A legédesebb őszi gyermekversek és mondókák
Mesélj, verselj gyermekednek az ősz szépségeiről: dióról, gesztenyéről, szüretről, levélhullásról. Összegyűjtöttük a legaranyosabb verseket, mondókákat. Az egyre hosszabb estéken összebújva is mondogathatjátok.
Csanádi Imre: Őszköszöntő
Szállj, szállj,
ökörnyál,-
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.
Weöres Sándor: Galagonya
Őszi éjjel
izzik a galagonya,
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya,
izzik a galagonya
ruhája.
Peregnek a falevelek
Peregnek a falevelek,
Ugrándoznak a gyerekek.
Csanádi Imre: Levélsöprő
Köd szitál,
hull a dér,
lepörög a falevél.
Földre szökik,
szemétnek, –
aki éri, ráléphet.
Sziszegő szél
söpri -hajtja,
hullongó hó
betakarja
Dombon törik a diót
Dombon törik a diót, a diót,
rajta vissza, mogyorót, mogyorót,
tessék kérem megbecsülni
és egy kicsit lecsücsülni,
csücs!
Csoóri Sándor: Dióbél bácsi
Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra
Kinyílik a csontkapuja
És cammogva előmászik
Vén Dióbél bácsi-
Csak a szádat
Tátsd ki!
Tamkó Sirató Károly: Dombon
Dombon törik a diót,
hegyormon meg a mogyorót.
– Zajuk ide csattog!
Völgyön meg a makkot.
Három diót feltörtem,
négy mogyorót megettem.
Leltem egy zsák makkot.
Ebből ti is kaptok.
Szalai Borbála: Makk-emberke
Makkot szedtem tölgy alatt,
gyorsan telt a nagy kalap.
Tudtam én már előre,
mit csinálok belőle
kutyát, macskát,
gólyát, darut,
zsiráfot is,
hosszú nyakút,
csacsit, lovat,
bocit, kecskét,
s a végén egy –
makk-emberkét…
Makkból lesz a hasa, feje,
gyufaszálból lába, keze…
Makk kalap lesz a kalapja,
hogy ne fázzon a kobakja..
Sarkadi Sándor: Gesztenyecsalogató
Héj, héj, héj, szúrós tüskehéj,
vadgesztenyehéj.
Tarka boci lakik benne.
Ess ide a tenyerembe.
Héj, héj, héj nyílj ki tüskehéj!
Weöres Sándor: Gesztenye úrfi
Hej, gesztenye úrfi
Bundácskádból bújj ki!
Ugorj le a fáról
Érkezésed várom.
Nini, itt van, koppan
Fáról földre pottyan
Futok zsebre dugni
Jöjj, gesztenye úrfi!
Móra Ferenc: A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
„Kis cipőt, kis cipőt!” –
egyre csak azt hajtja.
Takáts Gyula: Szüreti vers
Szüretelnek, énekelnek,
láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
musttal teli kiskancsó,
Sose láttam szebbet.
Az öregnek aszú bor jár,
gyerekeknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj de jó!
Igyunk erre egyet!
