Podcast: Mit tehetünk az iskolai bántalmazás, a bullying ellen? – Pollák Évával beszélgettünk
Az iskolákban, a közösségekben számos gyermek és tinédzser szenved csúfolódástól, komolyabb esetekben fizikai bántalmazástól. A megfélemlítés pedig akár az online térben is folytatódhat. A bullying komoly következményekkel járhat, kihathat a gyermek jóllétére, sőt akár tanulmányi teljesítményére is.
Talán mindenki kapott és kap az élete során kisebb-nagyobb bántást. De hol a határ a piszkálódás, a zrika és a bullying között? Erre keressük a választ az Anyanet Csevegő podcastjában.
Beszélgetőtársaim: Bozóki Judit, a Rádió Bézs műsorvezetője, Csiki Judit újságíró, self-care mentor, a Zöldsaláta bloggere. Vendégünk pedig Pollák Éva, a Mindwell Pszichológiai Központ szakmai vezetője.
A Csevegő podcastból megtudhatjuk:
– Bullyingról akkor beszélünk, ha valakit többször, célzottan bántanak, és a felek között az erőviszonyok egyenlőtlenek. Klasszikus formája a lökdösődés, az ütögetés, a csipkelődés, ezek már óvodás korban is előfordulhatnak. A csúfolódás, a becsmérlő szavak használata, továbbá a kirekesztés, a kiközösítés, a főnökösködés is a bullying tipikus példája.
– Egy közösségben a peremen lévő gyerekek sérülékenyebbek, de nem kell a perifériára kiszorulni ahhoz, hogy valaki a piszkálódás, a csúfolódás középpontjába kerüljön.
– A bullying áldozatai gyakran félnek segítséget kérni vagy beavatkozni az eseményekbe, mert tartanak a megszégyenüléstől vagy további zaklatástól. Ezért kiemelten fontos, hogy a közösségek, a pedagógusok proaktívan lépjenek fel az ilyen esetekben, és biztosítsák a biztonságos környezetet minden gyermek számára.
– Fontos, hogy szülőként alakítsunk ki minél bensőségesebb kapcsolatot a gyerekkel, és legyen időnk beszélgetni vele. Ismerjük fel, ha bántalmazás áldozatává vált. Tudatosítsuk benne, hogy nekünk bátran elmondhatja, ha valami rossz történik vele. Emiatt nem kell szégyenkeznie, inkább biztassuk, hogy mondja el tényszerűen, mi történt. Kérdezzük meg, ő hogyan érezte magát ebben a helyzetben.
– A bántalmazó általában nem egy gyerek, rendszerint több társa is van, akik menőnek tartják. Mondjuk el gyermekünknek, az nem árulkodás, ha a hozzá legközelebb álló felnőttnek jelzi, ha valami olyat tapasztal, ami szerinte nincs rendben.
– Gyakori, hogy kifejezetten jó képességű gyerekek válnak bántalmazóvá. Ennek hátterében állhat akár a teljesítményszorongás is.
– A bántalmazottak többsége úgy véli, szégyen áldozattá válni. Emiatt a gyerekek nem mernek a bántalmazásról beszélni. Úgy érezhetik, hogy nem elég jók, nem szerethetőek, azt sem érdemlik meg, hogy valaki más kapcsolódjon hozzájuk. Tudatosítani kell bennük, hogy mi, felnőttek, szülők is ismerjük a szégyen érzését. Ha egy felnőttnek elmondják, mi történik velük, akkor az nem árulkodás, hanem segítségkérés.
– A tiniknek kereshetünk szorongásoldó, önismereti csoportot, ahol megtanulhatnak jól kommunikálni és kiállni magukért. A Mindwell Pszichológiai Központ is indít ilyen foglalkozásokat.
A teljes beszélgetést itt is meg tudjátok hallgatni!
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg barátaiddal!
Ne maradj le többi írásunkról sem, csatlakozz Facebook közösségünkhöz!
Instagram oldalunk: https://www.instagram.com/anyanetmagazin/
A podcastot itt is meghallgathatod, és feliratkozhatsz a csatornánkra!
Spotify-on itt tudsz csatlakozni.
Anchoron itt találsz minket.
Google elérhetőségünket itt találod.
