Kistestvér érkezik – így készítheted fel a nagyot

Nem könnyű egyetlen gyerekből hirtelen nagytestvérré válni. A teljes felkészítés lehetetlen, hiszen biztos, hogy nem minden úgy fog történni, ahogyan azt előre eltervezitek, de fontos, hogy ne derült égből villámcsapásként érkezzen az új jövevény.

Még nem volt kétéves a fiam, amikor a húga született. Talán ha tíz szót mondott akkoriban. A szülés előtti este – tudtunk, mikor lesz, indították – az ölembe ültettem, és elmondtam neki, hogy holnap korán reggel elmegyek, a nagypapa lesz vele, amikor felébred, és három nap múlva találkozunk legközelebb, amikor a kistesóval jövök haza. Egészen biztos voltam benne, hogy nem érti.

Értette. Éjjel nem aludt, mellette kellett feküdnöm, végig a kezemet fogta, és nagyjából negyed óránként azt mondta, „Anya.” Nagypapát reggel hatkor vigyorogva várta a liftnél.

Ez az eset is azt mutatta meg számunkra, hogy már az egészen fiatal gyereket is fel kell készíteni arra, ami történni fog vele, még akkor is, ha szavakkal esetleg nem is tudja megfogalmazni. Belül egészen biztos, hogy érti a magyarázatot, és fontos neki, hogy beszélgessünk vele a változásokról.

Mikor és hogyan mondjuk el a gyereknek az örömhírt?

Az első kérdés, ami a szülőkben megfogalmazódik: mikor mondjuk el neki? A pozitív teszt után azonnal? Vagy az első 12 kritikus hét után? Esetleg csak akkor, ha már látszik?

Legjobb akkor, amikor már másoknak is elmondjátok. Nem kell a pozitív teszttel azonnal a gyerekhez rohanni, de ha már úgy tűnik, minden rendben van a terhességgel, akkor érdemes elkezdeni mondogatni neki. Ha a várandósság komplikációkkal terhelt, és az anyának feküdnie kell, akkor viszont nem érdemes titkolózni, már egy óvodást is be lehet avatni korábban is.

Nem kell azonnal elvárni, hogy örüljön. Minél idősebb, annál valószínűbb, hogy félelem, aggódás is vegyül az érzelmei közé. Nagyobbacska korában talán már sajnálja is az anyukáját a rosszullétek miatt, vagy félti a szüléstől.

Sok szülőnek okoz problémát, hogy a gyerek megkérdezi, hogyan fog kijönni a baba az anya hasából, vagy azt, hogy hogyan került oda. Gyakori, hogy ha az előző szülés császármetszéssel történt, az anya megkönnyebbül, mert nyugodtan mondhatja, hogy a hasából veszik ki, így nem kell kimondania a rettegett igazságot – hogy a nemi szervén keresztül érkezik.

Pedig az őszinte kommunikáció talán soha nem olyan fontos, mint ebben a témában. Semmi baja nem lesz a gyereknek, ha megtudja, hogy a gyerek a szülőcsatornán jön ki, és ehhez azt a szót használod, amit otthon szoktatok a lányok nemi szervére. A „hogyan került be” kérdésre óvodás korban általában még kielégítő válasz az, hogy „anyának is van egy magocskája, apának is, apa bejuttatta a sajátját anya hasába, és a találkozásukból fejlődik ki a baba.” Ha a gyerek ennél tovább kérdez, az általában annak a jele, hogy hallott ezt-azt, és szeretné tisztába tenni a dolgokat. Vekerdy Tamás mondta, hogy erre a legegyszerűbb válasz, hogy „Ott adják át egymásnak, ahol pisilünk is.” De a legtöbb gyerek ovis korban idáig nem jut el, mert tapintatosak magukhoz: csak azt kérdezik meg, amit nem kényelmetlen tudniuk.

A család életének átrendeződése

Egy kistestvér születése hatalmas változás a nagynak, ezért minden egyéb változást próbáljatok úgy időzíteni, hogy ne erre az időszakra essen. Bár nem mindig lehet előre tervezni, de szerencsés, ha nem pont ekkor kezdi meg az óvodát. Ha új szobát, új ágyat kap, ezt is ejtsétek meg már hónapokkal a szülés előtt.

Régebben elterjedt gyakorlat volt a nagyot a szülés környékén pár hétre a nagyszülőkhöz küldeni, hogy ne legyen láb alatt. Ma már ez szerencsére ritka. Sokkal jobb, ha otthon lehet, amikor formálódik az új család, ha bemehet az anyukájához a kórházba, ha a kezdetektől részese az újszülött életének.

Ettől még persze szerencsés eset az, ha az első időkben a nagymama sűrűn átjár segíteni. Ilyenkor próbáljátok úgy intézni, hogy elsősorban a házimunkát végezze el, és ha megoldható, minden nap legyen egy keveset a babával, hogy tudj a naggyal kettesben is lenni. Később is szervezzetek a pároddal programot úgy, hogy csak egy-egy gyerek van veletek.

A babavárás kilenc hónapja ara is megfelelő idő, hogy a saját érzéseiddel tisztába jöjj. Beszélgess más felnőttekkel a saját testvéreidhez fűződő viszonyodról, esetleges traumákról. A korai élményeid nagyban befolyásolják, hogyan állsz felnőttként ehhez a témához, milyen viselkedést vársz – akár akaratlanul is – a gyerekedtől.

Borítókép: freepik.com