Mit ünnepelnek Hálaadáskor az amerikaiak?
A gigantikus méretű pulyka beteríti a hosszú konyhaasztalt, mely körül indián-jelmezbe bújt gyerekek futkosnak. A repterek zsúfolásig megtelnek a járatokra siető izgatott családtagokkal, hiszen senki sem szeretne lemaradni a nagy, közös, ünnepi vacsoráról: mindenki számára ismerős az amerikai filmek megszokott jelenete, melyben a szereplők kórusban kívánnak egymásnak boldog hálaadást. Magyarországon sokan csak hírből ismerik ezt az óceánon túli, hivatalos szabadnappá nyilvánított ünnepet, ám hazánkban több vallási felekezet is megtartja a hagyományos, őszi hálaadást.
Az első Hálaadás
Egész nap zuhogott az eső, délelőtt a szokásos, New York-i parádét adta a TV, melyet évről évre a híres, amerikai üzletlánc, a Macy’s rendez, közben szomszédok toppantak be, boldogan üdvözölték egymást a házaikkal. Később útrakeltünk a rokonokhoz, nagymama ultramodern, futurisztikus házába, ahol a hatalmas, minden földi jóval megrakott ebédlőasztal köré gyűlt a család: nem hiányozhatott a hatalmas pulyka és az áfonyaszósz sem, valamint köretként édes krumplit tálalt a háziasszony, majd desszertként tökpite és sütemény következett. Amikor mindenki pukkadásig jól- lakott, a család férfitagjai ellepték a nappalit, hogy tanúi lehessenek az évről évre épp Hálaadáskor megrendezett amerikai focimeccsnek. Hangos nevetés, terefere töltötte be az egész házat. Cukorbevonatú földimogyoró ízével és új ismeretségekkel múlt el első Hálaadásom.
Halloweentől karácsonyig
Az amerikaiak tudnak élni: mindennapjaikat október végétől egészen december végéig ünnepi események sokasága tarkítja: elsőként a Halloweenre készülnek jelmezekkel és műanyagsírokkal, majd november végére a verandán megjelenik a felfújható gumipulyka, mint a Hálaadás dekorációja. A Hálaadástól már csupán egy ugrás a karácsony, mire talpalatnyi hely sem marad a kertben a csillogó, aranyszínű lampionok és karácsonyi lámpák mellett. Mégis, ha fontossági sorrendet próbálnánk felállítani, a családi ünnepek sorában első helyre mégis a Hálaadás, nem a karácsony kerülne. Karácsonyozni Amerikában lehet barátokkal, kedvessel, szűk családi körben. Mindez lehetetlen Hálaadáskor: ilyenkor az Államok apraja-nagyja megmozdul, hogy az évnek legalább ebben a szakaszában viszontlássa szeretetteit. Egymástól több ezer kilométerre élő családtagok térnek haza, hogy szüleikkel tölthessék ezt a számukra fontos alkalmat. Bennünk, európaiakban, akiknek nagyrészt idegen ez az ünnep, felmerülhet a kérdés: minek ez a felhajtás? A válasz mindenképp a múltban keresendő.
Egy szerkesztőnő harca az ünnepért
Aki kapizsgál valamit a Hálaadás eredetéről, az tudja, hogy ez az ünnep az első, Újhazába érkező telepesekkel függ össze. Bár az első Hálaadás valóban 1621-re datálható, amikor holland telepesek indiánokkal együtt adtak hálát Teremtőjüknek első betakarításuk eredményeiért, ez az ünnep azonban egyszerű szüreti lakomának számított, és nem volt folytatása. Később a történelem folyamán több kísérlet történt a Hálaadás hivatalos ünnepnappá tételére, de általában mind kudarcba fulladt. Végül egy állhatatos újságírónő, Sarah Josepha Hale annyi cikkel és szerkesztői levéllel kampányolt az ünnepért a Boston Ladies’ Magazine hasábjain, hogy végül Lincoln bácsi beadta a derekát: az elnök minden év utolsó novemberi csütörtökjét tette meg a Hálaadás nemzeti ünnepévé. Mire vagyunk mi, nők képesek, ha beleadunk apait-anyait?
Bár hazánkban a Hálaadás felekezeti jelleggel van jelen, Amerikában pedig jobbára családi ünneppé vált, lényegét tekintve jelentősége ugyanaz: megtanít megbecsülni nemcsak betevő falatunkat, hanem családjaink, a minket körülvevő barátok, társak szeretetét.
Ha már készülődnél a karácsonyra, meríts ötleteket rendszeresen frissülő rovatunkból!
