A legjobb családi programok húsvétra és a tavaszi szünetre: országszerte
Becsengetnek, itt a frász! – Vajon milyen lesz az idei tanév, és hogyan éljük túl?
Ahogy közeledik szeptember 1., sok szülőben nő a feszültség. A folyamatos bizonytalanság nem tesz jót a mindennapoknak, családoknak, iskoláknak sem. Járványhelyzet, háború, szénszünet, konstans pedagógushiány- halljuk buszon, villamoson és a médiából. Hogyan éld túl ezeket a napokat iskolás gyereked szülőjeként?
Lesz-e sokadik járványhullám? Hová visz a szomszédos háború? Tényleg szénszünet lesz télen az iskolákban? Ki fogja tanítani a gyerekemet, ha nem marad elég tanár a pályán? – fontos kérdések, melyekre szerintem senki nem tudja a választ, hiába bocsátkozik jóslásokba, spekulációkba. Vannak azonban olyan tényezők, melyeket igenis befolyásolhatunk. Bármilyen stresszesnek és kilátástalannak tűnik felkelni szeptember elsejének reggelén, csakis rajtunk múlik, milyen szívvel indul iskolába gyermekünk.
1. Covid: lejárt lemez?
Jó lenne azt mondani, hogy valóban vége a járványnak, és minden járványnak a Földön. Az elmúlt évek sajnos nyomot hagytak a gyerkőceinken. A bezártság, bizonyos korosztálynál a szocializáció hiánya, az online oktatás hatalmas terhe szülőn és tanáron egyaránt-valószínűleg még jó pár évbe beletelik, míg végleg túljutunk a minket ért hatásokon. Ha nem is kell azonnali csodát várni, szép lassan visszatérhetünk a régi kerékvágásba. És igen, várható, hogy még idén ősszel is többet lesz beteg a gyerek, mint pár éve, hisz szervezetük az állandó karantén miatt nem találkozott annyit a bacikkal, mint régen, de egyszer ezen is átlendülnek majd. Érdemes kiiktatni a napirendből a felesleges édességeket, helyette több gyümölccsel megrakni a tízórais dobozt, és ha anyagilag megtehetjük, beszerezni egy jó immunerősítő vitamint. Ha nincs pénzed ilyen kiegészítőkre, melyeket érthetően csillagászati áron mérnek most- elég visszatérni a régi módszerekhez: a mindennapos sport csodát tesz a szervezettel, főleg, ha szabad levegőn történik, és van, amiért még fizetni sem kell: menjünk együtt sétálni, biciklizni, esetleg futni napsütéses délutánokon , munka után estéken. Később vezess be heti kétszer állandó mozgást a gyereknek, legyen az torna, tánc vagy úszás. A hangsúly az „együtt”-ön legyen! Érdeklődd meg a helyi művháznál, nincs-e lehetőség együtt mozogni, például gyerek- szülő tornán. Az együtt töltött idő nemcsak fizikailag tölti fel a gyereket, hanem érzelmi biztonságot is ad. A legfontosabb, hogy érezze, minden rendben lesz.
2. Anya, itt is lesz háború?
A kérdés, melyet előbb vagy utóbb minden gyerek feltesz otthon. A suliban természetesen továbbra is előszeretettel riogatják majd egymást, amolyan bátorságpróbaképp. Fontos, hogy otthon őszintén, mégis az ő szintjén tudd fogadni a felmerülő aggodalmakat! Tudatosítsd benne, hogy jelenleg biztonságban van, vigyázol rá, és ez utóbbi mindig így marad. A továbbiakban pedig kapcsoljátok ki a tévét, és ne feszegessétek a témát! Inkább töltsetek sok időt nyugodt, vidám hangulatban, bármilyen nehéz is szülőként megőrizni most a higgadtságunkat. A gyerek leveszi, ha a szülő feszült és elkeseredett, és ez senkinek sem jó. Próbálj meg kikapcsolni, lazítani, töltekezni folyamatosan, hogy ebből a gyereknek is juthasson.
3. Mind megfagyunk vagy lesz-e szénszünet?
Jelenlegi hivatalos álláspont szerint az iskolák nem készülnek télen átállni az online oktatásra, de amint az elmúlt években láthatjuk, bármikor történhet változás. Szorongás helyett tegyél inkább olyan lépéseket, amikkel saját magadat megnyugtatod! Vedd fel a kapcsolatot olyan segítőkkel, akik szükség esetén mellénk tudnak majd állni, ha beüt a baj! Lehet ez egy támogató nagyszülő, vagy egy pótnagyi, aki történetesen a nyugdíjas, fitt szomszédnéni. Ha anyagilag nem teheted meg, hogy szükség esetén bébiszitterben gondolkodj, keress fel szervezeteket, alapítványokat, akik mellétek állhatnak, ha nincs kire bízd a gyereket. Más szülőkkel is összefoghattok.
4. Ki fogja tanítani idén a gyereket?
Valószínűleg alaphelyzetben is ezt a témát taglalnád a többi szülővel az évnyitón, de az évekkel egyre keserűbben, kis változással teszed fel a kérdést: lesz, aki tanítsa idén is? Gyerekkorunkban még emlékszem, nem iskolát, hanem pedagógust választottak nekünk a szüleink. Mostanra ez sajnos szinte lehetetlen a pályán lévő hatalmas fluktuáció miatt. Bármennyire is szeretnéd, gyermekedet fel kell készíteni arra, hogy több tanára nem fogja egy vagy két évnél tovább tanítani. Ez a kisebbeknél szomorú tud lenni, amikor épp ragaszkodna a tanítónénijéhez, az váratlanul kikerül a képből. Ezért vált különösen fontossá az otthoni biztonság megteremtése. A család, mely lehet kétszülős vagy egyszülős, a lényeg, hogy biztonságot nyújtó, meleg fészekként funkcionáljon, ahová jó hazamenni. Nemcsak a gyerkőcnek, neked is. Ha van egy hely, ahol bármit meg tudunk beszélni a másikkal, már csak másodlagosan fontos, hogy ki tanítja a gyerekedet. Egy biztosan akad, akit szeretni fog, és akihez kötődik, még akkor is, ha ez csupán rövid távra szól sajnos.
5. A gyerek az első, nem a káosz
A helyzet tehát nem túl fényes, a lényeg, hogy szülőként amennyire lehet, maradjunk kívül az eseményeken. Ezzel nem azt jelzem, hogy ne vegyünk részt kezdeményezésekben, melyek változást hozhatnak, ha úgy érezzük (lásd tüntetés, petíciók, stb), csak a saját józan eszünk épségét ne áldozzuk be a káosznak. Hisz a gyermekünk ennél sokkalta fontosabb. Ő az, aki csüng rajtunk, aki figyel nemcsak a szavunkra, az érzéseinkre, gesztusainkra is. Lekövet mindent. Töltsünk most sok időt vele! Érezze, hogy biztonságban van, bármilyen fordulatot vesznek is a dolgok. Tudja, hogy mindenből van kiút, és hogy egy zivataros évkezdésen is túl lehet jutni együtt.
Kisebb gyerkőccel hangolódjatok a tanévre színezőkkel, foglalkoztatókkal!