután öt órakor leteszik a lantot, én még mindig dolgozom. Tudják, hogy szeretem a munkámat, de emellett nem felejtettem el embernek maradni.

– Azon tűnődöm, hogyan tudtad megőrizni a közvetlenséget, az emberséget…

– Szerintem ezt a mintát otthonról hoztam. Engem a modellkedéssel járó élet sem változtatott meg. Amikor hazajöttem Rómából, a Spanyol lépcsőnél tartott divatbemutatóról, rögtön beültem az iskolapadba, és a barátaimmal is ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Ez a mai napig így van, ha velük összejövök. Bár sajnos már ritkán találkozunk. Mindegy, hogy éppen ki hol tart az életben, mindig előjönnek a régi sztorik, a kedves emlékek. Nagyon fontos, hogy ezekből táplálkozni tudjunk. Vissza-vissza kell nyúlni a gyökerekhez, mert akkor meg tudjuk rázni magunkat, és a helyünkre kerülünk.

– Te valamikor abba tudod hagyni a munkát, vagy otthon – főzés, gyereknevelés közben – is kattog az agyad az üzleten?

– Nem mindig tudom kikapcsolni az agyam, bár most már próbálok tudatosan nem dolgozni. Bevallom őszintén, nem tudok elvágóan csak családanya, vagy csak üzletasszony lenni. Persze van idő, amikor nem engedem, hogy a magánéletembe megjelenjen a munka, mert nekem a családom a legfontosabb.

– A kemény üzletasszony otthon mennyire tud ellágyulni?

– Nem vagyok rendfőnök, sem „megmondó” típus, inkább támogatni szeretném a lányaimat. Próbálok úgy közelíteni hozzájuk, hogy megértsem a problémájukat. Azt, hogy miért nyűgösebbek, vagy éppen mitől pörögtek fel. A 15 éves és a 4 éves lányom is teljesen más problémákkal küzd.

– Máshogy élted meg másodszorra az anyaságot?

– Teljesen! Mint általában az első gyermekes anyukák, Amiránál túlizgultam, túlaggódtam rengeteg helyzetet. Emiatt nem hagytam, hogy kiélvezzük az első időszak minden pillanatát. Ez a túlaggódás a mai napig ott van az életünkben. Szofinál más volt a helyzet. Tudatosan készültem arra, hogy nem fogok mindent eldobni az anyaság érdekében. Már csak azért sem, mert akkor már ott volt Amira, akivel nem változhatott meg a kapcsolatom. Már vállalkozó voltam, és tudtam, hogy amint lehet, vissza kell mennem dolgozni, hisz több ember munkája, fizetése múlt rajtam.

– Nehéz elengedni az anyaszerepet akkor, ha épp fontos tárgyaláson vagy, esetleg nagyon sok pénzről, akár milliókról kell dönteni?

– Ha valamelyik gyermekem beteg, akkor próbálom átszervezni a napomat. Egy orrfolyás miatt nem fogok felállni a tárgyalásról, de egy lázas gyereknek mindenképpen az anyukája mellett van a helye. Akkor nem kérdés, mindent otthagyok. Szerencsére Szofi apukája is kiveszi a részét a teendőkből, és a nővérem is sokat segít. Ilyen háttérrel könnyebben tudok fontos döntéseket meghozni.

  – A Cápák között legutóbbi évada rendkívül népszerű volt, és úgy hírlik, hamarosan jön a folytatás. A befektetőjelöltek mivel tudják leginkább felkelteni a figyelmedet? A szimpátia a fontosabb, vagy mondjuk egy jól kidolgozott pénzügyi terv?

– Ez összetett, de én első körben mindenképpen az embert nézem. Fontos persze az is, hogy mit képvisel, milyen felkészültséggel rendelkezik, és hogyan tudok neki segíteni. Szeretek jó emberekkel dolgozni. Olyanokkal, akikkel hasonló a gondolkodásmódunk, a munkamorálunk, és mernek dönteni, kérdezni.

–   Ha az első terhességed után nem maradtak volna rajtad plusz kilók, szerinted lenne ugyanilyen sikeres vállalkozásod?

– Valamilyen vállalkozásom biztosan lenne, de valószínű, hogy nem ez, és azt hiszem, nem lenne ilyen sikeres. Ha valamit szívvel-lélekkel csinálunk, az meglátszik az eredményeken is. A saját tapasztalat, az esetleges mélységek és magasságok is kellenek a sikerhez.

– Mit gondolsz, változott a vállalkozónők, egyáltalán a sikeres nők megítélése az utóbbi években?

– Nekünk, nőknek rendkívül kitartónak, magabiztosnak, rugalmasnak kell lennünk. Azt gondolom, hogy egy picivel mindig többet kell tennünk, mint a férfiaknak azért, hogy megvillanthassuk, bizonyíthassuk a tehetségünket. Ez a plusz munka azonban egy idő után meghálálja magát. Az elismerés nem jön rögtön, nekem is sokat kell dolgoznom, tanulnom. Talán a mai napig egy kicsivel többet teszek bele a munkába, mint a többiek.

Ha szeretnél még inspirálódni, olvasd el Balázs andival készült beszélgetésünket is!

Balázs Andi: Egyáltalán nem bánom, ha Kasszás Erzsiként emlegetnek

Kapcsolódó tartalom:

21 nap alatt megváltoztathatsz mindent: életmódváltó kihívásra buzdít Tomán Szabina 10 jótanács Tomán Szabinától vállalkozást kezdő nőknek: ezektől gyorsabban leszel sikeres Maradj fitt, maradj egészséges! Őszi immunerősítő tippek Tomán Szabinától Bámulatos és finom almarózsák leveles tésztából: nem kell mesterszakácsnak lenned, hogy elkészítsd