Idén karácsonykor a LEGO Csoport arra kéri a családokat, hogy
Az unoka a legnagyobb karrier az életben-Kriston Andreával a nagyszülőségről
Az interjúra előttem érkezik, fitten és fiatalosan, alig várja, hogy az unokájáról beszélhessen. Képek kerülnek elő a kétéves Nimródról, ragyogó szemmel mesél róla, a közös játékokról és az együtt töltött időről. Kriston Andrea nagymama. Épp ilyennek képzeltem. Nem fog rajta sem az idő, sem a temérdek sztereotípia, ami kis hazánkban a nagyszülőséget övezi. Nyugdíj, betegségek, rossz kedély, megélhetési gondok, vérre menő konfliktusok a családban, mindez megmérgezheti a nagymamalétet. Jó látni valakit, aki mindezen felül tud emelkedni. Kriston Andreával a nagymamává válásról beszélgettünk.
Nálunk a lányom a főnök
– Hogy érintett a nagy bejelentés, hogy úton van az unokád?
– Sikítoztam örömömben, amikor a nagylányom elmondta az örömhírt. Már régóta fantáziáltam arról, hogy unokám lesz, mert a lányaimért is rajongtam, így nem újdonságként éltem meg, hanem egy lelki út folytatásaként. A férjem az esemény előtt nem sokkal megjegyezte, hogy nekünk talán még nem kellene nagyszülőkké válnunk, mert ez már az öregedés jele. Szerintem pedig ennek épp az ellentéte igaz: minél előbb nagyszülővé válok, annál több hasznomat veszik a családban, annál több dolgot el tudok látni, és így mindenkinek könnyebb.
– Ott voltál a szülőszobán?
-Nagyon édes volt a lányom, mert korábban azt szerette volna, ha ott vagyok. Amikor azonban kismama lett, elém állt, hogy „Anya, tudod MI most szülők leszünk”, és ezzel a mondatával egyértelműen meghúzta a határt, hogy bizonyos szintig szeretné, ha jelen lennék majd a szülésnél, de ő és a férje azok, akik „szülni fognak”, én pedig „a” nagymama leszek.
– Ez nem esett rosszul akkor? Ismerve a körülményeket, a tudásodat, a kettőtök kapcsolatát.
– Egyáltalán nem. Már az elején megbeszéltük Rékával, hogy ő lesz a főnök, hisz mint tudjuk, ő készül szülni, „szülővé” válni. Ő hozza a szabályokat, melyeket én be fogok tartani.
Az a fajta nagymama vagyok, aki tudja, hol van a só és a mosókapszula
– Ez úgy hangzik, mint egy szövetségkötés. Te ajánlottad fel a „Főnök”-szerepet neki?
– Igen, és nagyon fontosnak tartom, hogy egy hasonló élethelyzetben a lányunkat mi emeljük fel magunk mellé nőtársnak, és ne egy hierarchikus viszonyra alapozzunk. Ezt már gyerekkorukban elkezdtem, amikor egyenrangú partnerként kezeltem őket, őszintén elmondhatták nekem a véleményüket, mindenben támogattam őket. Ez most is így van. A legtöbb anya-lánya konfliktus oka, hogy egyik fél sem enged a maga igazából, és ez veszekedésbe torkollik. Nálunk Réka a kismamasága idején meghúzta a határait.
– … Ezt pedig Te elfogadtad…
– Kénytelen voltam, hisz én ajánlottam fel előzőleg. Nem mondom, hogy mindig könnyű és kényelmes volt, de megküzdöttük. Egy ilyen élethelyzetben nagyon fontos, hogy az anya elismerje a lányát, mert a fiatalok önbizalmának ez sokat számít. Az unokám nem a gyermekem, mások az alvási, étkezési szokásai, mint a lányomnak voltak akkoriban, ezt is tiszteletben kell tartanom. Ahogy azt is, amikor elmondták, hogy a gyermekágyas időszak elejét ők hárman vállalják, és köszönik, de nincs szükségük a segítségemre. Aztán egy hét múlva megkerestek, hogy menjek mégis, mert szükség van rám, és én azonnal segítettem nekik. Előzőleg két hetet vállaltam, hogy beköltözöm hozzájuk, és mindenben rendelkezésre állok. Ez így van azóta is. Most például államvizsgázott a lányom, és én két hétig csak Nimródoztam. Az a fajta nagymama vagyok, aki „mindent tud”, tudja hol a só vagy a mosogatógépbe a kapszula.
– Azért ehhez hihetetlen alázat kell, nem?
– Folyamatos kommunikációra és „együtt gondolkodásra” van szükség, hiszen jönnek a megoldandó feladatok, melyek során mindketten fejlődünk, alakulunk. Fontos, hogy megbízzanak bennünk, a lányom például bármikor felhívhat, akár éjjel is, és kiállok a véleménye mellett mindig. Ezt együtt csináljuk végig. Büszke vagyok rá, hogy önállóan gondolkodik az anyaságról, hisz erre neveltem.
Az unokám iránt teljes szerelmet érzek
– Mi a helyzet Nimróddal? Az ő érkezése miképp hatott rád?
– Teljes szerelmet éreztem, és érzek most is. Már kapcsolatban voltunk az unokámmal, mielőtt megszületett volna. Fizikai közelség nélkül képes voltam ráhangolódni és érezni a hangulatait. Így tudtam egy folyamat részeként nagymamává válni. Hiszem, hogy létezik egy „nagymama- hormonállapot”, egy progeszterontöltet, ami engem is extrém örömmel töltött el. Hálás voltam, hogy nagymamává válhattam. Nemrég beszéltem egy klinika igazgatójával telefonon, akinek szintén unokája van. Együtt megállapítottuk, hogy egy unoka bizony a legnagyobb karrier az életben. Hiszen ha belegondolsz, összetett folyamat, míg eddig eljutsz. Először anyává válsz, ami szintén egy tanulási folyamat, és ennek kiteljesedése a nagymamaság.
– Sok nőnél a nagymamaság egybeesik a változókorral, és az úgymond „öregedéssel”, melytől a férjed is tartott. Miképp vélekedsz erről, nálad ez hogyan zajlott?
– Engem is utolért a pillanat, amikor nem tudtam befűzni a tűbe a cérnát, és kölcsön kellett kérnem egy szemüveget egy épp házunkat felújító munkástól. Nem mondom, hogy kellemes felismerés volt, hogy kezd cserbenhagyni a testem. De befűztem a cérnát, visszaadtam a szemüveget, csinosan felöltöztem, és folytattam a napomat. Minden idősödő, változó korú nőben ott él a szorongás, hogy mi lesz, ha már nem lesz rá szükség. Ha egy szemüveges, ráncos mamókává válik. Érdekes, hogy a menopauza a nők egyharmadánál nem jár tünettel, kétharmaduk azonban stresszel, hőhullámmal éli meg. Ennek oka a bennük élő félelem, hogy minden megváltozik. Például azzal, hogy nagymamává válok, már végérvényesen megöregedtem, és sokan ebből elég nehezen jönnek ki. Véleményem szerint a változó kor valójában „változtató kor”. Amikor erre rájöttem, tudtam, hogy tennem kell valamit saját magamért, ami jólesik, és esetleg másoknak is segít. Így létrehoztam a Kriston Fitneszt, ami egy nyílt, korhatár nélküli csoport. Heti egyszer találkozunk, minden izmot átmozgatunk a szemektől a gerincen át, és a Kriston Intim Tornát® sem hagyjuk ki. A cél, hogy frissek és fittek maradjunk.
Testi-lelki fittség nagyszülőként is
– Manapság talán különösen fontos, hogy a nagymama sokáig fitt maradjon, hisz a kitolódó gyerekvállalással a nők később válnak nagyszülőkké is. Milyen mozgásformákat, testi-lelki tréninget javasolsz nekik?
– Fontos, hogy tudjuk, nem vagyunk többé tinilányok, először is ezt a tényt kell elfogadni. A mindennapos sport maradhat, viszont az intenzitásból érdemes visszavenni az időtartam javára, azaz inkább tovább mozogjunk, mint megerőltessük magunkat. Egy erőteljes sprint helyett inkább sétáljunk, kocogjunk, túrázzunk. Ha van akár öt percünk a nap folyamán, bátran fordítsuk magunkra, ne sajnáljuk a magunkra szánt időt. Áldozzunk energiát a párkapcsolatunkra. Tartsuk frissen a lelkünket is szellemi kihívásokkal, utazással, színházba, múzeumba járással, fizessünk be egy tanfolyamra, ha az érdekel. A családunk is meghálálja, ha fittek vagyunk testileg, szellemileg egyaránt, bátrabban ránk merik bízni az unokánkat. Arról nem is beszélve, hogy az unokánk az, aki leginkább fiatalon tart minket, ha az ő szemén keresztül nézzük a világot, kreatív játékokat találunk ki vele együtt. Nálunk most minden Nimród köré épül. Számára alakítjuk ki a telkünket, ahol lehet majd kajakozni és játszani. Őt bármikor a nyakamba emelem, vagy elmegyünk biciklizni a játszótérre, ahol sokszor az anyukájának néznek. Ez aztán határtalan büszkeséggel tölt el, mert ez remek visszajelzés arról, hogy jól nézek ki, helyén van az életem.
– Létezik „jó nagymama”?
– Szerintem igen. Az a jó nagymama, aki a lehetőségéhez és képességeihez mérten képes úgy jelen lenni az unokája életében, hogy annak épül az önbizalma, és több emberré válik általa. Engem az motivál most, hogy minél többet adhassak az unokámnak. Számomra fontos, hogy az én oldalamról maximálisan belekerüljön az a „tudás”, amit az életem során képes vagyok átadni neki. Szerintem ez teljes a nagymamaság lényege.
Kriston Andreát hallgatva az az érzésem, hogy vele bármikor lehet új és érdekes témát találni, hiszen az a fajta nő, aki folyamatos, élénk változásban van. Remekül áll neki a nagymamaság, olyan tapasztalattal lett több általa, mely sokunk javára válik. Nemcsak nagymamák, hanem anyák és nők is tanulhatnak belőle, végső soron mindannyian egy nagy folyamat részei vagyunk. Ha ezt belátjuk, sokkal kevesebb félelemmel vágunk bele anyaságba, nagymamaságba, és tisztábban megőrizzük magunkban minden életszakasz lényegét.
Még több remek gondolat Kriston Andreától, ne hagyd ki!
Őszintén szexről, felvilágosításról, menstruációról: beszélgetések Kriston Andreával
2 Hozzászólás
5
5
Comments are closed.