Nyári szünet régen és most: régi bölcsességek, amikkel túlélhetitek a szünidőt

Elkezdődött a vakáció. Gyereknek áldás, szülőknek komoly feladat. Meg kell szervezni a programokat, felügyeletet, míg az iskolások izgatottan várják a hosszú pihenést. Mennyiben volt ez másképp a gyerekkorodban? A te szüleid hogyan oldották meg, hogy minden másodperced mókával és kacagással teljen? Ha emlékeim nem csalnak, sehogy. Mégis volt pár dolog, ami példaértékűnek számít mind a mai napig. Íme!

 Még emlékszem a Leó jégkrémre a számban, és a szalvétába csomagolt vajas kiflire, amit a strandra vittünk az unokatestvéreimmel. A hatalmas vadulásokra a nagymamám udvarán, a bújócskára a garázsok között. Az állatszagú, poros baromfiudvarra, ahol anyai nagyszüleimnél töltöttem heteket, gyakran fél napokat kutyák és macskák között. Mintha megállt volna az idő nyáron. Semmi nem volt olyan, mint év közben. Azt kívántam, bár örökké tartana. És szeretném, ha a gyerekeim is így emlékeznének majd a sajátjukra.

Nyár másképp , kicsit lassabban

Még akkor is, ha attól harsog minden, hogy a mai gyerekek mennyire mások. Kellenek az ingerek, a folyamatos stimulálás, különben unatkozni merészelnek, és uramatyám, akkor esetleg nem fejlődnek. Táborból táborba hurcolod, lekötöd őket, mert azt szeretnéd, ha a te csemetéd boldog lenne. Mert ha csak egy másodpercre is mélabúba süllyed, akkor nem vagy jó anya. Ha szomorkodni, semmit tenni mer, akkor nem hasznos tagja a társadalomnak. Folyamatosan foglalkozni kell valamivel, tanulni, fejleszteni „kell”. Mi lenne, ha mindezt elengednéd idén nyáron? Ha tényleg megtennéd? Saját józanságod és ép elméd megtartása érdekében?

Na de mégis hogyan vágj bele? – nyilván ez az első felmerülő kérdés, hisz nagyon könnyű kimondani, hogy az unalom hasznos, de amikor a gyerek már tíz perce a fejeden ugrál, téged pedig az idegbaj kerülget, na, akkor minden szép gondolatot sutba vághatunk. Ahogy a táborok és programok sem az ördögtől valók, főleg, ha mindkét szülő dolgozik, és a tábor egy szükséges, méregdrága „rossz”. Fújhatna a gyerek buborékot a patakparton naphosszat, persze, de se patak, se buborék.

Ha felidézed gyerekkkorod nyarait, biztos eszedbe jutnak a régi, fémszagú mászókák és hinták, melyek szinte perzseltek a melegben. Nagyanyád hűvös lakása vagy háza, ahol mindig jutott pár jó szó, vagy a napközis tábor, ahol egymás hegyén-hátán futkostatok napvédő sapka és naptej nélkül.  Néha a kevesebb is több. A legegyszerűbb dolog is lehet hatalmas élmény, ha szép lassan hozzászoktatod a gyerekeket. És ha te is képes vagy lelassulni hozzá.  A legnagyobb baj nem is a felpörgött világgal van, hanem azzal, ahogy a gyerekeket kezeli. Külön helyeket jelöl ki, ahol játszhatnak, míg számos helyen, étteremben, boltban nincs helyük. Régen mindig vittek minket mindenhová. Hamar megtanultunk viselkedni és csendben lenni, különben nem mehettünk volna. Miért ne vihetnéd te is a gyerkőcöket akárhová? Ha olyan a munkahelyed, akár oda is pár napra, ha nem tudod megoldani másképp és a munkáltatód is beleegyezik. A munka világa, a „dolgozó” az a misztikus hely, amit máskor csak kívülről lát. Pedig felnőttként ő is részese lesz majd. Színezhet, kézműveskedhet az asztalon, vagy segíthet neked, amiben tud. Nem kell a gyereket izoláltan tartani. Hadd vegye ki részét ő is a feladatokból.

Az unalmas, öntevékeny nyár most is lehetséges

Sok gyerek tölti nagyszülőknél a nyári szünetet, és megy a panaszkodás, hogy segítség, unalmas! Egy nagyszülő nem animátor vagy tanítónő, ne is várj tőle ilyen terhelést! Inkább ülj le a gyerkőccel, és előre beszélgessetek az unalomról. Hogy miért is jó, miért is fontos néha csak semmit tenni. Figyelni magunk köré, ábrándozni, lazítani, esetleg behunyt szemmel meditálni. Miért is jó, ha segít a nagymamának ebédet főzni, ha együtt elmennek boltba, ha utána nézeget egy könyvet vagy szundít ebéd után a szobában. Magyarázd el neki, hogy te is mennyire örülnél, ha megtehetnéd mindezt. De dolgoznod kell, és már nem csinálhatod.

Persze vérmérséklettől is függ, mennyire hajlandó egy gyerek magában bambulgatni. A pörgős örökmozgóknak ott a focilabda- ha van udvar. Lakásban bordásfal vagy beltéri sporteszközök, ajtófélfába fúrt gyűrűhinta. A lehetőségek tárháza végtelen. Mindkét esetben fontos, hogy hagyjuk játszani. Ülj le vele szemben a parkban, vagy otthon a szobában nem messze tőle, de tudatosítsd magadban és benne, hogy nélküled is tud játszani. Ha időnk vagy kedvünk van, csatlakozhatunk persze, de nem mindig. Gyerekkorunkban sem lógtak a szüleid álló nap a nyakadban.

Amit napjainkban hozzátehetünk

Fontos, hogy tippeket adj, de az is, hogy szabadon hagyjd, ő találja ki, mit szeretne. Ne add kezébe a megoldást! Higgy benne, hogy képes rájönni, mit kezdjen magával, akkor is, ha ez elsőre reménytelennek tűnik. A legeslegfontosabb ebben a szülőket próbáló időszakban, hogy megőrizd a hitedet a gyermekedben. Rengeteg előnye volt a 80-as 90-es évek nyarainak. Megtanított mosatlan gyümölcsöt enni, önállónak és talpraesettnek lenni, viszont egy nemigen volt divat: akkoriban nem volt szokás agyba-főbe dicsérni a gyerekeket. Hiszem, hogy napjainkban sok a túlkapás, de pozitív, bátorító szavakból sosem elég. Ne is spórolj velük, hisz ez mindennek az alapja! Így tudsz igazán öntevékeny, boldog nyaraló gyereket nevelni. Íme néhány életmentő ötlet, ha épp nem jut eszedbe semmi, és szeretnéd támogatni:

• Nagyon büszke vagyok rá!

Ez mehet minden nap. Nem kell nagy dologhoz vagy kimagasló teljesítményhez kötni. Elég, ha segít a kistesójának, vagy csöndben marad tíz percre, míg elküldesz egy céges e-mailt.

• Fontos nekem a véleményed. Meséld el, mit gondolsz erről vagy arról, hogy együtt dönthessünk.

Igyekezz mindig meghallgatni! Ez sokszor nehéz, ha már nulla 24-ben együtt vagytok, és semmi türelmed van hozzá, de megéri próbálkozni. Ha meghallgatják, ha figyelnek rá, sokkal együttműködőbb lesz.

• Bármit teszel, mindig szeretlek.

A feltételhez kötött szeretet szorongóvá és megfelelési kényszeressé teszi a gyereket. Biztosítsd a szünidő napjaiban is, hogy csínytevései ellenére is nagyon szereted. Öleld meg gyakran- ha hagyja. Ez nem jelenti azt, hogy nem haragszol rá, ha rossz fát tesz a tűzre, és hogy nem lesz következménye annak, ha rosszat csinál.

• Az életem Veled lett teljes.

Különösen fontos ezt kimondani, hisz a szünetben a gyerek gyakran azt élheti meg, hogy teher. Hisz az iskola helyett vigyázni kell rá, időt „kell” tölteni vele. Meg kell oldanod az életedet úgy, hogy esetleg plusz nyolc órában veled van.

Ez bármilyen fárasztó vállalkozás, megéri kitartani. Nem kellenek pénztárca próbáló programok vagy nyaralások, se fejlesztőtáborok, se folyamatos kontroll. Egy fontos dolog kell csupán: hogy lélekben, szívben a gyerekeddel legyél, Akkor is, ha táborba engeded reggel egy puszival, ha az irodádban hegyezi a ceruzáját a laptopod mögött álló nap, és akkor is, ha csak otthon ejtőztök együtt az udvaron vagy nagyszülőknél. Mert egyszer ez az időszak is véget ér, és semmi nem hozza vissza a néhol őrjöngésbe fulladt, izzadt, vagy csuromvizes, rendetlen, ám boldog nyarakat.

Ha szívesen nosztalgiáznál, olvasd el cikkünket a régi táborokról!

Táborok régen és ma: így változott a táborozás az elmúlt száz évben

Kapcsolódó tartalom:

Tedd változatossá a nyári szünetet: 3+1 tipp az okos időbeosztáshoz Nyári agyelszívás – Mit tehetünk gyerekünk nyári leépülése ellen? Gyereknevelés régen és ma – Amit nagyanyáink még teljesen máshogy gondoltak Napirend, home office, digitális tanulás: gyakorlati tippek, amikkel könnyebb az otthonlét