Nem tudjuk, honnan jön és meddig tart az érzés: felgyorsul a pulzusunk, elpirul az arcunk, mintha nem is magunk lennénk, amikor Vele találkozunk. Ha választottunk viszonozza érzéseinket, a mennyekben repkedünk, ha nem, a poklok közepére kívánjuk a kínzó sóvárgást, mely a másikhoz köt. Mindegy azonban, párunk-e az illető, vagy még csak egy féltve őrzött, édes titok választottunk, a Valentin-nap rólunk szól!

Valentin-napi „szorongás”

Nem csodálom, hogy annyian idegenkednek a Valentin-naptól. Első pillantásra ez az alkalom ugyanis nem egyéb egy külföldről beszivárgó, alapvetően pénzköltéssel egybekötött giccsparádénál. A gyomorszorító leckét azonban feladja mindenkinek. Aki párkapcsolatban él, azon szorong: vajon párja megemlékezik-e a jeles ünnepről, mely szerelmüket szimbolizálja. Aki egyedülálló, az legszívesebben elkerülné a boltok kirakatait, mert a sok felfújt, szív alakú lufi, mackó és egyéb rózsaszín kacat csak arra emlékezteti, hogy idén nincs kit meglepni vele és ettől összeszorul a gyomra.

Egy találékony pap története

Úgy vélem, a Valentin-nap mégsem csak az üzletről szól. Ha a gyökereit nézzük, mindenképpen több holmi pink cécónál, aminek csak turbékoló párok örülhetnek. A legenda szerint Valentin – aki tisztségét tekintve pap vagy püspök lehetett – II. Claudius római császár uralkodása alatt élt. A császár úgy akarta légióját növelni, hogy birodalmában betiltotta a házasságkötést, mert szerinte a nőtlen katonák szívesebben mennek csatába, és lelkesebben harcolnak. Valentin titokban eskette össze a szerelmespárokat, ezzel kivívta maga ellen a császár haragját, aki börtönbe vettette. Egy másik történet folytatja Valentin megpróbáltatásait a börtönben, megemlítve, hogy a pap titkos szerelmének küldözget üzeneteket, megteremtve ezzel a Valentin-napi kártyák ősét.

Küldj egy kártyát annak, akit szeretsz!

A Valentin-napi kártyaküldésnek külföldön nagy hagyománya van. Elsősorban valóban házaspárok és szerelmesek üzennek így egymásnak, de nem ritka, hogy gyerekek is hatalmas, rajzolt szívekkel vallják meg szeretetüket szüleiknek és barátaiknak. A Valentin-nap sok helyen nemcsak a szerelemről szól, hanem az egymás iránt érzett, szívet melengető, baráti, testvéri vagy éppen szülői szeretet jele is lehet. Ne szégyelljük leírni, kimondani, ha van kinek!

Névtelen vallomás: az örömszerzés a lényeg!

Szent Valentin a viszonzatlan szerelemben szenvedőkre és a bátortalanokra is gondol. Sokszor nem könnyű kimondani, amit érzünk, de ezen a napon a félénkek és az éppen szomorkodók is tollat ragadhatnak, hogy névtelenül vallomást tegyenek gyengéd érzelmeikről: a „szabály” szerint ugyanis a lapokat nem kell aláírni! Nem lényeges, ki küldte, csak az, hogy örömet szerezzünk vele! Hiszen melyikünk állíthatja, hogy teljességgel ura az érzéseinek? Nincs az a magabiztos, rendíthetetlen személy, akit egyszer már ne gyűrt volna maga alá a szerelem! Mindannyian részesei vagyunk az öröktől fogva létező csodának, éljünk bár kapcsolatban vagy őrizzünk szívünk mélyén titkos reményeket! Ez a nap mindazokért van, akik tisztelik magukban a lélekemelő érzést, melyet már ősidők óta őriz az emberiség.

Ha nem tudod, mivel lepd meg kedvesedet, a házi készítésű finomságokkal biztos, hogy nyert ügyed lesz! 

 

Csábíts szezonális fogásokkal: afrodiziákumok is kellemessé tehetik a Valentin-napot