Itt a szellemek éjszakája: ismered a legfontosabb halloweeni szokásokat?
Már október elején kikerültek az ajtók elé a narancssárga tökóriások, a kertekben pedig megjelentek az ideiglenesen felállított műanyagsírok. Az anyák megvarrták gyerkőceiknek a jelmezeket, akik izgatottan várják, hogy végre belebújhassanak Batman vagy Hófehérke bőrébe. A beépített szekrény mélyén egyre gyűlnek az édességadagok, a konyha pultjára pedig odaállítják a vasorrú bábát, aki gombnyomásra fakad sátáni kacajra villódzó fények közepette. Nemcsak angolszász országokban készülnek így a Halloweenre, hazánkban is egyre elterjedtebbé vált hódolni a szellemes hagyománynak.
Csokit vagy csínyt!
Házfalakra felfuttatott műanyagpókok, faágakról lecsüngő akasztott bábok, kerítés mögül kikandikáló, hatalmasra fújt drakulabáb: mindez teljesen mindennapos látnivaló ezekben a hetekben Amerikában és Angliában. Október utolsó estéjére aztán elkészülnek a várva várt maskarák, megérkeznek a meghívók a partira, és hangos gyerekcsapatok lepik el az utcákat. Boszorkák, szellemek, űrlények, szuperhősök, királylányok és különféle állatok kavalkádja masírozik házról házra, hogy harsány „csokit vagy csínyt!” – kiáltással némi édességet csikarjon ki a háziaktól. A leleményesebbek persze készültek, és nem éri váratlan meglepetésként őket a csokoládéra éhes földöntúli sereg: mindig akad pár cukorka és bonbon a gyerekek kosaraiba. Aki azonban üres kézzel nyit ajtót, vagy ügyet sem vet a látogatókra, az később kellemetlen meglepetésekre számíthat: lehet, hogy felborítva találja másnap reggel a szemetesét vagy krétafirkák borítják a bejárati ajtaját. A kis édességkórászok ugyanis senkit nem kímélnek, erre a napra készültek már kerek egy hónapja, elvárják, hogy mindenhol méltányolják produkciójukat.
Parti vagy vallásos ünnep?
A beöltözéses parti nálunk is kezd meghonosodni, október utolsó estéjén fergeteges mulatságra gyűlnek össze kicsik és nagyok, és a megjelenés előfeltétele szigorúan jelmezhez kötött. A tánc és mulatozás mellett a buli elmaradhatatlan része külföldön még az almahalászat, amikor hordóban vagy tálban úsztatott almákat kell a játékosoknak szájjal kizsonglőrködni. Halloweeni mulatság ide vagy oda, nekem Amerikában először idegennek tűnt a féktelen jókedv, hiszen idehaza Magyarországon még mindig a gyertyagyújtásos ceremónia dívik koszorúkkal, mécsesekkel, csendes megemlékezéssel halottainkról. Bármennyire hihetetlennek is tűnik, de a halloweeni parádé is sok száz évvel ezelőtt egy vallásos ünnep részét képezte. Bár a név maga: All Hallow’s Eve „Minden szentek előestéjét” jelenti angolul, és a katolikus ünnepre utal, a Halloween mégsem keresztény, hanem pogány, kelta eredetű ünnep.
A kelták úgy tartották, hogy a halottak Halloween éjszakáján kiszállnak sírjukból, ezért ekkor csúf maskarába bújtak, hogy az ártó démonok ne ismerjék fel őket. A halottak visszajárásától való félelem a magyar hiedelemvilágban is megtalálható, sok helyen például Mindenszentekkor nem végeztek földmunkát, hogy ne háborgassák az alattuk alvókat. A kelták hatalmas máglyákat raktak, hogy a kóbor szellemek fényüknél hazataláljanak, ide vezethető vissza a magyar gyertyagyújtás hagyománya is. A fény, a világosság az életet jelképezi, és távol tartja az ártó szellemeket. Ezt szolgálta egykor a ma már díszítőelemmé vált amerikai töklámpás, mely szintén kelta találmány. Az édességkoldulás jellegzetesen halloweeni szokását ír farmerek vezették be, amikor házról házra járva koldulták össze a nagy, tűzrakásos parti elemózsiakészletét, miközben megfenyegették azokat, akik semmit nem adakoztak. Magyar falvakban is szokás volt ilyenkor asztalt teríteni és főzni a halottaknak, alamizsnát adni a szegényeknek. Lehet, hogy mégsem áll annyira távol egymástól a két néphagyomány? A Halloween másik fontos eleme a szürethez és termény betakarításához kötődik, innen hivatalos színe, a narancssárga, melyhez a fekete párosul, mint a halál jelképe.
Maskarás rítus vagy gyertyás megemlékezés
Hiába tehát a sok idétlen, felfújható figura és műanyagsír, a Halloween végső soron világszerte megőrizte egykori üzenetét: a fény, az élet, a vidámság képes legyőzni a halált és a sötétséget. Ezekben a napokban mindenkit megérint a halál misztériuma: a lélek kicsit visszatér magába, és szembesül az elmúlással. Van, ahol ez pislákoló gyertyalángnál történik elmélyülten, máshol harsány jókedv kíséri a töklámpás fénye mellett. Legyen szó gyertyás megemlékezésről vagy maszkarás rítusról, az ünnep lényege mégis egy és ugyanaz.
Jász Veronika
2 Hozzászólás
5
0.5
Comments are closed.