Mesekuckó: A három pillangó – Hallgasd meg a csodálatos tavaszi
A kreativitás forrása – ezért engedd, hogy unatkozzon a gyerek
Nem kell megijedni, ha a gyereked unatkozik, és főleg nem kell azonnal tenned valamit, hogy megszüntesd ezt az állapotot. Az unalomból ugyanis csodálatos dolgok születhetnek.
Szokott egyáltalán még unatkozni a gyereked? Vagy a napja nagy része percre be van osztva, a kevéske szabadidejét pedig magától értetődően tölti a képernyő előtt? Az utóbbi évtizedekben egyre kevesebb valódi szabadidejük lett a gyerekeknek, pedig az időnkénti unalom elengedhetetlen lenne a lelki és a mentális egészségükhöz is.
Nem feladatod minden percben szórakoztatni a gyereket!
A folyamat már csecsemőkorban elkezdődik. A kismamafórumok közössége és a játszótéri anyukák egybehangzó véleménye szerint a jó anya a nap 24 órájában foglalkoztatja a gyerekét: játszik vele, beszél hozzá, folyamatosan énekel és mondókázik neki, ha pedig biztosra akar menni, szervezett foglalkozásra is járatja. Főzni, házimunkát végezni vagy egy kicsit szusszanni legfeljebb akkor ér, amikor a pici alszik.
Később az egész napos óvoda és iskola, szakkörök, edzések mellett még kevesebb ideje van egy gyereknek csak úgy magában ellenni, és feltalálni magát. Pedig nagy szüksége lenne rá, hiszen az unalom valójában a kreativitás forrása.
Így fejleszti az unalom a kreativitást
„Nem a szülő feladata a gyerek minden percét kitölteni” – vallja Teresa Belton, a Kelet-angliai Egyetem munkatársa, akinek az unalom kutatása a fő szakterülete. Igaza van. Az unatkozni hagyott gyerek, hogy kitöltse az űrt, gondolkozni, majd alkotni és tevékenykedni kezd – vagy egyszerűen csak nyugodtan elmereng az élet nagy kérdésein, ez pedig nagyon fontos a mentális egyensúlya szempontjából.
Az unatkozó gyerek egy ponton kifekszik a kertbe, csak hogy nézze a felhőket, árnyjátékot kezd játszani a szobája falán, barkácsolásba vagy kreatív kotyvasztásba fog a konyhában, levesz a polcról egy érdekesnek tűnő könyvet, és azt olvasgatja akkor is, ha csak keveset ért belőle, rajzol, regényt ír – amit utána elzár a fiókjába, és senkinek nem mutat meg -, tervez, gondolkodik. Új világok nyílnak meg előtte, amelyeket csak ezen a módon, nem pedig a szülő által irányítva vagy a képernyő előtt bambulva ismerhet meg.
Hogyan segítsek az unatkozó gyereknek?
Mindez nem jelenti azt, hogy teljesen magára kell hagynod az unatkozó gyereket a felmerült kihívással. A szülő sokat segíthet, hogy a gyerek megtanulja feltalálni magát.
1. Ajánlj fel neki tevékenységeket!
Emlékszel arra, hogy a Mazsola mesében Manócska különböző formájú és színű babokat adott a kis zöld malacnak, aki ezekkel már remekül el tudta foglalni magát? Te is adhatsz a gyerek kezébe egyszerű tárgyakat, vagy papírt, ollót, ragasztót, kiengedheted magaddal felügyelettel a konyhába, hogy az ott talált anyagokból alkosson. Sokszor egy egyszerű lökés is elég ahhoz, hogy meginduljon a képzelete.
2. Kérdezz!
Kérdezd meg, megetette-e már az összes plüsscicát, sikerült-e felépítenie Legóból a várat, amit múltkor tervezett, vagy megtudta-e már, hogy a kedvenc focicsapata pontosan hányszor nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Valószínű, hogy ennyitől rögtön eszébe fog jutni, mit csináljon, minek nézzen utána.
3. Küldd ki a szabadba játszani!
Próbáld meg rendszeresen olyan helyzetbe hozni, hogy más – akár ismert, akár idegen – gyerekekkel teljesen kötetlen keretek között játszhasson. Ha még túl fiatal ahhoz, hogy egyedül leengedd, akkor se járj folyamatosan a nyomában, ne fegyelmezd unos-untalan, inkább távolról tartsd szemmel.
4. Lazíts!
A szabad, kötetlen foglalkozás rumlival és veszéllyel jár. Ha azt szeretnéd, hogy elfoglalja magát, fogadd el, hogy az bizonyos fokú rendetlenséggel, kosszal és olykor kockázatvállalással is fog járni. Engedd a mászóka legmagasabb fokára is felmászni, legfeljebb magadban ijedj halálra, ha merész tornagyakorlatokat mutat be. A piszok feltakarítható, a rendetlenség összeszedhető.
5. Mutass példát!
Felnőttként már sokkal kevesebb időd van unatkozni, de ha az összes szabadidődet a telefonod társaságában töltöd, irreális azt várni, hogy a gyereked majd nem így tesz. Ha azt látja, hogy van valamilyen hobbid – akár csak egy felnőtt színező zene melletti kidekorálása, vagy spontán kivitelezett sütikészítés -, nagyobb valószínűséggel lesz számára is ez a természetes.
Borítókép: freepik.com