Vészesen közeledik a tanév vége, és nyakunkon a pedagógusnap. A szorgos anyukák már most kitalálták, mivel lepjék meg a gyerkőc kedven óvó és tanárnénijét. Egy-egy szép verssel, kedves idézettel sokszor a drága ajándékoknál is nagyobb örömet szerezhetünk. Összegyűjtöttük a legaranyosabb verseket, kicsik és nagyok is tudnak válogatni közülük.

Sass Ervin: Köszöntő pedagógusnapra

Rózsát hoztunk
köszöntőnek
Pedagógusnapra,
tudjuk, hogy a
tanár bácsi
örömmel fogadja.

Piros rózsa
a mi hálánk,
és köszönjük szépen,
hogy tanított
jóra-szépre
egész hosszú évben.

Gondoljon majd
szeretettel
erre az osztályra,
rózsát hoztunk,
ez most a mi
szívünk dobogása!

Osváth Erzsébet: Igazi ünnep ez a nap!

Ünneplőben van ma az osztály:
a tanterem, a gyerekek.
Jókedvű fák játékos lombja
az ablakokba integet.

A lárma, a zaj elhal lassan,
pisszenés sincs, oly nagy a csend.
Oly nagy a csend és oly szokatlan,
mintha nem lenne senki bent.

Egyszerre csak nyílik az ajtó,
tanítónk arca felderül.
Tarka, mosolygós csokrok várják
szótlan, meleg üdvözletül.

Karmester nélkül zeng az ének.
Sok gyermekhang szárnyra kap.
Madárdal kíséri a kertből…
Igazi ünnep ez a nap!

Tasnádi Varga Éva: Tanítómnak

Szép virágcsokromnak
köszönt minden szála,
nem fáradtál annyit
év közben hiába!

Könyveim, térképem
becsukódnak rendben,
s megtelt füzeteim
beszélnek helyettem.

Hófehér lapjukon
betűk sokasodnak,
mit nem tudtam tegnap,
megtanulom holnap.

Oktattál, neveltél,
oly türelmes voltál,
s velem együtt köszönt
lásd az egész osztály!

Jankovich Ferenc: Tanítónknak

Mi már tőled sokat kaptunk,
de tőlünk te keveset,
az arcodból, a hangodból
sugárzik a szeretet.

Fogadd tőlünk ezt a csokrot,
mit kötött a szeretet,
hála-hála mindig hála
jó tanítónk teneked.

Donászi Magda: Ma szívünk ünnepel…

Ma nem tanulni jöttünk.
Ma szívünk ünnepel.
A hálát, amit érzek:
miképpen mondjam el?

Szétszáll a szó a szélben,
habár mélyről fakad,
s e nyíló rózsa élte
pár nap vagy óra csak.

Emlékek kötnek össze:
szavak, számok, betűk.
Utunk, akárhová visz,
követnek mindenütt.

Emlékünk egyre több lesz,
tudásunk mind nagyobb,
Hálás szívvel köszöntünk
tanárt s ünnepnapot.

Mentovics Éva: Köszöntő

Amikor az első napon iskolába léptem,
öltözködni, cipőt fűzni Ő segített nékem.
Ő tanított betűt írni, s elolvasni őket.
Elültettünk néhány magot, s lestük, amint nőnek.
Így nőttünk fel mi is szépen, mint kicsinyke hajtás,
s így lett a sok idegenből jó barát, és pajtás.
Napról-napra táplált minket mosollyal, tudással.
Megtanított arra is, hogy törődjünk egymással.
Lerakta az alapokat, erős legyen várunk.
Építgessük egyre följebb, s a tudásra vágyjunk.
Hisz az élet viharában az a vár áll legtovább,
amelyiknek jó stabilra építették alapját.
Megtanultuk, amit tudunk, az sohasem vész el.
A sok tudás, legyen fontos, ne érd be kevéssel!
Bölcs szavai elkísérnek, bármerre is járunk.
Szeretettel köszöntünk (búcsúzunk) most tanítónk, tanárunk.
Ady Endre – Üzenet egykori iskolámba

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.

Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.

Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szivét.

Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.

Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.

Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskola-padok.

S én, vén diák, szívem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

Ajándékok pedagógusoknak

Ha még nem találtad ki, mivel köszönd meg a pedagógusok munkáját, nézz körül itt!

 

Mentés