Sittervising: új őrület a gyereknevelésben – egyszerűbb, mint gondolnád

A hosszú szünetet követően újra iskolában a gyerek. Ja mégsem. Betegség miatt megint otthon, stressz, bezártság, pénzügyi bizonytalanság fenyeget, és még nagyon messze a tavasz. Mit tehetsz, ha már nem bírod? Dőlj hátra és élvezd! Ez nem valami gonosz vicc, nem is irónia, hanem a legújabb gyereknevelési trend: sittervising. Elmondjuk, miről szól.

Napjainkban számtalan lehetőség közül választhatsz, hogyan neveld a gyerekedet. Lehetsz „elég jó szülő”, „helikopterszülő”, követheted a „parenting” divatos irányát, melyben kvázi gyermeked projektmendezserré lépsz elő (feltéve, ha van időd rá). Vagy megfontolhatod a sittervisingot.

Még anyaságomra készülve, majd újdonsült anyaként is sokat hallottam az előző generációtól a felkiáltást: „Bezzeg a mi időnkben eljátszottak magukban a gyerekek, míg mi mást csináltunk, szépen elfoglalták magukat. Nem ám mint most…Folyton a gyerek fenekében lenni – nem csoda, ha nem bírjátok…”

Úgy tűnik, sejtettek valamit, mert mára egy ehhez hasonló módszer egész irányzattá nőtte ki magát. Ha nem is egyezik mindenben a házimunkát végző anya és mellette némán játszó gyerek képével, azért van némi hasonlóság. Főleg, mert a lényege, hogy nem neked kell lefoglalnod a gyermekedet, és nem kell konstans játszótársnak sem lenned. Egy valamire van csupán szükséged: türelemre. Cserébe akár egy óra passzív pihenő is jár, hátra dőlve a díványon. Jól hangzik, ugye?

A sittervising egy viszonylag új gyereknevelési módszer, mely az ismert „supervising” szójátékra épít. Folyamatos szupervízió, azaz kontrollált felügyelet helyett ugyanis azt mondja, hagyd csak a gyermekedet magában játszani, Te csak légy vele és figyeld, mit csinál.

Egyértelmű előnye, hogy megvédi a szülőt a kiégéstől. Nem kell folyton motiválnod, szórakoztatnod a gyerekedet, nem kell újabb ötleteken agyalnod, miképp kössed le. Ha ráhagyod a választás lehetőségét, őt is térhez engeded, és magadat is. A Montessori nevelési módszernek is például ez az alapköve.

Az anyagi oldala sem elhanyagolható: a jelenlegi pénzügyi nehézségek közepette bébiszitterre sokan csak a legszükségesebb körülmények között költenek. A sittervising segítségével több óra fizetett munkát magad végzel el. Sok nagyszülő él távol a családtól, őket is nehéz pótolni. A nukleáris családokat sokszor teljesen magukra hagyják. Ekkor jól jön egy kis ön-tehermentesítés.

Azonban a sittervising nem a lusta, vagy örökké elfoglalt szülők sportja! Porszívózás vagy mosógéppakolás közben nem lehet a gyerekre kellően odafigyelni. A home office sem sittervising. Fontos, hogy közben a szülő jelen legyen, ne telefonozzon, ne dolgozzon, csak a gyermekére figyeljen, legyen az alany egy- vagy akár tizenegy éves.

Persze mondhatod, az én gyerekem aztán nem marad meg egyedül, folyton foglalkozni kell vele. Igen, minden gyerek más temperamentumú, de ahogy neked is, nekik is szükségük van arra, hogy kicsit magukban legyenek. Ne legyünk nagyravágyók, öt percnek is örülni kell, kellő türelemmel lehet belőle negyed vagy akár félóra is! És bár a sittervising nem helyettesíti a gyerekkel töltött aktív foglalkozást (pl meseolvasás, közös társasozás, legózás), hosszabb távú hozama mégis megbecsülendő: szülőként és emberként is energikusabbá, kiegyensúlyozottabbá válhatsz, és gyermeked se érzi azt a kényszert, hogy folyton csinálnia kell valamit, még az unatkozás is belefér a napi rutinba. A sittervising független, kipihent gyermeket és szülőt teremt. Egy próbát mindenképp megér.