Számtalan népszokás és babona is kötődik a karácsonyi ünnepkörhöz. A falvakban a gyerekek már most készülnek a betlehemezésre, a regölésre. Bár napjainkban sok hagyomány kihalóban van, még
mindig vannak olyanok, akik ápolják a régi idők szokásait.

Karácsonyfa állítása: A megújuló élet és természet jelképe, de utal a termékenységre is. Több mint 150 éve már, hogy a családokban fenyőfát állítanak karácsonykor. Német protestáns szokásnak tartják, hazánkba a Monarchia idején hozták be, és az 1920-as, 30-as években terjedt el széles körben. A monda szerint, Jézus az üldözői elől egyszer egy fenyőfa mögé bújt, és mivel megmentette, megáldotta. Egyes értelmezés szerint az életfát szimbolizálja.

Betlehemezés: Évszázadok óta járnak a gyerekek és a fiatalok házról házra, hogy bemutassák Jézus születését egy dramatikus játék keretében. A templomokban is láthatunk betlehemezést karácsonykor. Szinte minden történet Mária és József szálláskeresésével kezdődik. Fontos szereplők a pásztorok, az angyalok és a háromkirályok. Régen a gyerekek saját kezűleg készítették a betlehemet; a kis templomba a Szent család mellett bibliai figurákat, állatokat helyeztek el.

Regölés: Ez a szokás különösen a Nyugat-Dunántúlra volt jellemző. Elsősorban termékenységi, párösszevarázslási rítus. A regölők köcsögdudával és egyéb zajkeltő eszközzel járták a házakat, és jókívánságokkal árasztották el az ott élőket.

Istvánolás: Szent István a keresztények egyik vértanúja. Karácsony másnapján a mise után a falu apraja-nagyja énekkel, zeneszóval köszöntötte az Istvánokat.  Egyéb szokások: A karácsony a régi hagyományok szerint dologtiltó nap, ilyenkor nem szabad munkálkodni. Viszont, a böjt után lehet élvezni az ételeket, italokat. Az ünnep alatt nem szabad ruhát szárítani, mert távozik a házból a szerencse. Azt sem tekintették jó előjelnek, ha nyávog a macska. Nem volt szabad a karácsonyi időszakban kölcsönadni, mert ez elvitte a hasznot.